I. fejezet: A kutyaválasztás szempontjai

Bevezető

Kutyatartók és leendő gazdák számára egyaránt hasznos, ha megfogalmazzák önmaguknak, mi okból vagy mi célból tartanak vagy tartanának kutyát. A felelős állattartás már akkor elkezdődik, amikor a döntések előtt minden szempontot átgondolunk, az állat és természetesen a saját érdekünkben. Kedvencünkkel való kapcsolatunk életre szóló gondoskodást jelent.

Miért tartanék kutyát? Nekem való kutya? Kinek nem való kutya? E három kérdéssel már szinte elérkezünk a kutyatartás lényegéhez. Ha Olvasónk úgy döntött, hogy elvégzi a képzést, feltételezhetjük, hogy önmaga kapcsán igennel válaszol a második kérdésre, és fel tudja sorolni azokat a jellemzőket, amelyek illenek a felelős, illetve a „rossz”, azaz felelőtlen gazdára. Önmagunkat hajlamosak vagyunk eleve jó gazdának tartani, de a jó szándék és az állatszeretet sokszor kevés ehhez. Tananyagunk azoknak a gazdáknak és leendő ebtartóknak szól, akik nyitottak az újra, vagy eddigi ismereteiket szeretnék megerősíteni, felfrissíteni és bővíteni, adott esetben felülírni a régi tévhiteket, egyúttal pedig részletesen meg akarják ismerni a hazai állatvédelmi szabályokat, illetve a szabályozást.

Térjünk vissza máris az első kérdéshez! Miért tartanék kutyát? Az ember-kutya kapcsolat 12-14 ezer évvel ezelőtt kezdődött. A háziasítás folyamata a kölcsönös előnyök mentén zajlott. Eredményeképpen mára a kutya rendkívül változatos feladatkörökben vált társunkká.

Házat őriz, állatokat terel, munka- és segítőkutyaként dolgozik, hűséges társunk családi vagy baráti kapcsolatok híján, és azok megléte esetén is. Ne feledkezzünk meg arról a speciális esetről sem, amikor valaki tenyésztés céljából tart, jó genetikai állománnyal rendelkező fajtatiszta kutyát. Itt mindjárt fel is hívjuk a figyelmet két fogalomra, és a különbséget is bemutatjuk.

Mi a különbség a tenyésztés és a szaporítás között?

Jegyezzük meg: a szaporítás nem tenyésztés! Egy tenyésztő felelős és céltudatos kiválogatással igyekszik tovább javítani az állatok jó tulajdonságait, törekszik az egészséges utódok létrehozására. Egy szaporítónak ezzel szemben nem célja a tenyészérték javítása. Sok esetben felelőtlenül, szakismeretek nélkül, az állatok alapvető igényeit (megfelelő táplálás, helyigény, fényigény, mozgásigény, higiénia, állatorvosi ellátás, társas kapcsolatok stb.) figyelmen kívül hagyva szaporítja őket. A szaporítás során született ebek gyakran öröklődő betegségekben szenvednek, és viselkedésük is problémás lehet. Jó, ha tudjuk, hogy az öröklődő betegségben szenvedő állatok tenyésztése, szaporítása az Állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. tv.) szerint állatkínzásnak minősül.

Hogyan ismerhetjük fel és kerülhetjük el a szaporítót?

Olykor nehéz különbséget tenni a valódi tenyésztő és a szaporító között. Egy felelősen, a szabályokat betartva működő tenyésztőnek nincs takargatnivalója, a leendő gazdának bizonyosan megmutatja a tenyészetét. Mi több, egy lelkiismeretes tenyésztő arra törekszik, hogy a kölyköknek jó gazdát, megfelelő helyet találjon, és természetes, hogy érdeklődik az állat értékesítése előtt a vásárló személyéről, életkörülményeiről. Gyakran megtámogatja ezt  a kölyköknél 6-8 hetes korban végzett temperamentum-teszt is, amely feltárja a kiskutyák egyedi jellemzőit és segíti a megfelelő, a kutyához illő gazda megtalálását. Általában vásárláskor szerződésben rögzítik a tenyésztő és a gazda kutyával kapcsolatos vállalásait. Ilyen lehet például a nem tenyésztésre szánt egyedek ivartalanítására való kötelezettség, vagy éppen a tenyésztésbe történő bevonás miatt a kiállításokon, tenyészszemléken történő megjelenés, illetve az örökletes betegségekre irányuló szűrővizsgálatok elvégzése is. A tenyésztőktől vásárolt kiskutyák esetében minden esetben kiváltható  a törzskönyv, amely egy A4-es, két oldalas lap és a kutya családfáját ismerteti, tehát generációkra visszamenőleg tartalmazza az adott kutya felmenőit, kiállítási eredményeit, és a főbb egészségügyi szűréseket is. A törzskönyvet a kennel tulajdonosa, tehát a tenyésztő váltja ki és adja oda a leendő tulajdonosnak. A törzskönyvön és a szerződésen kívül a tenyésztőtől vásárolt kiskutyák chipelve, féreghajtva és életkoruknak megfelelően oltva vannak. Vásárláskor természetesen számlát kapunk a vételárról és a későbbiekben is számíthatunk a tenyésztő segítségére, támogatására.

