IV. fejezet: A kutya viselkedése és nevelése

A hatékony neveléshez ismerjük meg kutyánkat!

Amikor kutyát veszünk magunkhoz, felelősséget vállalunk érte. Biztosítanunk kell az ő jólétét és segítenünk kell neki beilleszkedni az emberi élettérbe. Ehhez tanulnunk kell a kutyák működéséről, kommunikációjáról, a tanítási elvekről, és ki kell ismerjük kedvencünket: mivel motiválható, mitől fél, milyen szükségletei vannak, mik az erősségei, gyengeségei. Minél jobban felkészülünk a kutya nevelésre és minél korábban elkezdjük, annál inkább el tudjuk kerülni az esetlegesen kialakuló viselkedési problémákat. A kutya nevelésében érdemes szakember segítségét kérni és tájékozódni a különböző módszerekről.

Ez a fejezet áttekintést ad a kutyák viselkedéséről, hogy milyen is a jól nevelt a kutya és gazdiként hogyan viselkedjünk kutyás társaságban. Ismerteti a szocializáció menetét és főbb témaköreit, valamint bemutatja a 8 alap feladatot és a kutya képzésének különböző szemléleteit. Támpontot ad a megfelelő szakember és kiképzési forma megválasztásához. Betekintést nyújt továbbá a kutyás sportok világába és egyéb programokba, amelyekkel leköthetjük kutyánk energiáit.

Kutyás etikett

Amikor gazdivá válunk, akkor a „kutyás viselkedés” írott és íratlan szabályaival is tisztában kell lennünk. Íme, néhány pont, amire érdemes figyelni:

• Saját kutyádat egyeztetés nélkül ne engedd oda másik, pórázon lévő kutyához (szűk, zárt helyen és feszes pórázon kerülendő a találkozás)!
• Kérdezés nélkül más emberhez ne engedd oda a kutyádat, még ha a kutyád örül is neki (gyerekeknél különösen figyelj erre)!
• Ha nem tudod behívni a kutyádat, ne engedd el (irány egy kutyasuli)!
• Szedd össze a kutyakakit kedvenced után!
• Más kutyáját ne neveld, és ne jutalmazd (kivétel, ha vészhelyzet van, vagy ha megkérnek rá)!
• Ha valaki azt kéri, hívd el tőle a kutyádat, tedd meg!
• Ha egy kutya bármi okból fél a te kutyádtól vagy ideges lesz tőle, hívd el!
• Mindig tudd, hogy hol van a kutyád és mit csinál!
• Ne hagyd, hogy kutyád kárt okozzon (pl.: gödröt ásson vagy virágágyásban játsszon)!
• Forgalmas helyen tartsd a kutyát pórázon, magadhoz közel!
• Amennyire tudod, akadályozd meg, hogy kutyád kapukat, kocsikat, cégtáblákat vizeljen le!
• Ha sárga szalag van egy kutya nyakörvén, pórázán, kutyáddal ne menjetek közel hozzá!
• Ha futó, biciklis, babakocsis, lovas stb. közeledik, álljatok félre vagy kerüljétek ki!
• Kutyafuttatóba lépés előtt kérdezd meg a bent lévőket, nem gond-e, ha bementek!
• Amikor ki- vagy bemész a futtatóba, lehetőleg olyankor tedd, mikor nincsenek kutyák a kapuban!
• Több kutya esetén, ha labdázni szeretnél, előtte egyeztess a többi gazdival!
• A feladatban levő kutyákat ne zavard, legyen az egy tréningszituáció, helyben maradás, vagy szolgálatot teljesítő kutya (pl. segítő-, rendőr-, mentőkutya)!
• Tüzelő szukával, beteg vagy nem barátságos kutyával kerüld a kutyás közösségeket!
• Zárt térben, kávézóban kutyádat nyugodt helyre fektesd, ahol nem zavar senkit!
• Idegen helyen a kutyádat ne engedd fel ülőalkalmatosságokra, asztalok és élelmiszerek közelébe!
• Alapelvként: igyekezz úgy mozogni kutyáddal, hogy másokat ne zavarj, ne ijessz meg, ezzel segítve elő a békés együttélést!

A kutya szocializációja, azaz felkészítése a rá váró helyzetekre

Az emberi élettérben sok olyan dolog van, ami a kutyák számára furcsa, ijesztő vagy fenyegető lehet. Fontos, hogy ezekre a helyzetekre a kutyát felkészítsük. A társadalom azt várja egy jól nevelt kutyától, hogy nyugodtan, kiegyensúlyozottan tudjon viselkedni az őt érő helyzetekben és figyeljen a gazdájára. Semmiképp ne támadjon más állatra vagy emberre, viselkedésével ne zavarja környezetét. Mindez csak akkor kivitelezhető, ha a kutya nem lát fenyegetést vagy veszélyt az őt érő ingerekben, azokra pozitívan, vagy semlegesen reagál.

Szocializáció szempontjából a 3 és 16 hetes kor közötti időszak különösen kritikus, az ebben az időszakban szerzett élmények életre szóló, mély nyomokat hagynak a kutyában. A kölykök ekkor nagyon kíváncsiak, ekkor kezdik felfedezni a külvilágot és kiemelten fontos, hogy ebben az időszakban sok ingerrel találkozzanak, melyekkel meg tudnak barátkozni.

A kölyökkutyák játékuk által, illetve felfedező viselkedésük során ismerkednek meg környezetükkel, fajtársaikkal és az emberekkel, az emberi világgal. A játék segít az állatoknak abban, hogy kapcsolatokat teremtsenek, lekössék energiáikat, mozogjanak, fejlődjenek. A játékra való hajlandóság a felnőtt állatokra is jellemző, és a kapcsolatépítés fontos eszköze marad.

Ha a kölyökkutya életéből kimarad a fiatalkori szocializáció, azt később már nem lehet teljes mértékben pótolni. Az új helyzetekkel való találkozás ebben az időszakban kihat az agy fejlődésére is. Ennek hiányában bizonyos készségek nem alakulnak ki. Ezért is nagyon fontos, hogy olyan helyről vegyünk vagy fogadjunk örökbe kutyát, ahol a megfelelő, korai szocializáció biztosítva van, hiszen 8 hetes korig a kölyköknek még az anyjuk mellett, a tenyésztő felügyelete alatt van a helyük. Amelyik kutya az első pár hónapban ingerszegény életet élt, esetleg izoláltan nevelkedett – a többi kutya társaságát, ingereket nélkülözve, a hátralévő életében érzékeny, szorongó lehet az új helyzetekben. A viselkedési problémákkal részletesen az V. fejezet foglalkozik.

Nehezíti a dolgunkat, hogy a kölykök jellemzően 12–14 hetes korukra kapják meg az összes oltást, és addig nem javasolt olyan helyre vinni őket, ahol más kutyáktól fertőző betegséget kaphatnak el.

A korai szocializációs időszak vége felé a kölykök félelmi időszakokon is átesnek, amikor sok mindent félelmetesnek találnak. Ez is része a fejlődésüknek, és ez magyarázza, hogy miért ijednek meg valamitől, amivel korábban nem volt gondjuk. Ilyenkor legyünk türelmesebbek velük.

A kutatások szerint a kutya viselkedésének kisebb hányada genetikusan meghatározott, nagyobb része pedig a szocializáció, a nevelés, és a környezeti hatások függvényében alakul ki. A kutya temperamentumát, alapszemélyiségét nem tudjuk megváltoztatni, de megfelelő szocializációval nagy hatással lehetünk további életére.

Hogyan szocializáljuk jól a kutyát?

A szocializáció nem egyenlő azzal, hogy a kutyát mindenféle helyzetnek kitesszük. A megfelelő szocializációs folyamat során figyelembe vesszük a kutya korát, érzékenységét, karakterét és kontrollált körülmények között, tudatosan mutatjuk meg neki az új ingereket, fokozatosan és kellemes élménnyel társítva azokat. Legjobb, ha mi magunk állítjuk elő a szituációt, hogy kontrollálni tudjuk, mi történik. Mindig ideális, a kölyök számára könnyű helyzetben kezdjük a vele való foglalkozást, és ha egy szint vagy gyakorlat már jól megy, akkor lehet azt nehezíteni, továbblépni. Csak egészséges kutyával gyakoroljunk, hiszen, ha nem érzi jól magát, a reakciói is mások lehetnek.  Ha kutyánk félelmet mutat, mert sok neki egy helyzet, hagyjuk kihúzódni belőle, adjunk neki időt, hogy az élményeket a saját tempójában dolgozhassa fel. Ne siettessük vagy erőltessük. Ahol nehézséget tapasztaltunk, arra a témára érdemes több időt szánnunk és még kisebb lépésekben haladnunk.

A kutyák gyakran átveszik a gazda, hangulatát. A gazdi viselkedése legyen mindig nyugodt és magabiztos, mutasson jó példát a kutyájának. Legyünk türelmesek és játékos, kedves hangon beszéljünk a kutyával. Tartsuk mindig szem előtt, hogy mit akarunk megerősíteni. A célunk az, hogy a kölyök megismerje az ingereket, ne ijedjen meg, ne reagáljon rájuk szélsőségesen.

Az sem ideális, ha a kutya túlságosan lázba jön. A nyugodt kutya tud jó döntéseket hozni. Főként azt dicsérjük, jutalmazzuk, ha kutyánk érzékeli, megnézi az ingerek forrását, aztán megnyugszik és ránk figyel. Egy érzékenyebb kutyát lehet bátorítani és többet jutalmazni, ha kezdeményez, míg egy izgágább egyednél inkább a nyugalmat próbáljuk erősíteni. Persze fiatal korban ne várjunk kutyánktól nagy önfegyelmet, de úgy alakítsuk a folyamatokat, szokásokat, hogy arra a későbbiekben építkezni tudjunk és tartsuk szem előtt, hogy kedvencünk még nőni és fejlődni fog.

A kutyánk fejlesztésében sokat segíthet egy idősebb, képzett és nyugodt kutya jelenléte, ugyanis a kutyák egymástól is sokat tanulhatnak. A fiatalok különösen hajlamosak az idősebb kutyákat megfigyelni, őket követni.

Érdemes egy személyre szabott „szocializációs listát” készíteni, amiben felsoroljuk a céljainkat, valamint a kiskutya reakcióit. Ha például szeretnénk sokat utazni a jövőben és kutyánk érzékeny az utazásra, akkor ezzel több dolgunk lesz. Egy zajos városban élő gazdinak egészen más dolgokra kell felkészíteni a kutyáját, mint egy vidéki faluban lakó gazdinak. Ha megvan a listánk, akkor készítsünk egy tervet, és a kutya reakciói, teljesítménye alapján alakítsuk azt a jövőben. A lista segít átlátni, hogy mivel hogyan haladunk, s mi az, amit még tanítani, fejleszteni kellene.

Ha olyan helyzetbe kerülünk, amire még nem készítettük fel kutyánkat, és ő ijedten reagálna, akkor távolodjunk el a félelmet keltő dologtól, illetve próbáljuk meg elterelni a figyelmét valamivel, majd írjuk fel magunknak, hogy ezzel még dolgunk lesz.

