III. fejezet: A kutya táplálása

A kutya táplálékigénye

Akárcsak a többi ragadozó állat, a kutya is képes arra, hogy egyszerre nagy mennyiségű táplálékot fogyasszon el. A háziasított kutya táplálkozásában azonban megjelenik néhány olyan vonás, amely a mindenevők étrendjére jellemző. A „valódi” mindenevő állatokhoz képest a kutyának jóval több fehérjére és zsírra van szüksége, de emellett étrendjének részét képezik a szénhidrátok is. A vadon élő ragadozók is elfogyasztják az elejtett zsigereket, továbbá esznek csontot is, amelyek révén jelentős mennyiségű szénhidrátot, ásványi elemet és vitamint vesznek magukhoz.

Erre van szüksége kutyánknak

A víz

Csupán néhány napig képes a kutya életben maradni víz nélkül, ezért azt is mondhatjuk, hogy a víz az alapja minden táplálásnak. A gazdának gondoskodnia kell arról, hogy ivóvíz minőségű, friss víz mindig legyen a kutya előtt. Hőség idején, illetve száraztápos etetés mellett az eb vízfogyasztása megnő. Az átlagos vízszükséglet testtömegkilogrammonként kb. 35-50 ml. A kistestű kutyák gazdái ügyeljenek arra, hogy az ő kedvencüknek arányaiban több folyadékra van szüksége, mint nagyobb testű társaiknak. Például egy 5 kg-os kutyának naponta kb. 250 ml a vízszükséglete, egy 50 kg-osnak pedig kb. 2000 ml.

A pótolhatatlan fehérje

Az életjelenségek mindegyike a fehérjéhez kapcsolódik. A természetben sokféle fehérje létezik, mindegyik aminosavakból áll. Az aminosavak élethez feltétlenül szükséges (azaz esszenciális) képviselőit sem az ember, sem a kutya szervezete nem képes felépíteni. Ezeket az aminosavakat ezért a táplálékkal juttatjuk a szervezetbe. Kevés az a fehérjefajta, amely önmagában is biológiailag teljes értékű. (Teljes biológiai értékű az a fehérje, amely nagyon jól emésztődik és aminosavkészlete megfelel a pillanatnyi szükségletnek. Ilyen például a tej- és a tojásfehérje.) Éppen ezért ésszerű olyan táplálékot választani kutyánknak, amely tartalmazza a több, egymást kölcsönösen kiegészítő fehérjefajta keverékét, így azok aminosavai kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha a fehérjeellátás megfelelő, az eb élettel teli és aktív, de amint valamely fehérje hiányzik az étrendjéből, ellustul és kedvetlenné válik. Ellenálló képessége csökken és könnyebben megbetegszik. Ami nagyon fontos, hogy az átlagos felnőtt ebek szükségleténél jelentősen nagyobb fehérjemennyiséget igényelnek a vemhes állatok, a szoptató anyakutyák, a kölykök és a munkát végző kutyák is.

Szükséges a zsír

Minden olyan kutyatáplálék, amely 5,5%-nál kevesebb zsírt és olajat tartalmaz, hosszabb távon hiányállapot kialakulását idézi elő. A zsírsavakból felépülő zsírok közül számos olyan zsírsav létezik, amely nélkülözhetetlen kutyánk számára (ilyen például a linolsav). A zsírban oldódó vitaminok hasznosulása pedig nem is lehetséges zsír nélkül (ilyen az A-, D-, E- és K-vitamin). Mindenekelőtt a zsír azonban fontos energiaszolgáltató. Így érthető, hogy a szobában tartott ebek számára kevesebb zsír is elegendő, a munkakutyáknak pedig többre van szükségük. A fiatal kutyák zsírszükséglete szintén nagyobb, ehhez először az anyatejből jutnak hozzá, aminek 8% körüli a zsírtartalma.