Szaporító esetében gyanakvásra adhat okot, ha a kiszemelt kutya eladója vonakodik beengedni a vásárlót a „tenyésztés” helyére, az adásvételt nem otthon vagy a tenyészetében, hanem pl. egy külön házban, kertben, sőt akár autóparkolóban, félreeső helyen, minél rövidebb idő alatt kívánja lebonyolítani, vagy láthatólag közömbös azzal kapcsolatban, hogy hová kerülnek az ebek. Szaporítói gyakorlatra utalhatnak azok a további jelek is, hogy pl. a fajtatisztaként kínált kutyát a fajtára jellemző árnál lényegesen olcsóbban hirdeti az eladó, vagy a törzskönyvért felárat kér. Az is előfordulhat, hogy az eladásra kínált kölyökkutya 8 hetesnél fiatalabb, ami viszont jogszabályellenes is. Az elismert tenyészeteknél általában várólista alapján juthatunk kölyökkutyához, nem ritka az akár éves várakozási idő sem, amíg a szaporítóknál szinte folyamatosan elérhetőek a kölyökkutyák.

A tenyésztés komoly költségekkel jár, és felelős hozzáállást kíván minden tekintetben. A tenyésztőnek nem elsőrendű célja a pénzszerzés. A szaporítói tevékenységnek azonban a bevétel bármi áron való növelése a legfőbb mozgatórugója, fenntartója pedig a piaci kereslet, itthon és külföldön egyaránt. Ha a leendő gazda legfontosabb szempontja vásárláskor a kutya ára, akkor több okból is hibás döntést fog hozni. Hogy miért?

Egyrészt, a vásárló hozzájárul a szaporítás fennmaradásához. Másrészt az így vásárolt kutyára tapasztalatok alapján az a veszély leselkedik, hogy nem teljesen egészséges, hiszen a szaporítótelepeket általában nem ellenőrzi állatorvos, és nincsenek olyan vizsgálatok sem, amelyek a genetikai betegségeket szűrnék ki. Az esetleges betegségről a gazda csak a vásárlást követően szerez majd tudomást – amit tehát az állat árán megspórolt, nagy valószínűséggel állatorvosi kezelésekre kell költenie. A felismert betegség gyógyíthatóságáról vagy maradandó voltáról pedig csak a szakember tud nyilatkozni. Ezen túlmenően előfordulhatnak olyan viselkedési problémák is, amelyek szintén szakember bevonását igénylik. Ha tehát szaporítótól vásárolunk, zsákbamacskát veszünk, és annak a tevékenységnek a fennmaradását segítjük, amelynek végső láncszeme egy sok szempontból kiszolgáltatott kölyök.

Ejtsünk szót az esetleges csalódottságról is! A kölyökkutyák esetében sokszor csak később derülnek ki a problémák. Ekkorra már megszerettük új kedvencünket, és ha ez még számos gonddal, esetleg egészségügyi elváltozásokkal is jár, nehéz döntési helyzetbe kerülhetünk. Ugyanígy járhatunk a fajtára jellemző tulajdonságokkal is. Ha egy bizonyos feladatra, pl. vadászatra szeretnénk kutyát magunkhoz venni, akkor kiemelt jelentősége van az adott tulajdonságra irányuló tudatos tenyésztésnek.

Általános tapasztalat, hogy a legtöbben fajtatiszta kutyát szeretnének még akkor is, ha nem tenyészteni akarják, csak kedvencnek választják. A fajtatiszta kutyáknak vannak „előnyei”, mind tulajdonságaiban, mind megjelenésükben tudjuk, mire számíthatunk, sőt akár megmérettethetjük őket kiállításokon, tenyészszemléken is. Tudnunk kell azonban, hogy bizonyos betegségek egyes fajtatiszta ebeknél halmozottan jelentkezhetnek, és hogy néha egy-egy fajtán belül az egyedek között is jelentős különbségek lehetnek.