Íme, néhány ötlet, hogy mi kerüljön a listánkra

Emberek

Egyes kutyák félnek az emberektől, mások viszont mindenkivel barátkozni akarnak. Egyik sem ideális. Szeretnénk, hogy kutyánk a séták, programok során ne zavarjon és ne ijesszen meg másokat, valamint találkozásnál is tudjon illően közeledni, senkire ne ugráljon fel.

A kutyák szemszögéből mi emberek sokfélék vagyunk, néha furcsán nézünk ki és furcsán mozgunk. Ezért a szocializációs folyamat során érdemes minél többféle helyzetet imitálni. Legyen a gyakorlás során az emberek között férfi, nő, különböző korú gyerek, nagy szakállú, sapkát vagy bukósisakot viselő, hátizsákot cipelő, sántikáló, kerekesszékkel vagy mankóval közlekedő, gyereket nyakban hordó ember stb., amivel a kutya az élete során találkozhat.

Találkozásnál a kutya dönthesse el, hogy akar-e ismerkedni, de ne hagyjuk, hogy ő húzzon oda valakihez, vagy ugrálással váltson ki figyelmet. Ehhez szükségünk lesz olyan emberekre, akik a gyakorlás részleteibe be vannak avatva, és úgy reagálnak, ahogy mi szeretnénk.

A legtöbb ember egy kölyökkutya láttán izgalomba jön, és túláradó figyelemmel halmozza el azt, ezzel erősítve izgatottságát, de akár meg is ijesztheti. A segítő lehetőség szerint legyen nyugodt, ne ő menjen a kutyához, hanem hagyja, hogy a kutya közelítsen. Tudatos reakcióval sokat alakíthatunk a kutya jövőbeni viselkedésén. Azt a reakciót, amit meg szeretnénk erősíteni, figyelemmel, játékkal lehet jutalmazni. Ha a kölyök harapdálna, a segítő jelezze, hogy az neki fájdalmas, illetve ilyenkor abba is hagyhatja az interakciót vele. Félős kutyáknál segíthet, ha az emberek jutalomfalatot adnak neki. A kutya fölé hajlás, a szemébe nézés, a nagy mozdulatok és hangos megnyilvánulások megijeszthetik. A segítő eleinte nyugodtan, semlegesen közelítsen, később nehezített szituációkat is lehet gyakorolni, hiszen az életben bármi előfordulhat majd.

Kutyák

A kutyák erősen szociális lények és többségük nagyon igényli a fajtársakkal való ismerkedést, játékot. Persze közöttük is akad olyan, aki inkább magának való. Egy másik kutya lehet jó játszótárs, haver, egy vonzó ellenkező nemű egyed, de akár potenciális rivális is. Mi azt szeretnénk, ha kutyánk nem kezdeményezne „balhét”. Ha nem tetszik neki egy helyzet, inkább térjen ki, forduljon ki belőle. Ez egy nagyon nagy elvárás velük szemben, de ha a gazdi ügyes a helyzet felmérésében és a kutya segítésében, akkor elérhető a cél.

A szocializációs folyamatban nagy segítséget tud nyújtani egy jó kutyaóvoda, ahol szakmai felügyelet mellett tudnak a kutyák egymással ismerkedni. Kölyökkorban még nagyon sokat játszanak, miközben sok mindent tanulnak magukról és társaikról.

Amikor a séták során más kutyákkal találkozunk, mindig mérlegeljük, hogy a másik kutya viselkedésében mennyire illik a mi kutyánkhoz. Egy nagyobb, rámenős kutya nem jó párosítás egy kisebb, érzékeny kutya mellé, főleg egészen fiatal korban. A biztonságot és a fokozatosság elvét figyelembe véve törekedjünk arra, hogy a kutyánk különböző méretű, habitusú, korú kutyákkal tudjon találkozni. A biztonság kedvéért lehet hosszú póráz kutyánkon, hogy könnyebben közbe tudjunk avatkozni, ha szükségét érezzük. Kerüljük a rövid, és főleg a feszes pórázon való találkozásokat, mert olyankor a kutyák többsége feszült, és ez a találkozásra is rossz hatással lehet. A szűk helyen való ismerkedés sem javasolt. Vegyük figyelembe, hogy különböző erőforrások (játék, étel, egy megszerzett bot, vagy akár a gazdi figyelme) is válthat ki védelmező reakciókat egyes kutyákból.

A kutya–kutya közti kommunikációba csak akkor érdemes közbeavatkozni, ha valamelyik fél számára veszélyes vagy terhes a szituáció, és nem tudja önállóan megoldani azt. Mindig egyeztessünk a másik gazdával, és ha ő bármi miatt azt kéri, hogy ne engedjük oda kedvencünket, kérésének tegyünk eleget. Ha azt érezzük, hogy a helyzet a mi kutyánknak sok, akkor ne habozzunk megkérni a másik gazdát, hogy vegye ki kutyáját a szituációból.

A farok nélküli kutyák eltérő testjeleikkel, míg a nehezen, szörcsögve levegőt vevő kutyák a meglepő hangokkal válthatnak ki szokatlan, akár ellenséges reakciókat fajtársaikból. Próbáljunk mindenféle megjelenésű és mozgású kutyával találkozni, de nagyon figyeljünk rá, hogy kutyánkat ne érje rossz élmény. Ha mégis, előfordulhat, hogy kedvencünknek az adott típusú kutyákkal egész életében előítélete lesz.

A szocializáció során azt is tartsuk szem előtt, hogy kutyánknak nem kell minden más kutyát kedvelnie, ne erőltessük rá a találkozást, ha az láthatóan terhes számára. Mindig figyeljük a kommunikációs jeleket! Az sem cél, hogy minden kutyával játszani akarjon, mindegyikhez odarohanjon. Nagyon játékos kutyáknál érdemes bevezetni, hogy várjon egy kicsit, nézzen ránk, mielőtt játszani engedjük. Azt is meg kell tanulnia, hogy időnként nem lesz lehetősége játszani és más kutyák környezetében is szót kell majd fogadnia. Ebben a csoportos képzések sokat segítenek.

Más állatok

Kutyánk ragadozó származása révén rendelkezik valamilyen szintű zsákmányösztönnel. Egyes állatok felébreszthetik benne a vágyat, hogy megkergesse, vagy el is kapja őket. Ez a helyzet nemcsak a másik állat miatt kellemetlen, hanem a kutyánkra nézve is nagyon veszélyes lehet. Márpedig, ha az üldözésre egyszer rászokik, arról nagyon nehéz lesz leszoktatni. Ezért itt is a megelőzés a legjobb taktika. Ha ismerőseink kutyájáról tudjuk, hogy kergeti a macskákat, vadakat, kerüljük a velük való sétát, mert a nemkívánatos viselkedést nagyon hamar eltanulhatják egymástól.

Az sem mindegy, hogy milyen korban foglalkozunk ezzel a témával. Egészen fiatal korban egy másik állat látványára vagy szagára még sokszor inkább csak kíváncsiság jelenik meg a kölyökben, később azonban hevesebb reakciókat válthat ki a találkozás. Különösen nehéz helyzetbe kerülünk, ha kutyánk nem az irányításunk alatt, kontrollált körülmények között találkozik egy állattal, hanem váratlanul.

A háziállatokkal való ismerkedést könnyebb megoldani, legyen szó vidéken, udvaron tartott állatokról, vagy lakásban tartott házi kedvencekről. A találkozás mindig legyen biztonságos mindkét fél számára. Hagyjuk, hogy kutyánk megvizsgálja az ismeretlen szagot, megnézze a másik állatot, de ne feltétlenül engedjük közvetlenül találkozni őket. Itt is fontos, hogy a másik állat nyugodt legyen, amennyire lehet. Miután az első feltérképezés megvolt, próbáljuk meg a kutyánk figyelmét magunkra vonni, egy érdekesnek tűnő feladattal lekötni. Ha más állat mellett is tud ránk figyelni, akkor jó úton haladunk.

Macskákkal mindenképp érdemes rendszeresen találkozni, ahogy a kölyök cseperedik. Olyan cicákat keressünk, akik nem reagálnak hevesen egy kölyökkutya láttán. De legjobb, ha a macska ketrecben van és a kutyát eleinte nem engedjük túl közel hozzá. Ismerkedéskor a nyugodt, barátságos közeledést és a semlegességet dicsérjük, jutalmazzuk mindkét állatnál, ezzel egyből jó élményt is társítunk a találkozáshoz. Ha van már otthon macskánk, akkor is hasonló módon célszerű elkezdeni az összeszoktatást. Mindig inkább kis lépésekkel haladjunk, a kívánt viselkedést megerősítve, hiszen, ha türelmetlenek vagyunk, nem figyelünk eléggé, vagy kapkodunk, egy negatív élmény hosszú távon rossz hatással lehet a két állat kapcsolatára.

Kirándulások alkalmával lovakkal is találkozhatunk, így őket is mindenképp vegyük fel a listánkra. A vadállatokkal már nehezebb dolgunk lesz, mert velük jellemzően nem tudunk gyakorolni. Az ő szagukkal a kutya leginkább az erdőben találkozik. Hagyjuk nyugodtan megvizsgálni a nyomokat, de ne szokjon rá, hogy folyton a szagok után megy, mert akkor előbb-utóbb állatot is találhat a végén, és egy felugró, menekülő vad nagyon fel tudja erősíteni a vadászösztönt. Itt is cél, hogy a kutya tudjon a gazdira figyelni, kérésének eleget tenni, más állat közelségében is.

Mozgó dolgok

Akár valamilyen ember által hajtott eszközről van szó, akár egy szélben felkapott tárgyról, kutyánkból ezek is könnyen kiválthatják a zsákmányösztönt, hiszen „menekülnek”. Egyes kutyák megijednek a hirtelen elsuhanó dolgok láttán és hajlamosak ilyenkor ugatni, mivel a mozgó dolog tovább halad, „elfut előle”.

Városi környezetben sok ilyen mozgó dologgal találkozhatunk, mint például futó, bicikliző, gördeszkázó, rollerező emberrel, autó, busz, villamos, guruló kuka vagy bőrönd, a használatban lévő fűnyíró, porszívó, vagy egy szél által felkapott zacskó. Ezeket mind érdemes felvennünk a szocializációs listánkra, és a fokozatosság elvét betartva megismertetni kutyánkat ezekkel az ingerekkel. Eleinte engedjük, hogy a kutya a tárgyat mozdulatlan helyzetben tudja megvizsgálni, aztán finoman mozgassuk meg a tárgyat, és dicsérjük azt, ha kutyánk nem különösebben reagál. Otthon minden nyugodtabb, mint a külvilágban, és általában csak rajtunk múlik, mi zajlik a kutyánk körül, ezért ott kezdjük a gyakorlást.

Kutyánkkal játszhatunk zsákmányosat, ilyenkor egy játékot kell kergetnie, elkapnia. Annak érdekében, hogy értse a két szituáció közötti különbséget, legyen tiszta a kommunikációnk, jelzéseink. Amikor azt szeretnénk, hogy kergessen egy játékot, akkor magasabb, vidám hangon bátorítsuk. Amikor semleges reakciót várunk tőle, mi magunk is legyünk nyugodtak és mélyebb hangon szóljunk hozzá.