Szénhidrátok

 

A növények és növényi eredetű táplálékok, mint például a rizs, a burgonya és a különböző tésztaféleségek tartalmaznak nagy mennyiségben szénhidrátot. A szénhidrátok lebontódásuk során bekapcsolódnak az energiaháztartásba, illetve a zsírok anyagcseréjébe is. Túl sok szénhidrát bevitele esetén a fölösleg zsírrá alakul és raktározódik, azaz a kutya elhízik. A kutya emésztőrendszere a nyers, feltáratlan növényi szénhidrátot (keményítőt) nem igazán tudja hasznosítani, ezért mindenképpen szükséges a növényi eredetű táplálékot (zabpehely, rizs, burgonya, zöldségek) etetés előtt megfőzni. A szénhidrátokhoz tartoznak az úgynevezett ballasztanyagok (rostok), amelyek emészthetetlenek, de egyáltalán nem értéktelenek: megfelelő mennyiségben adva ösztönzik a bélmozgásokat, mérgező anyagokat kötnek meg a bélcsatornában, s ezáltal optimalizálják az emésztést. A túl sok ballasztanyag etetése ugyanakkor megnöveli a bélsár mennyiségét és ürítési gyakoriságát.

Vitaminok az egészségért

Nézzük, mely vitaminokra van szüksége kedvencünknek! A vitaminok között vannak vízben (B-, C-), illetve zsírban oldódók (A-, D-, E-, K-). A vízben oldódókkal ellentétben, a zsíroldékony vitaminokat a szervezet tárolni tudja. Az A-vitaminra a bőr és a nyálkahártyák egészsége miatt van szükség, de a jó látásban is szerepet játszik, továbbá véd a fertőzések ellen. A D-vitamin a csontfelépítésben és az egészséges csontvázrendszer megtartásában, sőt az immunvédekezésben játszik szerepet. Az E-vitamin gátolja a szervezetben az oxidációt, védi a hajszálereket, a szív- és vázizmokat, s ezenkívül a szaporodás során és a fejlődési folyamatokban van rá szükség. Amikor kutyánk megsérül, szervezete a K-vitamin segítségével szabályozza az optimális véralvadást. Az idegrendszer, és az izmok működéséhez járulnak hozzá a B-vitaminok, és ezek segítik elő az anyagcsere-folyamatokat is, úgynevezett katalizátorként. A B-vitaminoknak köszönhetően lesz egészséges a bőr és a szőrzet, továbbá a vérképzés sem képzelhető el ezen vitaminok nélkül. Végül szóljunk a C-vitaminról, amely a kötőszövet épségét biztosítja, s amelyet (az emberrel ellentétben) egy egészséges kutya szervezete képes maga is előállítani, de esetenként (pl. hőstressz esetén) nem elegendő.

Az ásványi anyagok és a nyomelemek szerepe

Az optimális tápláláshoz elengedhetetlenül hozzátartoznak még a különböző ásványi anyagok (kalcium, foszfor, magnézium, cink stb.) is, amelyeket szintén a táplálékkal kell bevinni a kutya szervezetébe. Különösen a húsokban, de sok más (főleg gabonafélékben) élelmiszerben túl kicsi a kalcium mennyisége. Ez a vérben és a szövetekben a foszfor/kalcium arány eltolódásához vezethet, aminek fiatal korban a csontképződés zavara, idősebb állatoknál pedig a csontok szilárdságának csökkenése lehet a következménye. A kálium és a magnézium fontos szerepet játszik az idegrendszer és az izomzat működésében. Ezek mellett az anyagcserében viszonylag nagyobb mennyiségben szükséges ásványi anyagok mellett a kutya szervezete igényel egyéb, jóval kisebb arányban szükséges elemeket is (pl. cink, réz, mangán, jód, szelén). Ezeket összefoglalóan nyomelemeknek szoktuk nevezni. Ebbe a csoportba tartozik a vas is, amely többek között a vérképzésért felelős. A kölykök anyatejen keresztüli vasellátása meglehetősen szűkös, ezért a fiatal kutyák gyakran szenvednek vérszegénységben, amelyet a megfelelő táplálással lehet megelőzni.

Mit egyen a kutyánk?

Optimális étrend

Ahhoz, hogy kedvenceink a legjobb formájukat hozzák, kiegyensúlyozott étrendre van szükségük, amely a fent említett tápanyagok mindegyikét megfelelő mennyiségben tartalmazza. Kerüljük a kizárólag színhús etetését vagy csupán növényi eredetű ételeket tartalmazó étrendet, hogy megóvjuk kedvencünket a hiánybetegségek kialakulásától! Mint korábban említettük, a kutya őse, ragadozó életmódot folytatva a zsákmányból nem csupán a húst, hanem annak többi részét is fogyasztotta, mint például a csontokat és a belsőségeket. Mindezek együttesen nyújtották a megfelelő ellátást számára.

Az előregyártott állateledelek tartalma

A jó minőségű, előregyártott állateledelek minősége, táplálóanyag-tartalma és biztonsága garantált. Éppen ezért ésszerű és praktikus lehet ezek használata. A teljes értékű kutyaeledel önmagában biztosítja a kiegyensúlyozott táplálást, a kiegészítő eledel pedig egyéb ételekkel keverve adható.

A kutyatápok típusai

A kereskedelemben kapható tápokat többféle szempontból lehet csoportosítani. A víztartalom szerint lehetnek száraz, félnedves és nedves tápok, a táplálóanyag-tartalom szerint pedig teljes vagy kiegészítő tápok. A teljes tápok használata esetén nincs szükség másfajta eleségre. A kiegészítő tápok viszont jellegük szerint vagy fehérjekiegészítők, amit növényi táplálék mellé szoktak adni, vagy növényi táplálékok, amit húsjellegű konzervek mellé ajánlanak.

 A száraz tápok jellemzői

A száraz tápok víztartalma mintegy 8-12%, lehetnek lisztszerűek, granuláltak, extrudáltak vagy sütött kekszszerűek. A száraz jellegű tápok főbb alapanyagai a halliszt, a vágóhídi melléktermékek (húsipari és baromfiipari melléktermékek), a tejipari melléktermékek, szójatermékek (extrahált szójadara, szójaizolátum), a gabonafélék és melléktermékeik (búza, kukorica, árpa, zab, búzacsíra, kukoricaglutén, malomipari maradékok), zsírok és olajok, valamint vitamin- és ásványianyag-premixek. A száraz tápok lehetnek teljes értékűek vagy csak kiegészítő tápok, amelyek rendszerint csupán sütött gabonakeverékek, hozzáadott zsírral. Ezek közül értékesebbek azok, amelyek deklarált vitamin- és ásványianyag-kiegészítést is tartalmaznak. A száraz tápok előnye, hogy több hónapig eltarthatók, könnyen tárolhatók és gyorsan kioszthatók – azonban ízletességük néha nem kielégítő.

 A félnedves tápok

Az ebbe a kategóriába tartozó termékek nedvességtartalma 20-25%, többnyire hús- és tejipari melléktermékekből, valamint szójatermékekből állítják elő. Előnyük, hogy nem kell hűtve tárolni őket, az állat számára gyakran ízletesebbek a száraz tápoknál, rendszerint teljes táplálóértékűek.

A nedves tápok

A nedves (vagy konzervnek is nevezett) tápok víztartalma általában 70-80%-os, fő összetevőik jellemzően a különböző húsipari melléktermékek.

Állateledel vásárlásakor tájékozódjunk a termék címkéje alapján!