Hangok, zajok

Az emberi világ az állatok számára nagyon zajos, ráadásul a hallásuk sokkal érzékenyebb, mint a miénk. Az éles, hirtelen hangoktól a kölykök könnyen megijednek, ezért minden hanghatás esetében figyelni kell, hogy kutyánk milyen következményt kapcsol hozzájuk. Például sok kutya lázba jön, ha meghallja a csengőt, mert megtanulták, hogy a csengés után valaki bejön a lakásba vagy házba.

A technológiai fejlettségnek hála, ma már otthonunkban, digitálisan is lejátszhatunk hangokat, állítható hangerővel. Gondoljuk végig, milyen erős, furcsa hangokat hallhat majd kutyánk és ezekkel – a fokozatosság elvét betartva – mind gyakoroljunk. Ilyenek lehetnek például: villámlás, tűzijáték, síró baba, repülő zúgása, kopogás, csengő, durranás, riasztó, sziréna, zajos forgalom, hangos gyerekek, hangos zene, gépek zajai, állathangok stb.

Semlegesítés céljából, miközben a kutya eszik vagy pihen, a háttérben játszhatunk halkan ilyen zajokat. Amikor felfigyel a zajra, de nem ijed meg attól, és nyugodt marad, dicsérjük és jutalmazzuk meg. Túl hangosra ne állítsuk a hangerőt, mert így esetleg mi adunk ijedtségre okot neki.

Ha a sétánk során valami nagyobb zajt hallunk és kutyánk jól reagál, ebben az esetben is dicsérjük meg. Ha viszont félelmet mutat, akkor növeljük a távolságot, próbáljuk elvonni a figyelmét, zökkentsük ki a helyzetből, majd később hasonló hangokkal otthon is dolgozzunk vele.

A porszívó és a fűnyíró két olyan gép, amivel sok kutyának meggyűlik a baja. Mozognak és hangosak is egyszerre. Kiskutyánk mellett ne akarjuk rögtön használni ezeket az eszközöket. Eleinte kikapcsolva hagyjuk azokat a kutyának megvizsgálni, később bekapcsolva, de még mindig egyhelyben állva, ezt követően kikapcsolt állapotban, mozgásban. Ha ezeket a helyzeteket a kutya már jól kezeli, akkor jöhet a rendeltetésszerű használat. Ideális esetben van segítőnk, aki a géppel dolgozik, miközben mi a kutyával foglalkozhatunk.

Kerüljük a túl zajos helyeket kedvencünkkel. Egy koncert, szórakozóhely, fesztivál nem kutyának való hely. Azért is kell különösen figyelni a hangerőre, mert ha korábban nem is volt érzékeny egy kutya az erősebb, szokatlan zajokra, amint a zaj egyszer átlépi a nehezen tolerálható zajküszöböt, kutyánk a halkabb hangokra is érzékenyebb lehet. Gyakori példa erre, mikor túl közel robban egy petárda egy kutya mellett, vagy váratlanul tűzijátékot lőnek ki a közelben. Az év olyan ünnepnapjain, amikor ezekre számíthatunk, fokozottan figyeljünk kutyánkra és tartsuk pórázon, nehogy váratlanul megijedjen és elfusson.

Ápolás, kezelés

Kedvencünk élete során sok olyan helyzet lesz, amikor meg kell fognunk, fel kell emelnünk, az orvosnak meg kell vizsgálnia, vagy le kell vágni a körmét stb. A kutyák a lefogást, az oldalra döntést nem szeretik, mivel korlátozza őket a mozgásban, kiszolgáltatottnak, védtelennek érzik magukat. Ha azonban elkezdjük az ilyen szituációkhoz szoktatni és közben jutalmazni őket, hamar megtanulják, hogy nem ördögtől való helyzettel van dolguk. Így mindenféle vizsgálat és kezelés sokkal könnyebbé válik, legyen szó a gazdi által végzett fésülésről, a kutyakozmetikus alapos ápolásán át egészen egy tüzetes állatorvosi vizsgálatig. Ha a kutyát még kölyökkorában hozzászoktatjuk az ilyen helyzetekhez, akkor nagyon sok stressztől kímélhetjük meg.

Gondoljuk végig, hogy a kutya élete során milyen érintésekre, kezelésekre lesz szükség, a lábtörléstől a fürdetésig, és kezdjük el azokra fokozatosan felkészíteni őt. Először csak játék közben, röviden fogjuk meg, simítsuk át egy-két testrészét és azonnal engedjük is el. Emeljük fel a lábát, húzzuk szét az ujjait, simítsuk végig a hasát stb. Fokozatosan haladjunk a valós életben előforduló helyzetekig. Eleinte ezeket csak a gazdi csinálja, később megkérhetünk ismerősöket, hogy ők is gyakoroljanak a kutyával. A jutalomfalat, a nyugtató hangszín sokat segíthet, hogy kutyánk stressz nélkül tűrje, majd jobban megszeresse ezeket a helyzeteket.

Burkolatok, anyagok

Mókás látvány, mikor egy kölyökkutya először találkozik egy bizonyos anyaggal, vagy közeggel és óvatosan közelít egy pocsolya felé, esetleg nem mer rálépni egy kövezett lépcsőre. A kutyák nagy része sokféle burkolat esetében igencsak óvatos, amikor először találkozik vele. Ezért is érdemes már otthon különböző dolgokat lerakni a kutya számára, hogy szokja, tudjon velük ismerkedni. Van olyan burkolat, ami vizuálisan ijesztő, például egy csillogó csempe, van, amelyik érdes esetleg csúszik, túl puha, süppedős stb. Máskor azért lehet valami ijesztő, mert mozog, vagy zörög. Egy lépcső, rámpa vagy rácsos felület is furcsa lehet egy kölyöknek. Nem beszélve egy hídról vagy liftről. A kutyák ugyanúgy érzékenyek lehetnek a nagyobb magasságra, mint ahogy egyes emberek is.

Bátorítsuk a kölyköt, hogy játsszon ezeken a felületeken, de amennyiben fél, ne erőltessük. Adjunk neki időt, illetve biztatást és inkább többször térjünk vissza az adott dologhoz, amennyiben szükséges. Itt is sokat segíthet egy rutinos, idős kutya, aki a kicsi számára ezekben a helyzetekben is követendő példát mutathat.

Szituációk

Gondoljuk végig, hogy kutyánkra élete során milyen szituációk várhatnak, és minél több ilyen lehetséges helyzetre készítsük fel. A felkészítés típusa, a gyakorlatok formája attól is nagyban függ, hogy milyen közös programokat tervezünk vele (pl.: aktív, sportos kirándulós élet vagy városias környezet tömegközlekedéssel stb.).

Az állatorvosi rendelőt egész biztosan meg fogjuk látogatni olykor. A rendelő erős fertőtlenítőszaga, vagy a kellemetlen vizsgálatok könnyen rossz élményeket kelthetnek kedvencünkben. Előzzük meg ennek kialakulását és próbáljuk megszerettetni kutyánkkal az állatorvost! Időnként menjünk be a rendelőbe és kérjük meg az ott dolgozókat, hogy adjanak jutalomfalatot a kutyánknak. Szoktassuk hozzá az idegen, zavaró szagokhoz, a többi várakozó állat reakcióihoz, illetve az oda-vissza úthoz, gyakran, célzottan jutalmazva őt. A vizsgálatokra és az ott szükséges lefogásokra, kutyánkat otthon próbáljuk felkészíteni.

Az utazás is biztosan elő fog fordulni, akár autóval, akár tömegközlekedéssel. Vannak kölykök, akik rosszul vannak a mozgó kocsiban és emiatt nem szeretik az utazást. Eleinte szoktassuk a kutyát az álló autóban való nyugodt, kezdetkor csak pár perces időtöltéshez, később rövid utakat tegyünk vele, aminek a végén kellemes élmény éri őt. A kutyát jól rögzített kutyaszállító dobozban/ketrecben szállítsuk, amihez előtte hozzászoktattuk.

A szállítóbox nem csak utazásnál jön jól. Ha jól építjük fel, a kutya a dobozt a kuckójának, egy biztos pontnak fogja tekinteni, amit mi bárhova magunkkal vihetünk. Törekedjünk arra, hogy a kutyát a szállítóboxban csak jó élmény érje (etetés, rágócsont, gazdi simogatása) és az abban való tartózkodást lehetőség szerint a pihenéssel kösse össze. Sose zárjuk be a helyére büntetésből, mert ez esetben nem fogja szeretni és szorongani fog a boxban.

Ha szeretnénk a kedvencünkkel utazni, máshol megszállni, beülni egy kávéra egy kutyabarát kávézóba, vagy ismerősöket látogatni, elkezdhetünk ezekre a helyzetekre is gyakorolni. Menjünk át barátokhoz látogatóba gyakorlásképpen. Vihetjük a kutya fekhelyét, vagy a szállítóboxot is magunkkal, hogy nyugodtan pihenhessen a számára ismeretlen helyen. Előtte természetesen alaposan mozgassuk le, játszunk vele. Eleinte csak rövidebb időszakokra maradjunk. Tartsuk szem előtt, hogy a most megalapozott szokások milyen sokat segítenek majd a későbbiekben.

A kutyát egészen más ingerek érik egy nyüzsgő városban, mint az erdőben, vagy a vízparton, vagy akár egy kutyás rendezvényen. Ezért érdemes különböző helyszíneket is felvenni a listánkra és élni az adódó lehetőségekkel. Minél több helyzetet ismer meg kutyánk fiatal korában, annál kevésbé valószínű, hogy később váratlan szituációban aggódnunk kelljen érte. Emellett jobban ki is ismerjük a kölyök reakcióit.

Szobatisztaságra nevelés

A szobatisztaság tanításában sokat segít, ha ismerjük kutyánk napi rutinját. Pihenés, evés, ivás és játék, mozgás után is jellemző az ürítés. Legjobb, ha eleinte nagyon sűrűn, kb. két óránként kivisszük a kölyköt, sok időt töltünk a szabadban és megdicsérjük, ha kint végzi el a dolgát. Ha “baleset” történne a lakásban, akkor ne büntessük meg a kutyát, mert ő nem érti, hogy mit csinált rosszul és csak frusztrációt keltünk benne. Minél előbb takarítsuk fel az erre a célra való, környezetbarát takarítószerrel és legközelebb figyeljünk jobban az árulkodó jelekre, előzzük meg a bajt. Érdemes eleinte felvenni a szőnyegeket, mert a kutyák előszeretettel végzik a dolgukat olyan helyen, ami felszívja azt és ahol van valami szagmaradék.

A kutyapelenka használatával kapcsolatban legyünk óvatosak! Ebünk rászokhat a benti ürítésre, és ezzel egy hamis szobatisztaság alakul ki, amit később nehéz megváltoztatni. Illetve így nem tanulja meg visszatartani, amikor rájön a szükség. Jellemzően ahány hónapos egy kölyök, annyi (+1) óráig tudja visszatartani a vizeletét.

Érdemes az elején több energiát áldozni erre a témakörre és mindig szemmel tartani a kicsit, így nagyon hamar túl juthatunk az első nagyobb kihíváson. Ha mégis gondokba ütköznénk, érdemes lehet kivizsgáltatni a kutyát, mert állhat hugyúti betegség is a háttérben.