Sok állattartó körében tartja magát az a vélekedés, hogy az állateledel nagy nyersfehérje-tartalma jelzi a jó minőséget. Nos, a minőség meghatározása összetettebb kérdés, hiszen arra is ügyelni kell például, hogy a nyersfehérje-tartalomból valójában mennyi az emészthető fehérje, amely az állat számára értékes. Nincs olyan jogszabály, amely kötelezné a gyártót az emészthető nyersfehérje-mennyiség feltüntetésére, bizonyos előállítók önkéntesen szerepeltetik a címkén az értéket. A kutyaeledel másik fontos minőségi mutatója, hogy milyen az aminosav-összetétele. A növényi fehérjeforrásokban pedig a fehérje értékesülését gátló vegyületek lehetnek.

A kutyaeledelek címkéjén szereplő adatok és információk (jelölések) megkönnyítik a gazda számára a választást. Nézzük sorjában!

Uniós jogszabály alapján a kutyaeledel jelölése akkor megfelelő, ha legalább a következő adatok szerepelnek a csomagoláson:

• „teljes értékű takarmány” vagy „állateledel” kutyák számára
• a címkézésért felelős takarmányipari vállalkozó neve vagy vállalkozásának neve és címe
• a címkézésért felelős személy létesítményének engedélyezési/nyilvántartási száma (pl.: HU 16 1 00045)
• ha nem a gyártó felel a címkézésért: a gyártó neve és címe vagy engedélyezési/nyilvántartási száma
• tételszám
• nettó mennyiség
• „összetétel” címszó után az alapanyag-kategóriák felsorolása tömeg szerint csökkenő sorrendben (pl. gabonafélék, hús)
• a nyersfehérje, nyersrost, nyersolaj és -zsírok, nyershamu %-os mennyisége
• hozzáadott adalékanyag-kategóriák felsorolása (pl. vitamin, tartósítószerek, aromaanyagok)
• minimális eltarthatósági idő
• útmutató a megfelelő használathoz
• díjmentesen hívható telefonszám vagy egyéb kommunikációs eszköz feltüntetése, amelyen további információkat kérhetünk azokról az alapanyagokról, amelyeknél csak a kategóriát tüntették fel, illetve az eledelben lévő adalékanyagokról
• ha egy alapanyag jelenlétét a címkén szavakkal, képekkel vagy ábrákkal kiemelik, akkor az alapanyag elnevezését és a tömegszázalékát fel kell tüntetni (pl. Frakk baromfival és zöldséggel – ez azt jelenti, hogy az „összetétel” címszó után szerepelni kell a következőknek: legalább 4% baromfi és 4% zöldség vagy Frakk grill ízű – a grill ízanyagot és mennyiségét fel kell tüntetni az „Adalékanyag” címszó után)

Természetesen a kötelezően feltüntetett adatoknál több is szerepeltethető a jelölésen.

Állateledel házilag

Azoknak a felelős ebtulajdonosoknak javasolhatjuk a kizárólag házilag készített ételekkel való táplálást, akik hajlandóak energiát és időt szánni arra, hogy megismerjék állatuk pontos tápláló- és hatóanyagigényét. Mindemellett azért, hogy a hiánybetegségek kialakulását elkerülhessük, az ételek tápláló- és hatóanyag-tartalmával, továbbá az elkészítés különböző módjaival is tisztában kell lenni. Fel kell készülni az alapanyagok beszerzésére és biztonságos tárolására is.

A táplálás során mindenkor tartsuk szem előtt a fokozatosság elvét. Ilyenkor több szakaszban, és egy időben csupán néhány új ételt vegyünk fel a kutya étrendjébe, hogy hozzászokjon. Járjunk el így akkor is, ha a napi táplálék egy részét mindenképpen saját magunk akarjuk elkészíteni!

A házi készítésű ételekkel való felelősségteljes etetés része, hogy a gazda megtervezi az étrendet, és nem spontán módon odaadott falatokkal, az emberi étkezésből megmaradt ételekkel táplálja a kutyát. Mint korábban említettük, a hús kizárólagos etetése nem látja el elegendő tápláló- és hatóanyaggal kedvencünket, mert a húsban nincs megfelelő mennyiségű A- és E-vitamin, továbbá nem tartalmazza a szükséges kalciumot és jódot  sem. Ha a házilag készített ételek a kutya étkezésének jelentős részét képezik, ügyeljünk arra, hogy kellő mennyiségű vitaminnal és ásványi anyagokkal egészítsük ki őket.

Tiltott ételek

A csokoládé kutyákra kifejtett mérgező hatása közismert. Egy Theobromine nevű vegyületet tartalmaz, amely a kutyák szervezetére káros, nagyobb mennyiségben halált is okozhat. A legjellemzőbb tünetek a hányás, hasmenés, remegés, és a görcsök. Vannak azonban egyéb, kutyák számára szintén mérgező, ezért kerülendő ételek, mint például a hagyma, a makadámdió, a mazsola vagy a szőlő.

Az ismert édesítőszer a xilit, szintén mérgező hatású a kutyákra nézve így semmiképp se adjuk kedvencünknek!

A nyersetetés

Érdemes szót ejteni a nyersetetésről is, ezen belül is a gyakran preferált BARF-étrendről. Az elmúlt évtizedekben – így néhány éve hazánkban is – egy új táplálási irányzat, az ún. BARF-etetés (Biologically Appropriate Raw Food – biológiailag megfelelő nyerssel történő etetés) kezdett teret hódítani, amelynek azóta is számos követője, illetve ellenzője akad állattulajdonosi és tudományos körökben egyaránt. Az irányzat megalapozója, még a ’90-es évek elejéről, egy ausztrál állatorvos, aki a felnőtt kutyáknak a tápok és ételmaradékok helyett, a háziasításukat megelőző természetes étrendjük szerinti táplálását javasolta. Az elmélet szerint a több tízezer éves háziasítás és tenyésztés ellenére a kutyák bélcsatornája, illetve emésztőrendszere ez idő alatt alig változott, így az napjainkban is evolúciós őseihez áll közel, következésképp optimális táplálását is ehhez kell igazítani. A BARF-táplálás alapját a nyers (részben csontos) hús és belsőségek etetése képezi, amelyeket különböző zöldségekkel, vitaminokkal és ásványi anyagokkal kiegészítve próbálják utánozni a kutya vadon élő őseinek természetes táplálékát. Ennek folyamatos biztosítása meglehetősen idő- és költségigényes, ezért sok eledelgyártó előre összeállított és lefagyasztott BARF-termékeket forgalmaz, amelyekkel azok felolvasztása után lehet rendszeresen kínálni a négylábú kedvenceket.

A módszer követői – többek között – az alábbi előnyös változásokat említik alkalmazásának eredményeként: kevesebb fogkő, jó fogazat, jobb emésztés, kevesebb bélsártömeg, javuló étvágy, fokozott aktivitás és az allergiás panaszok megszűnése.

Ugyanakkor a másik oldalról, számos szakember (állatorvosok, dietetikusok, kutatók stb.) kételkedik a BARF táplálási mód létjogosultságában, illetve tudományos megalapozottságában és az alkalmazásával járó hátrányokra, sőt potenciális veszélyekre hívják fel a figyelmet. Az ellenzők alapvető kifogásként a kutyák farkasoktól való genetikai különbözőségével érvelnek. A kutya évezredekkel ezelőtt lezajlott háziasítása óta – az ember közelsége miatt – egyre inkább annak étrendjéhez alkalmazkodott. A kritikák szerint a kizárólag nyers alapú étrend viszont nem tartalmazza megfelelő mennyiségben és arányban e megváltozott táplálkozási igényeket kielégítő táplálóanyagokat, amely így következményes egészségügyi problémákhoz vezethet. Járulékos veszélyforrásként említik az ilyen jellegű (főleg csontos húst is tartalmazó) ételféleségekben gyakran előforduló csontszilánkokat is, amelyek könnyen felsérthetik az emésztőcsatorna nyálkahártyáját. További jelentős rizikóforrás lehet a nyers alapanyagoknak különböző baktériumokkal, parazitákkal és egyéb kórokozókkal való esetleges fertőzöttsége is, az állatra és a tulajdonosra nézve egyaránt. Az ilyen típusú ételféleségek etetésekor a gazdának érdemes fokozottan figyelni a személyes higiéniára is.