Az egyedüllét tanítása

Korunk egyik leggyakoribb és egyik legnehezebben megoldható problémája a szeparációs szorongás. Ilyenkor a kutya stresszel, szorong vagy pánikol, ha egyedül hagyják. Tünetei sokfélék lehetnek, jelentkezhet például sírásban, nyugtalan mászkálásban, ürítésben, vagy rombolásban. A probléma hátterében több dolog is állhat. Sokszor valamilyen trauma váltja ki, vagy egy rossz élmény, amikor a kutya egyedül volt otthon. Egyes kutyákban erősebb a túlkötődésre való hajlam, míg mások esetleg csak nem tanultak meg egyedül lenni, mert a gazdi mindig otthon volt, vagy mindenhová magával vitte.

Bár a kutya társas lény, és a természetétől idegen, hogy hosszú órákat töltsön egyedül, ezt mégsem lehet mindig kikerülni. Mivel nem tudjuk mindig mindenhová magunkkal vinni és ez nem is ajánlott, minél előbb kezdjük el felkészíteni a nyugodt egyedüllétre, hogy később ebből ne legyen gond.

Az egyedüllét tanítását azzal kezdjük, hogy amikor otthon vagyunk, nem engedjük meg kedvencünknek, hogy mindig mindenhova utánunk jöjjön a lakásban vagy a kertben, és mindig úgy feküdjön, hogy hozzánk ér. Ezáltal ugyanis egyfajta függőség alakulhat ki a gazdi jelenlétével kapcsolatban, és ezt szeretnénk elkerülni.

Sok tréner ajánlja a szállítóbox használatát, ami egyfajta biztonságos kuckó kutyánk számára, ha jól építjük fel. Kapjon ott sok finomságot és lefárasztás után vezessük oda, simogassuk, várjuk meg míg elalszik. Így hamar összeköti a pihenést, és a többi jó élményt a box-al és később magától is szívesen megy majd be, pihen ott. Ne zárjuk be, amíg nem érzi jól magát ott és főleg ne használjuk büntetésképpen. A box segít a szobatisztaságra nevelésben is, és jól jön, ha utazunk kedvencünkkel.

Akár a szállítóbox mellett döntünk, akár nem, a kulcs a fokozatosság! Eleinte csak rövid időkre, pár percekre hagyjuk magára, majd apránként növeljük az eltelt időt. Ne csináljunk nagy ügyet a távozásból és érkezésből! Bekapcsolva hagyhatjuk a rádiót neki, hogy ne legyen nagyon más a környezet távozásunk után. Mielőtt egyedül hagynánk, sétáljunk, játsszunk vele egy kiadósat és várjuk meg, míg elpihen. Segíthet, ha olyan típusú rágcsát vagy játékot hagyunk ott neki, amivel hosszabb ideig lekötheti magát biztonságosan. Megfigyelhetjük kamerán is, hogy hogyan viselkedik távozásunk után. Ha nyugodtan alszik, jó úton haladunk.

Ha úgy látjuk, hogy a tanítás nem hozza meg a kívánt eredményt, keressünk szakembert! Ezt a problémát nagyon nehéz megoldani, ha már régóta fennáll, ezért ne várjunk sokat a segítség kéréssel.

A kutya és a család

Etológusok szerint a kutya úgy kötődik gazdájához, ahogyan egy kisgyerek az anyjához. Ahhoz hasonlóan, a mi dolgunk, hogy megóvjuk, felkészítsük a rá váró helyzetekre, és felelős vezetői legyünk. Mindehhez szükségünk van egy érthető szabályrendszerre, tiszta kommunikációra, következességre, sok pozitív visszajelzésre, és a megfelelő kapcsolatra. Amennyiben több gazdi van a családban, mindenkit érdemes bevonni a nevelésbe, a szabályok kialakításába. Kisgyerekek esetén a szülő dolga, hogy segítse őket a kutyával való interakciókban.

Ideális esetben már fiatal korban elkezdjük a munkát és a kapcsolat építést, a rossz szokások kialakulását ugyanis könnyebb megelőzni, mint utólag megváltoztatni. Egy elkanászodott, felnőtt kutyát már jóval nehezebb megnevelni, mint egy fiatal növendéket. Ha kölyökkorban mindent megengedünk neki, később nehéz lesz megértetni vele, hogy nem cselekedhet mindig kedve szerint, vagy csak konfliktusok árán.

Kutyáknál is van kamaszkor, jó, ha erre lelkileg felkészülünk. Fajtától, egyedtől függően olyan 6-12 hónapos kor körül kezdődik és kb. 18-24 hónapos korig tart. Ebben az időszakban náluk is tombolnak a hormonok, jön a nemi érés és nehezebben kezelhetőek. Több türelemre, előrelátásra lesz szükségünk.

A kutya ma már a legtöbb helyen családtag, de ettől még ne tekintsünk rá emberként! Más igényei vannak, máshogy kommunikál, máshogy működik. Tiszteljük, szeressük őt kutyaként, ne akarjuk emberi vonásokkal felaggatni.

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy gondok vannak, a kutya nem vagy alig reagál a behívásra, nem figyel ránk, a saját feje után megy, akkor mielőbb keressünk fel egy szakembert! Ne várjuk, hogy a dolgok maguktól megoldódjanak, nem fognak, sőt, jellemzően egyre rosszabb lesz a helyzet,  hiszen a nem kívánatos viselkedései megerősítést nyernek.. Ez azonban nem az ő hibája. Ne felejtsük el, hogy az eredmények azt tükrözik, hogy milyen hatékonysággal készítettük fel kedvencünket ezekre a helyzetekre.

A kutya kommunikációja

A kutyák az emberrel való együttélés során számos módon alkalmazkodtak hozzá. Megérzik és azonosítják az ember (gazda) állapotát, érzelmeit és kitanulják minden mozdulatunk jelentését. A kutya jellegzetes kommunikációs formáiból az átlagember is sokat ismer, de érdemes többet tanulni róla, hogy jobban értsük, mi zajlik épp kedvencünkben, mi történik pontosan. Gyakran okoz feszültséget két gazdi között, hogy míg egyik szerint kedvence csak játszani akar, a másik gazdi úgy látja, hogy az ő kutyája számára már terhes a közeledés. Emiatt fontos, hogy ne csak saját kutyánk jeleit tanuljuk meg értelmezni, hanem más kutyákét is és mindig legyünk tekintettel környezetünkre. Kutyáink is különböző karakterek, vannak visszahúzódóak és rámenősek, nyugodtak és pörgősek, bandázósok és maguknak valók, és még sorolhatnánk.

A kutya számos eszközzel kommunikál, testbeszéde az egyik legfontosabb. A fülek és farok tartása, a gerinc görbülete, az izmok megfeszülése és a szőr esetleges borzolása sokat elárul a kutya aktuális állapotáról, érzéseiről. Ehhez társul a tekintet, a fej iránya, a mozgás, az általa kiadott hangok és az érzékelhető hangulat. Egy összetett rendszer ez, mely szituációtól és egyedtől függően máshogy festhet, mást jelenthet. Ha ismerjük kutyánk személyiségét és az adott környezet rá gyakorolt hatását, könnyebben értelmezhetjük a jeleit.

Előfordulhat, hogy egyes kutyák nem kommunikálnak jól, vagy korábbi tapasztalatok alapján, vagy azok híján indokolatlanul reagálnak ingerekre, ez esetben mindenképp érdemes még ezen dolgozni, szakember segítségét kérni.

Néhány jellegzetes testtartás

A magabiztosan vagy kekeckedőn viselkedő kutya kihúzza magát, megfeszíti izmait, igyekszik minél nagyobbnak mutatni magát. Fülét és farkát felemeli, a nyakán és hátán szőrét felborzolja, mellkasát kidomborítja. Farkát lassan mozgatva morgó hangokat hallat. Ha kutyánknál ezt tapasztaljuk, igyekezzünk kihívni a szituációból nyugodt, magabiztos hangon. Ilyenkor a nyakörv megfogása, vagy a póráz megfeszítése rossz irányba mozdíthatja el a történéseket, hatására a kutya támadásba léphet.

A konfliktuskerülő, félénk kutya oldalról közelíti meg a másik ebet vagy az embert, a földre lapul, alacsonyan tartott farkát gyorsan mozgatva. Megpróbálja megnyalni a másik fél (kutya vagy ember) kezét, illetve arcát, vagy akár a hátára is fordulhat. Így szabaddá teszi hasát, lágyékát, ezzel jelezve, hogy ő nem akar konfliktust, szándékai barátságosak.

Amikor egy kutya játszani hívja az embert vagy a fajtársat, gyakran felemeli egyik mellső mancsát, vagy két mellső lábára hajolva jellegzetes „játékra hívó pózt” vesz fel. Ehhez a testtartáshoz gyakran járul figyelemfelhívó ugatás. Nem ritkán játékokat hoz, vagy a másik kutyát testi érintéssel kergetőzésre ösztönzi.

Nyugtató jelzések

Amikor a kutya kényelmetlenül érzi magát, frusztráló vagy félelmet keltő a helyzet számára, akkor nyugtató jelzésekkel jelzi azt.  Fontos, hogy a környezet (adott esetben az ember vagy a fajtárs) észrevegye, és helyesen értelmezze a jelzést. Így békés módon megoldható, megelőzhető egy probléma, és a kutya azt is megtanulja, hogy ezt a jelzést a továbbiakban is használja. Ha azonban jelzését figyelmen kívül hagyják, nem érkezik válaszreakció, más, nyomatékosabb módokon fogja kifejezni az adott helyzettel kapcsolatos érzéseit, vagy frusztrált lesz, mert nem találja a megoldást. Ezért kiemelten fontos, hogy ismerjük saját kutyánk nyugtató jelzéseit, felismerjük, ha nem érzi jól magát egy szituációban.

A nyugtató jelzések kutyánként és helyzetenként eltérőek lehetnek. Sőt, előfordulhatnak más helyzetekben is. Például a föld szaglászása lehet nyugtató jelzés, ha a kutya feszült, de lehet egy átlagos szaglászás is. Ezért is fontos, hogy a kontextust is figyelembe vegyük. Íme néhány  jellemző mozzanat: a kutya félrenéz (például olyankor, amikor valaki fizikailag túl közel megy hozzá); hátrafordítja a fejét és vissza; lehajtja a fejét; lefagy; szimatol; megnyalja a száját, orrát; ásít; nyújtózkodik; lefekszik (például amikor más kutyák túl vadul játszanak, vagy azt érzi, hogy a másik félénkebb kutya tart tőle); kis ívben megkerüli a másik kutyát; a mellső mancsát kissé felemeli; pislog, hogy megszakítsa a szemkontaktust ( amikor a másik kutya viselkedését tolakodónak érzi); vakarózik; játékra hívással próbálja oldani a másikat, stb.

Hangjelzések

A kutya azokat a magas rezgésű hangokat is hallja, melyeket az ember füle már nem képes érzékelni, így könnyen beazonosítja a hang forrását. A kölyökkutya vinnyog, ha stressz éri, vagy amikor nem érzi jól magát, és nyüszít, amikor rémült vagy fáj valamije. A kifejlett kutya nyüszítése azt jelzi, hogy stressz érte, fájdalma van, nem érzi magát biztonságban, szorong vagy magányos (egyedül hagyták).