Kell-e csontot adni a kutyának?

Ha kiegyensúlyozott étrenden tartjuk a kutyát, nincs szüksége a csonttal bevihető plusz kalciumforrásra. Természetesen a csonttal való foglalatosság nagy élvezet a kutyának, ráadásul a fogakat is tisztán tartja. Erre például egy nagy velős csont alkalmas lehet.

Változó táplálkozási igények

A kutya különböző életszakaszai és élethelyzetei különböző étrendet kíván, amelyről a gazda felelőssége gondoskodni. Az olyan kritikus időszakok, mint például a vemhesség, a szoptatás, a kölyökkor, az időskor, a betegségből való lábadozás vagy éppen a krónikus egészségi problémák, változást hoznak az eb táplálóanyag-igényében. A gazdának azt is szem előtt kell tartania, hogy az étrendi változtatásokat fokozatosan vezesse be, optimális esetben 3-5 nap alatt, hogy az állat alkalmazkodni tudjon a változásokhoz.

A kutya energiaszükséglete

Több tényező együttesen határozza meg, hogy a felnőtt kutya mennyi táplálékkal bevitt energiát igényel naponta. Az eb mérete, testtömege, mozgásmennyisége, életkora és a tartási körülményei is szerepet játszanak az energiaszükséglet meghatározásában. Példaképpen: egy kistestű kutyának, aki nem mozog naponta egy óránál többet, a tömegétől függően már 460-2600 kJ energia is elegendő (0,46-2,6 MJ; 1 MJ=1000 kJ). Ugyanakkor egy nagyméretű munkakutyának, aki sokat mozog, akár 17 ezer kJ (17 MJ) energiára is szüksége lehet naponta. (Az energiaforma hasonló az emberéhez, ún. hasznosítható vagy metabolizálható energia.) A táplálék optimális mennyiségét, illetve minőségét a kutya tartási körülményei is befolyásolják. Azon kutyák esetében, melyek kedvezőtlen körülmények, illetve kedvezőtlen időjárási viszonyok között élnek, az energiaigény nagyobb.

Az alábbiakban áttekintjük, miként változik meg a kutya energiaszükséglete a kritikus életszakaszokban.

Vemhesség

A vemhes kutyák életfenntartásuk fölött csak minimális energiatöbbletet igényelnek a vemhesség első kétharmadában (5-6 hét). Ennek oka, hogy ebben az időszakban a magzatok lassan növekednek. A növekedés nagy részben az utolsó 3 hétben történik, ebben az időszakban hetente 15%-kal tanácsos növelni az energiabevitelt, így az ellés előtt már 50-60%-kal több energiát kell bevinni naponta, mint egyébként.

Szoptatás

A szoptatás jelenti valamennyi életszakasz közül a legnagyobb igénybevételt. Az energiabevitelt a kutya méretétől és a kölykök számától és életkorától függően kell növelni, de amikor a szoptatás a legmagasabb szintet eléri (a kölykök 4 hetes korában), a szuka energiaigénye akár az életfenntartó négyszerese is lehet. Ezért ebben az időszakban nagyon ízletes, könnyen emészthető, koncentrált (magas energiatartalmú) eledelt kell kapnia, illetve egész nap lehetőséget kell biztosítani neki az evésre. Nagyon fontos az is, hogy elegendő friss vizet kapjon, hogy pótolni tudja a tejelválasztással veszített sok folyadékot.