Az ugatás is számos különböző jelentéssel bírhat: van játékos, izgatott, figyelmeztető vagy védekező, félelemből fakadó, frusztrációt és stresszes állapotot jelző ugatás.

A morgást a kutya többnyire figyelmeztető jelzésnek használja, de nagyon sokféle érzést közvetíthet, például a játékos morgás nem agresszió, csak a játék hevességét fokozza, a másikat próbálja bevonni. Vannak „vokális” kutyák, akik szinte minden érzésüknek hangot adnak.

Általában igaz, hogy egy gyakorlott gazda a vokális kommunikációt jól ismeri, azonban a finom eltéréseket, például a morgás tekintetében az emberek kevésbé érzik, a többi kutya viszont jól „olvassa”.

Szagok és kémiai jelzések

A kutyák kommunikációjában fontos szerepet játszanak a szagok is. A szaglás által nyert információk feldolgozására agykapacitásának 10%-át használja kizárólagosan (összehasonlításképpen, az embernél ugyanezt a tevékenységet az agy 1%-a végzi).  Minden egyednek egyedi szaga van, amelynek alapján a többiek felismerik, egyedi jelzéseket hagynak vizelettel, széklettel, de a bűzmirigy váladéka is információt közöl a többiekkel. Az egyedek szaga változhat életkoruk, ivari státuszuk, de akár belső állapotuk vagy egy betegség kapcsán is.

Félreértések a kutya és az ember között

Mivel az ember elsődleges kommunikációs formája a beszéd, a kutyáé pedig a testjelek, akadhatnak félreértések a két faj között, főleg, ha valaki nem sokat foglalkozott még kutyákkal. Néhány tipp a konfliktusok elkerüléséhez:

• Ne nézzünk mereven, fixálva egy idegen kutya szemébe, mert fenyegetésnek veheti!
• Inkább oldalról és ne felülről nyúljunk a kutyához! Ha gyorsan és felülről közelítünk a kutya felé, az megijesztheti, fenyegetésnek veheti.
• Legjobb, ha mi hívjuk a kutyát magunkhoz (miután a gazdájával egyeztettünk), és nem erőltetjük rá magunkat, meghagyjuk neki a döntést, hogy akar-e ismerkedni.
• Félénk kutyánál még inkább legyünk visszafogottak. Jelezzük, hogy nincs ártó szándékunk: guggoljunk le és forduljunk oldalt, hívjuk magunkhoz.
• Akárcsak az ember, a kutya is azt szereti, ha figyelmesek, türelmesek vele és van választása, hogy akar-e barátkozni, van lehetősége kitérni.

A kutya tanítása

A kutya nevelésének és tanításának célja, hogy gond nélkül tudjon beilleszkedni az emberi világba és a gazdájának szót fogadjon. Fontos, hogy egy tiszta, követhető szabályrendszert alakítsunk ki a kutyánk felé, amit következetesen képviselünk. A kutyák gyorsan tanulnak, és szívesen dolgoznak, főleg, ha pozitív megerősítéssel, jutalmazás alapú technikákkal dolgozunk.

Néhány alapelv a tanításhoz

• Azt a viselkedésformát, amelyik pozitív következménnyel jár a kutya számára (például hozzájutott általa a kívánt figyelemhez, vagy élelemhez), kedvencünk gyakrabban fogja tanúsítani. Amelyik viselkedés pedig nem vezet eredményre vagy negatív következménnyel jár, ritkábban fog a jövőben előfordulni.
• Pozitív megerősítésnek minősül minden, amit a kutya éppen akkor szeretne (pl. jutalomfalat, játék, gazdi figyelme, elengedés a pórázról stb.). Találjuk meg, hogy kedvencünk az adott helyzetben minek örülne.
• Amikor új dolgot tanítunk, eleinte mindig csendes, zavarásmentes helyen gyakoroljunk, a feladat könnyű legyen, és sok sikerélménnyel járjon. Majd fokozatosan vezessük be a nehezítéseket, változó helyszíneket, paramétereket, amíg el nem érjük a kívánt célt.
• Inkább többször röviden gyakoroljunk, mint ritkán hosszabban.
• Figyeljünk kutyánk jelzéseire! Ha valamivel elakadunk, vagy a kutyának elmegy a kedve a munkától, keressünk más megközelítést!
• A hatékony tanuláshoz mind a kutya, mind a gazda belső állapota, koncentrációja fontos.
• Időzítsünk jól! Ennek hiányában a kutya nem tudja összekötni, hogy miért jár a jutalom, melyik viselkedése milyen következményeket eredményez.
• Legyünk következetesek! Egy tisztán érthető, következetes rendszerben kutyánk gyorsabban és magabiztosabban tanul.

A nyolc alapfeladat

Minden kutyának illik ismernie néhány alapvető feladatot, amely nagyban megkönnyíti a vele való együttélést. A feladatokról készült videót ezen a linken tekinthetitek meg: https://youtu.be/JH0VcwFPAvg

Nézzük sorban, mik az alapfeladatok és milyen helyzetben praktikusak!

1. Behívás

A neve után ezt szoktuk elsőnek megtanítani a kutyáknak, nem véletlenül. Fontos, hogy ha hívjuk kedvencünket, odajöjjön hozzánk. Ha nincs jelen más, a kutya számára érdekesebb dolog, akkor ez nem is szokott gondot okozni, főleg ha vidám hangon hívjuk. Az igazi kihívás elérni azt, hogy kutyánk akkor is minket válasszon, amikor valami más köti le a figyelmét (más kutyák, egy izgalmas szag vagy játék).

A behívást úgy érdemes megalapozni, hogy kutyánk szeressen odajönni hozzánk. Zárt, biztonságos helyen gyakoroljunk, eleinte zavaró ingerek nélkül. Vidám hangon hívjuk, hátráljunk, kicsit el is futhatunk tőle. Ha kutyánk odaér hozzánk, akkor dicsérjük, jutalmazzuk meg, játszhatunk is vele, majd engedjük el újra. Ezt sokszor ismételjük meg. Eleinte csak akkor hívjuk, ha nem köti le semmi nagyon a figyelmét, annak érdekében, hogy biztos legyen a vezényszóra adott reakció és a sikerélmény. Ha többedmagunkkal gyakorlunk, akkor felváltva hívjuk a kutyát, és mindig csak az foglalkozzon vele, aki épp hívta. Híváskor ne menjünk felé, mert ezzel azt kommunikáljuk, hogy „menj csak, majd én követlek”.

Ne csak akkor hívjuk a kutyát, ha már vége a játéknak és pórázra akarjuk venni, mert akkor egy idő után nem fog odajönni hozzánk. Ne kapkodjunk a nyakörve után, ne üldözzük, mert így csak azt tanulja meg, hogy miképp kerüljön el minket. Az elengedő jelzés is fontos, hogy tudja, mikor lesz további feladat, és mikor mehet játszani. Sok gyakorlással, következetességgel és jó hangulattal elérhetjük, hogy kutyánk szívesen jöjjön hozzánk, ha hívjuk.

 2. Ültetés

A kutyák szeretnek izegni-mozogni, de néha muszáj nyugton lenni és várni. Ennek a legegyszerűbb formája az ültetés. Az ültetés sok más feladat alapja. Ültetve szoktuk tanítani a „figyelj rám” (szemkontaktus) feladatot, a várakozást, a járdaszabályt (ne lépjen le a járdáról engedély nélkül), az udvarias találkozást, engedélykérést, az elengedés előtti nyugodt állapotot stb.

A kutyával szemben állva, a jutalomfalatot az orra fölé tartva, majd a feneke felé tolva könnyen elérhetjük, hogy kedvencünk leüljön. Ekkor dicsérjük és jutalmazzuk meg. Arra is ráerősíthetünk, ha magától ül le, és kössük hozzá a vezényszót.

3. Fektetés

A fektetés leginkább akkor hasznos, ha kutyánktól hosszabb, nyugodtabb várakozást várunk. Például, ha járművön utazunk, vagy beülünk egy kutyabarát étterembe, esetleg várakoznunk kell az állatorvosnál. Egyes kutyáknak kevés szőr van a hasán, így a hideg, kényelmetlen felületen nem szeretnek lefeküdni, ezért nekik érdemes lehet egy könnyen szállítható kisebb fekhelyet biztosítani. Ilyenkor célszerű eleve ezen a fekhelyen tanítani a fektetést, hogy a kutya könnyen összekösse a kettőt.

Az ültetéshez hasonlóan a fektetést is taníthatjuk úgy, hogy egy jutalomfalatot a kutya orra elé tartva, ülő pozícióban az orrát a föld felé vezetjük. Vagy akár jutalmazhatjuk, ha magától fekszik le és ehhez vezényszót kötünk.

4. Helyben maradás

A „marad” feladatnál azt várjuk a kutyánktól, hogy a választott pozícióban (ül, fekszik vagy áll), maradjon addig, amíg el nem engedjük, vagy más vezényszót nem adunk ki neki. Nagy energiájú és fiatal kutyáknak ez nagy kihívás, de annál hasznosabb. Ha helyesen tanítjuk, akkor a kutya le is nyugszik közben.

A helyben maradást általában a fektetéssel szoktuk társítani. Ha a kutya már tud feküdni, akkor az időtartamot elkezdhetjük növelni, és hol hosszabb, hol rövidebb idő után jutalmazni. Érdemes különböző zavaró ingerek mellett is gyakorolni, mert ha például egy kávézóban ülünk kutyánkkal, akkor a közelünkben várható étel, ember, mozgás, zaj megjelenése, jöhet közel gyerek, másik kutya stb. A kutya nyugodt várakozásában a legnagyobb nehézséget az okozhatja, ha a gazdi kisebb távolságra elmegy, különösképp, ha kikerül a látómezejéből. Hosszabb időre ne hagyjuk felügyelet nélkül a kutyát, de érdemes rá megtanítani, hogy akkor is maradjon a kijelölt helyen, ha valaki más vigyáz rá, vagy a gazdi rövid időre távolabb megy. Mindig legyen egyértelmű, hogy mikor van vége a feladatnak és oldjuk fel a helyben maradást. A többi pozícióban (ülő vagy álló helyzetben) hasonló módon meg lehet tanítani a kutyának a helyben maradást, ami különböző sportokban vagy vizsgákon elvárás is lehet. A pályamunka kicsit eltér a hétköznapi helyben maradástól, de az alapjuk ugyanaz.

 

5. Séta laza pórázon

Ha nem tanítjuk meg kutyánkat pórázon fegyelmezetten sétálni, és húz, rángat minket, akkor bizony a séta elég kellemetlen élmény lehet. A sétának és a póráznak is több fajtája van.

1. a) Az egyik verzió az, amikor kutyánkkal szeretnénk eljutni egyik pontról a másikra, miközben mellettünk jön, tartja a tempónkat. Ezt szoktuk lábnál követésnek, láb melletti sétának hívni.
2. b) A másik verziónál a kutyát szabadabban engedjük a pórázon mozogni, szimatolhat, végezheti a dolgát, de itt is elvárás, hogy ne húzzon.
3. c) Hosszú pórázzal a kutyát nagyobb távra is ki tudjuk engedni, több mozgásteret adva neki. A szabadabb mozgás biztosítása nagy előny, viszont jobban kell figyelnünk, hogy a póráz ne akadjon be valamibe, ne tekeredjen fel akár a kutya lábára, akár egy oszlopra, illetve másokat se akadályozzunk, veszélyeztessünk vele.