Kölyökkor

A kölyköknek ugyanazokra az alapvető tápanyagokra van szükségük, mint a felnőtt kutyáknak, de az eledelnek könnyen emészthetőnek kell lennie, sok energiát és fehérjét, valamint megfelelő mennyiségű kalciumot és foszfort kell tartalmaznia. A kölyköknek a negyedik héttől lehet adni az anyatej mellé kiegészítő táplálékot. Mivel a kölykök gyomra kicsi, sok kis adagban adjuk nekik a táplálékot, majd 6 hónapos kortól átállhatunk a napi kétszeri etetésre. A növésben levő kölyköknek az azonos súlyú felnőtt kutyák energiaigényének két-háromszorosára van szükségük. A kölyökkutya étrendjét fajtától függően kell változtatni. Míg a kis fajták felnőtt súlyukat 9-12 hónapos korukban érik el, addig a nagyobb méretűek akár 18–24 hónapos korukig is nőnek.

Időskor

Ahogy a kutyák öregszenek, csökken az energiaigényük. Ez elsősorban a mozgásigény csökkenése miatt következik be, de testfelépítésük és energiaforgalmuk is változik az öregedéssel. Az öreg kutyáknak gyakran nincs étvágyuk, így csökkent energiaigényük ellenére is alultápláltak lehetnek. A nekik legmegfelelőbb eledel az általuk kedvelt ízű, könnyen emészthető, de kevésbé tápláló eledel. Ugyancsak fontos, hogy a csökkentett energiatartalom mellett a táplálóanyagok megfelelő mennyiségben és arányban legyenek meg az eledelben. Ebben az időszakban érdemes gyakran, kisebb adagokkal etetni őket, mert a nagy étkezések emésztési problémákat okozhatnak.

Az idős kutya táplálása során nemcsak a megváltozott energia- és fehérjeforgalomra, illetve emészthetőségre kell tekintettel lenni, hanem a zsírok specifikus összetételére, a megfelelő minőségű rostellátásra, az antioxidáns, rákellenes és immunstátuszt támogató, emelt ásványi- és vitaminellátásra is. Az előregyártott állateledelek között is kaphatók kifejezetten idős kutyák számára kifejlesztett eledelek.

Mikor javasolt speciális étrendet bevezetni kedvencünk számára?

Olyan esetekben, amikor az állat beteg vagy lábadozik, az állatorvosi kezelés kiegészítői lehetnek a különböző gyógytápok, melyek állatorvosi vényre az állatpatikákban vásárolhatók meg.

Veseelégtelenség

Az idősebb kutyák gyakori betegsége a veseelégtelenség. A csökkentett fehérje- és foszfortartalmú étrend segít abban, hogy a vese kevésbé legyen terhelve. Az ebben az étrendben szereplő táplálóanyagoknak az átlagosnál nagyobb az energiaértékük, de ez itt inkább a táplálást, mint az energiaellátást szolgálja.

Hasmenés

Okozhatja fertőző betegség, de lehet kiváltója a nem megfelelő, kiegyensúlyozatlan táplálás is. A túl sok szénhidrát erjedéses, a túl sok fehérje pedig rothadásos jellegű emésztési rendellenességet okoz. A takarmányban a minimális szintet (2-3%) el nem érő rost, valamint a tápváltás is hajlamosít a (következményes, másodlagos) hasmenésre.

Székrekedés

Ilyenkor az állat a megszokottnál ritkábban és száraz bélsarat ürít. A bélsárpangásra hajlamos (főként öreg) kutyák tápláléka sok rostot (teljes kiőrlésű gabonából készült kenyér, gyümölcs, zöldség, korpa) és szerves savat (túró, savó, joghurt, kefir) tartalmazzon.

Elhízás

Annak ellenére, hogy nagyon szeretjük négylábú társainkat, mégsem mindig tesszük azt, ami számukra a legjobb lenne. Azzal tisztában vagyunk, hogy saját egészségünk megőrzése érdekében nagyon fontos a megfelelő táplálkozás és az elegendő mozgás, de sokszor elfelejtjük, hogy ugyanezek a szabályok érvényesek kutyánkra is. Nem árt, ha szem előtt tartjuk azt, hogy az egészséges kutyák szinte mindig türelmetlenül várják a következő etetés időpontját, akkor is, ha valójában nem is éhesek.