A kutyák sokszor feszültebbek pórázra véve, mert korlátozva vannak mozgásukban. A feszes póráz még inkább stresszelheti őket, és a stresszes kutya hajlamosabb rosszul reagálni a környezeti ingerekre. Ezért sem szabad hagyni, hogy a kutyák feszülő pórázon találkozzanak össze, ugyanis így nagyobb esély van konfliktus kialakulására.

Fontos, hogy a kutya felé reális elvárásokat támasszunk és biztosítsunk neki elengedő mozgást. Keressünk olyan helyet, ahol biztonságosan el tudjuk engedni és ahol vagy velünk, vagy fajtársaival tud játszani. Nem reális elvárás egy mozgékony, fiatal kutya felé, hogy órákon át rövid pórázon fegyelmezetten sétáljon. Ma már nagyon sok kutyás sport és program közül választhatunk, amivel mind fizikailag mind szellemileg kellően lefáraszthatjuk kedvencünket.

A laza pórázon séta tanítására sok különböző technika létezik, a szelídebb, jutalmazásos módszerektől a fizikai kényelmetlenséget okozó eszközökig. Egy dolog azonban mindegyikben közös: ne haladjunk feszes pórázzal és ne mi vegyük fel a kutyánk tempóját, mert ezzel megerősítjük, hogy ha húz, akkor célt ér. Ha pedig már kialakult a rossz szokás, jóval nehezebb azon változtatni. Ha a kezdetektől arra koncentrálunk, azt erősítjük, hogy kutyánk a pórázon történő séta során ránk figyeljen, a mozgásunkat kövesse, akkor sokkal kényelmesebbé tehetjük a sétát mindkettőnk számára. Ez persze sok gyakorlást követel.

6. Eresztés, otthagyás

A kutyák jellemzően két esetben vesznek a szájukba dolgokat: vagy játszani akarnak valamivel, vagy meg akarják enni. Mindkét esetben előfordulhat, hogy ez nem szerencsés és szeretnénk, ha kiköpnék, elengednék azt. A talált „kincset” azonban nem szívesen engedik el, ha nincsenek erre megtanítva. Sőt, ha el akarjuk tőlük venni a szájukba vett dolgot, az még értékesebbé válik számukra és mindenáron meg akarják tartani. Ezzel máris megértjük, hogy hogyan született az „irigy kutya” kifejezés.

A behíváshoz hasonlóan, ne kergessük kutyánkat, ha van nála valami. Lehet, hogy párszor sikerül megfognunk, de ezzel könnyen olyan menekülőművészt faraghatunk belőle, akitől már semmit nem lehet elvenni. Ehelyett inkább hívjuk, hátráljunk tőle, vagy guggoljunk le és ajánljunk fel egy jutalomfalatot, vagy más érdekes dolgot cserébe.

Zsákmányszerző játéknál, ha a játék mozog, az feléleszti a zsákmányösztönt és a kutya még inkább meg akarja szerezni. Eresztés előtt szorítsuk le a játékot úgy, hogy ne tudja elhúzni, mozgatni. Érdemes sokszor dicsérettel és jutalommal ráerősíteni arra, ha kutyánk a nála lévő dolgokat odaadja, hogy a jövőben is szívesen tegye ezt.

Az élelem megtagadása, azaz a talált „finomságok” otthagyása külön gyakorlást igényel és életmentő lehet, ha a kutya megbízhatóan teljesíti. Segít, ha egy adott jelre kezdhet csak enni és tud vezényszóra odahozni, odaadni dolgokat.

7. Gazdira figyelés, szemkontaktus

Az állatok számára az, hogy hosszan egymás szemébe néznek, nem természetes viselkedés. Egyes kutyák kifejezetten fenyegetőnek tartják, ha idegenek, legyenek azok emberek vagy más kutyák, mereven bámulják őket. Mindazonáltal a legtöbb kutya hamar megtanulja, hogy az embereknél ez máshogy működik. Kifejezetten javasolt is megtanítani a kutyát arra, hogy vegye fel a szemkontaktust velünk és azt hosszabban tartsa is. Ennek hatására többször fog ránk nézni és könnyebben tudunk kommunikálni vele.

A szemkontaktus felvételét ültetve érdemes tanítani, mert úgy könnyebben néz fel ránk a kutya. Lehet némi sziszegéssel, cuppogással segíteni, de meg is várhatjuk, míg magától néz fel az arcunkra. Eleinte minden felnézést dicsérjünk meg, jutalmazzunk, aztán később lehet fokozatosan növelni a szemkontaktus időtartamát, hol rövidebb, hol hosszabb idő után jutalmazva.

A séta során a kutya felénk irányuló figyelme különösen értékes, hiszen annyi minden más is leköti ilyenkor. Minél izgalmasabbak vagyunk a számára, annál jobban fog figyelni ránk. Játsszunk vele, váltsunk gyakran irányt, bújjunk el, kergetőzzünk a séta alatt. Az otthoni környezetben megtanult szemkontaktust gyakoroljuk különböző helyeken, mindenféle zavaró inger mellett is. Egy idő után általában kialakul, hogy kutyánk úgy kér engedélyt valamire, vagy kérdez minket, hogy felveszi a szemkontaktust, ránk néz, leül. Ez egy nagyon jó eredmény és igen praktikus a mindennapokban.

8. Helyre küldés

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor nem akarjuk, hogy kutyánk a közvetlen közelünkben legyen. Akár azért, mert zavaró lehet a jelenléte, például eszünk, vagy játszunk, vagy mert veszélyes rá nézve, például füvet nyírunk. Ilyen esetekben praktikus, ha a kutyát el tudjuk küldeni a helyére és ő ott marad. Ez lakásban tartott kutyánál lehet a fekhelye, boxa vagy ketrece, kerti kutyánál lehet kennel vagy kutyaház.

A kutya helyét úgy alakítsuk ki, hogy ott nyugodtan tudjon pihenni és úgy szoktassuk, hogy szeressen ott lenni. Ezért büntetésből, méregből soha ne küldjük oda. Amikor finomságot, rágócsontot vagy tölthető kutyajátékot adunk neki, azt a pihenőhelyén tegyük, ezzel is emelve a hely értékét, erősítve benne, hogy ott mindig jó dolgok történnek. Érdemes többször dicsérni, jutalmazni, ha magától a helyére megy, ott pihen, aztán kössünk hozzá vezényszót. Jutalomfalattal megvezetve is megmutathatjuk neki, hogy mit szeretnénk, odavezetve a helyére és ott lefektetve. Később megvezetés nélkül, kisebb-nagyobb távolságról is gyakoroljuk, és az ott maradást is jutalmazzuk.

Hogyan válasszunk kutyaiskolát, kutyakiképzőt és kiképzési szemléletet?

Magyarországon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagy választék áll rendelkezésünkre kutyaiskolákból és kutyakiképzőkből, így mindenki megtalálhatja a számára szimpatikus helyet, oktatót. Tanulhatunk könyvekből, videókból és kutyás barátoktól is, azonban kezdő kutyásoknak ajánlott felkeresni egy szakembert. Nem árt tudni, hogy jelenleg nincs hivatalos „kutyakiképző szakképzés” hazánkban, így bárki mondhatja magáról, hogy ő kutyakiképző. Az alkalmazott szemléletben is nagy különbségek vannak, és ebben nem könnyű eligazodni, mert a szóhasználat nem következetes. Ahány iskola, annyi féle módszer, magyarázat és megvalósítás.

Nézzük először az oktatás típusait!

 Kutyaiskola

A kutyaiskola egyik előnye, hogy a csoportos foglalkozásokon a kutyák megtanulnak egymás mellett dolgozni, közben a gazdira is figyelni. A szocializáció legjobb módja, ha a kutyákat felügyelet mellett engedik egymással játszani, ez a legtöbb kutyaiskola képzési rendszerében már tudatosan szerepel. Az oktatók dolga felmérni, hogy melyik kutyát melyik közösségben lehet elengedni. Figyelik a kutyák kommunikációját, és életkoruk, méretük, vérmérsékletük függvényében engedik vagy korlátozzák a szabad játék lendületét. Ha valamelyik túl heves lenne fajtársai számára, akkor közbelépnek.

A kutyaiskolai képzés hátránya lehet, hogy jellemzően egy adott helyen történik, amit a kutya is felismer, és amíg az iskolában jól viselkedik, azon kívül kevésbé fogad szót. Ezt a gazdi más helyszíneken történő gyakorlással pótolhatja, kiegészítheti. A csoportos képzés másik hátránya, hogy az oktatás kevésbé személyre szabott, különösen nagyobb létszámú csoport esetében. Nehezítés a különböző képességű vagy nagyon eltérő előéletű, habitusú kutyák és különböző elvárású gazdik közös oktatása.

Sok kutyaiskolában van külön kutyaovi is, ahol már három-négy hónapos kortól van mód a kölykök szocializálására, tanítására. A kutyaovis foglalkozások alkalmanként is látogathatók, ezért ez egyben egy jó mód a kutyaiskola kipróbálására, megismerésére is.

Egyre gyakoribb az úgynevezett „kölyökprogram” is, ahol már egész fiatal korban elkezdődik a kutyák iskoláztatása. A korai kiképzés legnagyobb előnye az, hogy segíthet megelőzni, csökkenteni a később esetlegesen felmerülő problémákat, miközben nagyon jól kiaknázza a kutyák fiatalkori tanulási képességét. Ideális esetben a kutya felnőtt koráig tart, hiszen a növekedéssel, éréssel újabb kérdések, problémák merülhetnek fel.

Egyéni képzés

Sok oktató vállal egyéni képzést, akár házhoz kijárással is. Ideális esetben ezeken a foglalkozásokon a gazdi is jelen van, és ő dolgozik a kutyával az oktató vezetésével. Kevésbé szerencsés az a helyzet, amikor az oktató gyakorol a kutyával, ő képezi, mert ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy csak neki fog szót fogadni, a gazdinak nem, vagy kevésbé. Az egyéni képzés előnye, hogy személyre szabható, térben és időben rugalmas, és kifejezetten azokban a témákban tudnak hatékonyan dolgozni, ami az adott kutya-gazda párosnak fontos. Gyakorolni tudják azokat a helyzeteket is, amik csak bizonyos helyeken fordulnak elő, például erdőben, kávézóban, otthon stb. Itt viszont a csoportos oktatás előnyei (bekerített terület, kutyás közösség stb.) nem érvényesülnek.

Online képzés

Modern világunkban online képzések is elérhetőek. Ezek előnye – típusától függően –, hogy a gazdi nyugodt körülmények között, a saját időbeosztásában tud figyelni a tananyagra, azt többször újranézheti, így több információt tud megjegyezni, a szemléltető videóknak hála jobban átlátja a folyamatokat. Hátránya lehet, hogy az oktató nem, vagy csak alig látja a kutya és gazdi munkáját, így nem tudja megfelelően felügyelni a folyamatot.