Az elhízás vizsgálatával kapcsolatos tudományos kutatások kimutatták, hogy egyes kutyafajták hajlamosabbak a kilók halmozására. Ilyen például a tacskó, a labrador retriever, a cocker spániel, a cairn terrier, a skót juhászkutya, a basset hound és a beagle.

Tudnunk kell azonban, hogy vannak esetek, amikor a pajzsmirigyhormon-termelés csökkenése váltja ki az elhízást. Hízásnak indult idősebb kutyánknál mindig ellenőrizzük, hogy nem szenved-e egyúttal az alábbi tünetek valamelyikében is: erőteljes szőrhullás, fénytelen szőrzet, szimmetrikus szőrhiány, környezet iránti érdektelenség, kedvetlenség, izomfájdalom, merev járás, esetleg sántítás. Ha ezeket a tüneteket észleljük, mielőbb vigyük kedvencünket állatorvoshoz, aki hormonpótlással viszonylag könnyen orvosolja a betegséget.

Az elhízás mindenképpen kezelendő probléma, ugyanis a kövér kutyák esetében az esetleges műtéteknek jóval nagyobb a kockázatuk, az ilyen állatok hajlamosabbak a különféle sérülésekre, a túlsúly nagy terhet ró a keringésre, a légzésre és az ízületekre is. Minél inkább gömbölyödik a kutyus, annál nagyobb az esély szív- és keringési problémák, ízületi gyulladás, cukorbetegség, hőguta és különböző bőrbetegségek kialakulására. A túltáplálásból eredő túlsúly jól orvosolható diétás táplálással és megfelelő mennyiségű mozgatással. Az energiában szegény, rostban gazdag fogyasztó tápok alapanyagait tudományos precizitással válogatják, hogy inkább a test zsírszöveteit csökkentse radikálisan, mintsem az izomszöveteket. A szervezet igényelte táplálóanyagok egyensúlyban vannak, s kedvencünknek nincs éhségérzete.

Egyéb emésztőszervi rendellenességek

A kutyák időnként speciális emésztőszervi rendellenességekben is szenvedhetnek. Ez az enyhébb hasmenés megjelenésétől az olyan, hosszabb lefolyású, összetettebb kórképekig terjedhet, mint a hasnyálmirigy-elégtelenség vagy a vastagbélgyulladás. Minden esetben létfontosságú az étrend megváltoztatása, és ajánlott a speciális állatorvosi diéta.

Takarmányintolerancia

A takarmányintolerancia reprodukálható, a takarmány valamelyik kémiai összetevőjére visszavezethető emésztési rendellenességek (pl. hasmenés) formájában nyilvánul meg. A hátterében valamelyik emésztő enzim hiánya miatti emésztetlenség, sajátos farmakológiai hatás (pl. a koffein bélműködést fokozó tulajdonsága), illetve nem immunológiai jellegű, de hisztaminfelszabadulást okozó táplálék (egyes tengeri puhatestűek) fölvétele áll.

Táplálékallergia

A táplálékallergia kóros immunreakció, amelynek alapja az, hogy az állat áthangolódott valamelyik táplálékfehérjére és későbbi (második vagy többszöri) fölvétele esetén allergiás válaszreakcióval reagál. Kutya esetében leggyakrabban a tejfehérjére vagy a búza gluténjére szokott kialakulni, de megfigyeltek már csirkehús-allergiát is. A kialakuló bőrkiütések, viszketés mellett bélgyulladás, hasmenés föllépése is gyakran megfigyelhető. A külső hallójárat gyulladása és az ujjak közötti részek gyulladása is kísérheti a folyamatot.

A fentieken kívül vannak olyan étrendek is, amelyek hatékonyan elősegítik többek között a cukorbetegség, az elvezető húgyutak, a szív és a máj bizonyos elváltozásainak gyógykezelését.