Saját nevelés

Ha valaki már rendelkezik kellő tudással és tapasztalattal, és könnyen kezelhető kutyája van, akkor akár saját maga is megoldhatja kutyája nevelését és szocializációját. Nagyon sok elérhető anyag van a témában, könyvek, videók, tv-műsorok, blogok. A kutya nevelésében azonban nagyon fontos, hogy az adott kutyát jól megismerjük, viselkedését, esetleges rossz tulajdonságait vagy korlátait objektíven feltérképezzük. Ebben mindig nagy segítséget jelent egy külső szemlélő, egy jó szakember közreműködése, legalább konzultáció vagy tanácsadás szintjén.

Speciális oktatók

Vannak oktatók, akik egyes témákra, például viselkedésproblémákra szakosodnak és azokban nagyobb tapasztalattal bírnak (pl. agresszió vagy félelem kezelése, szocializációs hiányosságok stb.). Ha valaki komolyabb szinten szeretne valamilyen kutyás sportot űzni, akkor már a fiatal kutyával érdemes felkeresni az adott szakterület oktatóját, aki már a kezdetektől tanácsot adhat a kölyök célzott előnevelésére, tudatos felkészítésére. Minden kutyás sport és tevékenység (mint például a terelés, a vadászat, a gombakeresés stb.) esetében találhatunk arra specializálódott oktatót. Aki például szívesen járna öregek otthonába, óvodákba, iskolákba terápiás vagy ismeretterjesztő céllal, annak mindenképpen érdemes felkeresnie egy olyan oktatót vagy szervezetet, akik ezzel foglalkoznak.

A kutyakiképzés szemléletbeli különbségei

A kutya nevelésében és képzésében többféle szemlélet, módszertan létezik. Sokan aszerint választanak kutyaiskolát, hogy melyik van közel a lakóhelyükhöz, pedig nagyon fontos a szakembergárda beállítottsága, személyisége és a módszertan is.

Korábbi kutatások szerint a kutya a farkastól származik, ezért anno a kutya nevelésének alapelveit a farkas falka működésére alapozva fektették le. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a gazdának kell a „falkavezérnek” lennie, akihez képest a kutya alárendelt pozícióban van. A kapcsolat erősen hierarchikus, és amikor a kutya nem az elvárt módon viselkedik, akkor azt jellemzően annak tudják be, hogy a hierarchia sérült, vagyis a kutya nem „tiszteli” eléggé a gazdáját. A feladatok tanítása is legtöbbször erőn alapuló, követelő-utasító, nem pedig a közös cél elérése érdekében végzett, konszenzuson alapuló.

A tudomány folyamatosan tanulmányozza az állatok viselkedését és a tanulás működését. A farkasokról később bebizonyosodott, hogy ők is családmodellben élnek, és ennek a családnak kevésbé hierarchikus a működése, mint azt korábban gondolták. Ettől azonban még nem tűntek el az arra épülő tanítási és képzési módszerek, illetve eszközök.

Az állatkertekben, ócenáriumokban és a háborúban alkalmazott kiképzések során, egyre inkább kezdett teret hódítani a pozitív megerősítésen alapuló megközelítés. A vadállatok ugyanis rosszabbul tolerálják a kényszerítésen alapuló tanítási technikákat. Hatékonyságukat látva a kedvtelésből tartott állatok képzésében is gyorsan elterjedt a pozitív megerősítésen alapuló szemlélet. Ennek lényege, hogy a nem kívánt viselkedést figyelmen kívül hagyjuk, a kívánatos viselkedést pedig megerősítjük. Amit többször megerősítünk, az gyakrabban fog előfordulni. A pozitív szemlélet előnye, hogy szelíd, nem gyakorol nyomást a kutyára, nem okoz bizalomvesztést a kutya-gazda kapcsolatban. Az azonban vitatott kérdés a trénerek körében, hogy kizárólag pozitív megerősítéssel meg lehet-e mindenre tanítani egy kutyát.

Röviden összefoglalva: a szemléleti skála egyik végén található az erőn alapuló, kényszerítő eszközöket is alkalmazó tekintélyelvű megközelítés, a másik végén pedig a csak pozitív megerősítést használó, konfliktuskerülő hozzáállás. A kettő között ezek mindenféle keveréke, árnyalata. Hogyan mérjük hát fel, hogy egy adott intézmény szemlélete jó lesz-e nekünk és a kutyánknak?

Sokat számít a gazda személyisége, szemlélete, és a kutyával szembeni elvárásai. Ennél is fontosabb a kutya fajtája, típusa, vérmérséklete, karaktere. Egyes kutyák jól bírják, sőt igénylik is az erősebb, határozottabb kézben tartást, míg érzékenyebb társaik egy hangosabb szótól vagy nagyobb mozdulattól összerezzenek.

Bármilyen szemléttel is dolgozzon egy szakember, meggyőzően fogja elmondani, hogy miért az ő szemlélete a jó. Nézzünk meg több iskolát, oktatót. Figyeljük meg, hogyan érzik magukat a kutyák és a gazdák a foglalkozásokon, milyen a hangulat, az összhang. Lelkesen tanulnak, motiváltak, vagy inkább csak próbálnak megfelelni, hogy ne legyen baj? Milyen a légkör, mennyire jókedvű a foglalkozás, van-e kiabálás, büntetés, és ha van, akkor azt mi váltotta ki, és hogyan nyilvánult meg? Milyenek a kutyaiskolából kikerülő kutyák, és hogyan viselkednek az oktatók kutyái?

A személyes szimpátia és a hitelesség nagyon fontos iránytű az oktató kiválasztásánál. Emellett az ismerőseink tapasztalatai is segíthetnek, hogy merre induljunk, mire figyeljünk. Kérdezzünk körbe, nézzük meg, kinek van jól nevelt, nyitott, olyan viselkedésű kutyája, amilyet mi is szeretnénk.

Ha már részt veszünk egy képzésen, fontos, hogy ott hogyan érezzük magunkat. A tanulás alapvetően egy pozitív élmény kell, hogy legyen, ahol a fejlődésen és nem a hibákon van a hangsúly. Fontos mérce az is, hogy mennyire hatékony a képzés, közeledünk-e a kitűzött cél felé.

A kutya fárasztása, sportok, programok

A kutyát az ember anno valamilyen céllal vette magához, adott feladatra szelektálta, tenyésztette. Ma a kutyák nagy része „munkanélküli”, nincs semmilyen feladata. A gazdi dolga, hogy megtalálja azokat a tevékenységeket, sportokat, programokat, amikkel le tudja kötni energiáit. Ha egy kutya nincs kellően kifárasztva, az viselkedésbeli, sőt, akár egészségügyi problémákhoz is vezethet.

Sétáltatásra minden kutyának szüksége van. A lakásban tartott kutyáknak naponta 3 séta javasolt, de a kerti kutyákat is érdemes naponta sétáltatni.

A séta sok mindenről szól: a kutya mozog, elvégzi a dolgát, találkozik fajtársaival, információt cserél, játszik és sok egyéb inger éri. Számukra sokszor ez a nap fénypontja, hiszen ezek az izgalmas dolgok az életükben.

A kutyáknak eltérő igényeik vannak, ami függ a fajtától, életkortól, egyéb fiziológiai állapottól (soványság/kövérség, betegség, tüzelés, vemhesség stb.), az ösztönök mértékétől és egyéb körülményektől (pl. időjárás) is. Fárasztás szempontjából három csoportba sorolhatjuk a kutyák igényeit.

Fizikai fárasztás

Egy kutya mozgásigénye jóval felülmúlja az ember aktivitását. Ezért nagyon előnyös, ha a kutyákat össze tudjuk engedni egymással játszani, és így egymást fárasztják le. A gazdival közös sport, például a canicross (kutyás futás), a bikejöring (kutyás biciklizés) vagy az agility (akadályfutás) remek lehetőség a mozgásra és közben jót tesz a kutya-gazda kapcsolatnak is.

Ha van lehetőségünk a kutyát elengedve sétáltatni, megfigyelhetjük, hogy jóval többet mozog, mint mi. Eközben játszhatunk valamilyen apportos (zsákmányos) játékot is labdával, bottal, vagy frizbivel, ahol a kutya rendszeresen visszahozza nekünk az eldobott tárgyat.

Ajánlott a kutyával rendszeresen kirándulni, túrázni is, ez a közös mozgás egyik legjobb formája. Sok kutya nagyon szereti a vizet, és úsztatással nagyon jól le lehet mozgatni őket, akár a partról dobálunk nekik botot, akár együtt fürdünk.

Egyre több helyen érhető el kutya-fizioterápiás szolgáltatás, ahova nemcsak akkor mehetünk, ha mozgásszervi problémája van, hanem akár megelőzésképpen is, melynek folyamán alaposan átmozgathatjuk vele a kutyát.

Bármilyen mozgatási formát válasszunk is, mindig figyeljünk arra, hogy a fizikai fárasztás önmagában nem elegendő. Ha kutyánk állóképességét folyamatosan fejlesztjük, akkor egyre jobban fogja bírni a terhelést, és még több mozgásra lesz szüksége. Amely kutyák alapból is nagyon mozgékonyak, azok gyakorlatilag kifáraszthatatlanná válnak ezáltal. Ezért érdemes variálni a tevékenységeket és beleszőni egy kis feladatmegoldást, játékot is a mozgatásba. Például a labdát ne mindig csak eldobjuk, hanem olykor dugjuk el,, hogy meg kelljen keresnie, vagy bizonyos esetekben csak engedéllyel mehessen utána stb.

Szellemi tevékenységek

A kutyák a szellemi igénybevétel során jobban elfáradnak, mint mozgatásuk során, de mindkét fajta tevékenységre szükségük van. Az egyik legalapvetőbb szellemi tevékenység a kutya tanítása, a vele való munka. Bármit is tanítunk, gyakorlunk, ha pozitív megerősítéssel dolgozunk, akkor minden bizonnyal szívesen dolgozik majd. Találjuk meg, hogy mivel motiválható (jutalomfalat, játék, labda stb.), és milyen feladatokat szeret igazán. Az interneten ma már rengeteg tippet találhatunk arra, hogy egyes trükköket, feladatokat hogyan lehet megtanítani, de mi magunk is megpróbálhatjuk, hogy hogyan tudunk neki egy feladatot megtanítani.

Ha valaki vizsgákra, sportversenyekre, vagy akár ügyességi bemutatókra szeretné felkészíteni a kutyáját, erre is rengeteg lehetőséget talál. Ebben az esetben érdemes a megfelelő gyakorlattal rendelkező szakembert már a kutya fiatal korában felkeresni, fontosak a jó alapok.

A kereskedelmi forgalomban kaphatóak úgynevezett „okos játékok”, amelyekből a kutyának meg kell szereznie az abban elrejtett falatokat. Ezzel is serkenthetjük a gondolkodását, problémamegoldó képességét, koncentrációját és kitartását. Ha van hozzá affinitásunk, akár házilag is előállíthatunk hasonló játékokat, vagy más jellegű, gondolkodtató kihívások elé is állíthatjuk.

Szellemi fárasztásnak minősül az is, ha a kutyával olyan helyre megyünk, ahol sok ingerrel találkozik. Ez nagymértékben igénybe veszi az idegrendszerét, és a folyamatos, feszített figyelemtől könnyebben elfárad. Érzékenyebb, félős vagy bizonytalan kutyáknak még inkább fárasztó lehet egy ilyen környezet. Rájuk jobban figyeljünk oda, hogy csak olyan helyekre vigyük, amikre már korábban felkészítettük őket, mert a halmozott stressz nem tesz jót nekik.

Ösztönök

Az állatok viselkedését és a környezetükből érkezett ingerekre adott válaszait nagy részben a velük született ösztönök határozzák meg. Azok a kutyák, amelyek hosszú évtizedeken keresztül egy adott célra voltak szelektálva, és őseik között a mai napig akadnak dolgozó egyedek, jellemzően erősebb ösztönökkel bírnak. Ez annyit jelent, hogy esetleg több és tudatosabb foglalkoztatást igényelnek, illetve bizonyos helyzetekben nehezebb lehet a kutya kézben tartása. A leendő gazdinak ezt már a fajtaválasztáskor érdemes figyelembe vennie. Ha keverék kutyát fogadunk örökbe, akkor is vannak bizonyos jellemvonások, ami alapján fel lehet mérni, hogy a jellegzetes tulajdonságok alapján milyen habitusú felnőtt kutyára számíthatunk.

Fajta, illetve kölyökválasztás előtt mindenképp érdemes tájékozódni, hogy pontosan milyen feladatot kellett a kiválasztott kutya őseinek ellátnia és mennyire erős még benne ez a vonal. Sok olyan kutyás sport, tevékenység létezik, ami ezekre az alaptulajdonságokra (szimatmunka, keresés és kajtatás, őrző-védő munka stb.) épül, ezért vigyünk tudatosságot a döntésünkbe: találjuk meg a kutyánkhoz illő tevékenységet, vagy a feladathoz leginkább illő kutyát.

Akár mi magunk is alakíthatjuk úgy a napi sétákat, foglalkozásokat, hogy az ösztöneit is igénybe vegyük. Sok helyzetben elvárjuk kutyáinktól, hogy ne impulzívan, az ösztöneiknek engedelmeskedve cselekedjenek. Ezzel nincs is gond, amíg más helyen más körülmények között biztosítani tudjuk részükre azt, hogy használhassák velük született adottságaikat, kiadhassák energiáikat.

A két alapvető ösztönös tevékenység, amivel szinte minden kutyát fajtájától függetlenül könnyedén lehet fárasztani, a szimatmunka és a zsákmányösztönön alapuló apportmunka.

A kutyák egyik legnagyobb adottsága a szaglásuk érzékenysége, ami sokkal fejlettebb az emberénél. A mai napig nincs olyan gép vagy technika, ami pótolni tudná a kutyák orrát. A szaglászós sportokat és játékokat minden kutyának – fajtától, kortól és nemtől függetlenül – ajánljuk, mert természetes módon és hatékonyan köti le az energiáit. Otthon, akár a lakásban, akár a kertben játszhatunk kutyánkkal úgy, hogy meg kelljen keresnie a kedvenc játékát, vagy az elrejtett falatot, esetleg az elbújt családtagot. Ha komolyabb munkára szeretnénk fogni az orrát, több sport közül is választhatunk. A mostanában legnépszerűbb szimatmunkán alapuló sportok a mantrailing (személykeresés), a nyomkövetés, a szarvasgomba-keresés és a keresőkutyák munkáját mintázó „nose work”, ahol adott szagokat, szagmintákat kell megtalálni.

A zsákmányszerző ösztön kedvenceinkben eltérő mennyiségben van jelen. Ragadozó ősökkel rendelkező állat lévén természetes reakció a mozgó dolgok kergetése és elkapása. Ezt a nem mindig kívánatos tulajdonságot fontos kontroll alatt tartani. Ha a kutyánkban erős a zsákmányszerző ösztön, érdemes azt kiaknázni és munkába fogni, vagy motivációként kihasználni.

A zsákmányjáték lényege, hogy a kutya kergeti, és megpróbálja elkapni az előle „menekülő” játékot. Ez lehet egy eldobott labda, bot, frizbi vagy egy hosszú fogóval mozgatható játék is. Mindenképp érdemes ezt úgy játszani, hogy a kutya a nála lévő játékot kérésre odaadja, akár egy másikért cserébe, és el tudjuk hívni, ha egy másik kutya játéka után eredne.

Amelyik kutyában nem erős a zsákmányszerző ösztön, azt érdemes lehet fejleszteni, mert a zsákmányjáték nagyon jó motivációs eszköznek számít. A nagyon zsákmányos kutyáknál az önkontroll fejlesztése különösen javasolt a játék mellett.

Egyes fajtáknál, vagy fajtacsoportoknál a munkájuknak megfelelő, kifejezetten nekik való sportot, tevékenységet is választhatjuk.

Terelő kutyákkal lehetőségünk van az eredeti feladatkörben kipróbálni kedvencünket. Kereshetünk olyan helyet, ahol megtanítják a terelést élő állatokkal. Vagy kipróbálhatjuk a treibball nevű sportot, ahol a megadott szabályok betartásával a kutyának nagy fitneszlabdákat kell a gazdához beterelni.

A vadászkutyák többféle munkát végeznek (kajtatómunka, nyomkövetés, retrievermunka stb.). Szinte mindegyiknek része a vad felkutatása, azaz a szagnyom követése. Elmehetünk vadászvizsgára való felkészítésre, vagy választhatjuk a nyomkövetést, vagy a mantrailing sportot, ahol a szag alapján általában egy embert kell a kutyának megtalálnia.

A lelőtt apróvadat behozó fajtáknak találták ki a „dummy tréninget”, ami imitálja az apróvad megtalálását és behozatalát.

A szánhúzó kutyák mindene a futás, legyen mögötte a gazdi két lábon, biciklin, kiskocsin vagy szánon, ez a nekik való sport.

A munkakutyáknál népszerű az engedelmes, őrző-védő és nyomkövetés hármasát felölelő IGP-sport, a mondioring vagy az obedience, de hobbi szinten is űzhetők az egyes ágazatok.

Az agarak sportja a lure coursing, ahol egy gép húzza gyors tempóban a rákötött „zsákmányt”, amit a kutyáknak utol kell érniük. Ez a tevékenység már hobbi szinten is űzhető, bármilyen fajtájú kutyával.

Az interneten szinte minden kutyás sportról találunk információt, leírásokkal és gyakorlatokkal, szervezetek elérhetőségével.

 Programok kutyánkkal

 

Manapság sokan családtagként tartják a kutyát, és különböző programokra is magukkal viszik. Egy jól nevelt kutya esetében ez nem jelent gondot. Sok helyen szívesen látják kedvenceinket, de persze csak akkor, ha nem zavarják a többi vendéget és nem tesznek kárt semmiben. Egyre több szervezet foglalkozik programszervezéssel kifejezetten kutyások számára. Érdemes kipróbálni több kutyás tevékenységet, mert minden új helyzetből tanulhatunk valamit, aminek révén megtalálhatjuk a magunk és kutyánk számára ideális időtöltést.

A kutyás lét egyik alapja a kutya sétáltatása. Ha futtatóba megyünk, akkor legyünk tekintettel a többi kutyára és azok gazdáira is. Van, aki félti kedvencét, és nem minden kutya akar a többiekkel bandázni. Egyeztetés nélkül ne kezdjünk el sok kutya között labdázni, ne etessük vagy neveljük mások kutyáját, és ha azt kérik tőlünk, hogy hívjuk el kutyánkat, legyen annak bármilyen oka, tegyük meg. Érdemes a kutyafuttatóban is többször behívni a kutyát és időnként helyet változtatni, különben megszokja, hogy nem kell ránk figyelni.

Az erdei kirándulások a kutyasétáltatás talán legjobb formái. Kedvencünk itt ősei természetes közegében mozoghat, távol a város zajától. Míg mi szemünkkel tájékozódunk, ő a szagokban olvas, hogy milyen élőlény járt arra az utóbbi napokban. Hazánkban sok fantasztikus túraútvonal van, gyönyörű tájakkal. Tartsuk tiszteletben az erdőt és a benne élő élőlényeket! Különösen akkor legyünk körültekintőek, amikor az ott élő állatok kicsinyei megszületnek. Ha valaki nem merészkedne egyedül az erdőbe, könnyen találhat olyan szervezetet, akik túrákat szerveznek és csatlakozhat hozzájuk.

A kutyák többsége nagyon szeret úszni, pancsolni. Van, amelyiket nem is kell a vízhez szoktatni, rögtön otthon érzi magát benne. Másoknak több idő kell, míg magabiztos úszótudásra tesznek szert. Ma már léteznek kutyás strandok, amik szabad teret adnak a kutya vízparti szórakozásához. Itt is legyünk azonban tekintettel egymásra. A kutyaúsztatásra találhatunk más lehetőségeket is, de az erős sodrású folyószakaszokat kerüljük el. Úsztatásnál vegyük le a kutyán lévő élősködők elleni nyakörvet is, mert a vízbe mosódó hatóanyag káros a vizek élővilágára. Sok kutya bőre érzékeny a vízminőségre, őket érdemes leslagozni, megfürdetni egy pancsolós nap után.

Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend a „SUPdog”, ahol a vízen sikló szörfdeszkán evező gazdi magával viszi a kutyáját is és együtt élvezik a víz, a természet közelségét.

Kutyás futóversenyekből is egyre többet szerveznek. Ezek között akad olyan, ahol menet közben izgalmas kihívásokat, fizikai erőpróbákat kell teljesíteni kedvencünkkel.

Napjainkban egyre több kutyás rendezvény közül választhatunk. Legyen az egy intézmény nyílt napja, kutyakiállítás, fajtatalálkozó, kerületi rendezvény, ügyességi vagy szépségverseny, jótékonysági esemény, vagy sportverseny, vizsganap. Arra figyeljünk, hogy mindig csak jól szocializált, egészséges és ápolt kutyát vigyünk kutyaközösségbe. Tüzelő szukával inkább kerüljük azokat a helyeket, ahol sok kutyával találkozhatunk.

Az utazások során ne felejtsük el, hogy a kutyáknak mások az igényeik, mint nekünk. Egy hosszabb autóút során például gyakrabban kell megállni és kiengedni őket, hogy elvégezzék dolgukat, sétálhassanak egyet. Nagyon fontos a kutyák autóban való szállítása során gondoskodni a megfelelő méretű, biztonságos szállítóboxáról, ami védi a kutyát is, illetve megakadályozza, hogy menet közben az autó vezetőjét zavarja. Nyáron sose hagyjuk a kutyát parkoló kocsiban, mert könnyen hőgutát kapnak.

Mindig figyeljünk arra, hogy legyen a kutya számára friss víz. Pihenőhelye ne legyen túl meleg, fülledt helyen, elérjen oda a légmozgás vagy hűtés. Ha több napos utazásra megyünk, iktassunk be pihenőnapot is, ahol kevesebb inger éri, mert a kutyáknak több pihenésre van szüksége, mint nekünk.

Kerüljük a nagyon hangos helyeket, vagy ahol sok a bulizó ember, nagy a tömeg, mivel ez a környezet nem ideális kutyánk számára. Nyáron a forró aszfalt, télen a sózott utak lehetnek veszélyesek kutyánk tappancsaira, figyeljünk rá! Nagy melegben a fizikai tevékenységeket is mérsékeljük és gondoskodjunk vízről, árnyékos pihenőkről.