Vevőként 2021. április 1-jétől már lehetőségünk van arra, hogy elkérjük az eladó úgynevezett FELIR-azonosító számát, és ennek valódiságát ellenőrizhetjük is a Nébih adatbázisában. Ugyanis annak, aki kedvtelésből tartott állatokat kereskedelmi tevékenység keretében forgalmaz, az új szabályozás szerint regisztrálnia kell az élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszerbe (FELIR). Ily módon a hatóság nyomon követheti és ellenőrizheti tevékenységét. Azonosítószám hiányában az eladó tevékenysége illegálisnak minősül.

A vásárláson túl alternatíva lehet még az örökbefogadás, ami szerencsére egyre népszerűbb hazánkban is. Nagyon sok árva kutya, köztük kölykök is várnak gazdára a menhelyeken, ebrendészeti telepeken, és akad köztük fajtatiszta példány is. Aki nem tenyésztés céljából szeretne kutyát vásárolni, érdeklődjön az állatvédő szervezeteknél, fajtamentő csoportoknál, hiszen ezek a kutyák nagyon hálásak és alig várják, hogy szerető gazdához kerüljenek.

Az ivartalanítás

A felelős állattartó egyúttal kutyája utódaiért is felelős. A nem kívánt szaporulat megelőzésével sok ebet menthetünk meg attól az élettől, amely egy gondoskodó gazda nélkül várna rájuk. Az ivartalanítás jelenlegi tudásunk szerint a leghumánusabb és legbiztosabb módja annak, hogy a kóbor ebek számát csökkentsük. Az ivartalanítás altatásban történik. Általánosságban igaz, hogy az ivartalanított ebek életkora hosszabb lehet, mint ivaros társaiké, és kisebb a kockázata bizonyos időskori daganatos elváltozások kialakulásának is. A menhelyeken ma már általános gyakorlat, hogy védenceiket az új gazdáknak ivartalanítva vagy ivartalanítási kötelezettséggel adják örökbe.

A tananyag VI. fejezete részletesen foglalkozik az ivartalanítás előnyeivel és lehetséges műtéti megoldásaival.

Életmódunk és az új jövevény

Amikor kutyát veszünk magunkhoz, számítsunk arra, hogy akár 10-15 évre megváltozik az életünk, ezt jó, ha szem előtt tartjuk. A harmonikus együttéléshez sok mindenre figyelnünk kell, a megfelelő elhelyezés és a gondoskodás mellett kutyánknak nevelésre, tanításra is szüksége van. A kutyatartás az anyagi erőforrásokon túl, sok időt és energiát is igényel, ezt mindenképpen vegyük számításba kutyavásárlás előtt! Megjegyeznénk, hogy ebünk nevelése minket is egyfajta rendszerességre, következetességre szoktathat – ha eddig ez nem volt jelen életünkben. Így tehát a gazda is tanulni fog, tanulnia kell a kapcsolat során.

Mit kell megtanítanunk a kutyának? Az alapvető engedelmességet, amely néhány utasításnak, ha úgy tetszik, „vezényszónak” való szófogadást jelent. Ne feledjük! Az engedelmesség a kutya és a gazda közös érdeke!

A kutya nevelésével a tananyag IV. fejezete foglalkozik.

Leginkább a városban élő kutyák és gazdáik fogják tapasztalni az engedelmesség pozitív hatását. Mit értünk ezalatt? A városi lét impulzusokkal teli, forgalmas, nyüzsgő helyszín, és ha kutyánk például nem behívható, konfliktushelyzetek, mi több, veszélyes közlekedési szituációk is kialakulhatnak, hiszen a kutyát ösztönei vezetik, amit csak a tanításával tudunk felülírni. Természetesen a vidéki környezetben tartott kutyák képzésére is gondot kell fordítani, hiszen a kutya nem szaladhat el az erdőben, és a postás megugatásakor is el kell tudnunk hívni a kapu mellől. Ne feledjük azt sem, hogy a gazda felelősségre vonható, ha kedvence más tulajdonában kárt tesz vagy balesetet okoz.

A hozzánk illő kutyafajta

Ha kutyavásárlás és nem örökbefogadás mellett döntünk, alaposan tájékozódjunk a kiszemelt fajtáról!

Előnyös, ha van a baráti-ismerősi körünkben olyan gazdi, aki ilyen fajta kutyát tart. Ha nincs, keressük meg az adott fajta egy elismert tenyésztőjét, és tudjunk meg minél több információt a fajtáról és annak tartásáról. Ha lehet, személyesen is látogassunk el egy tenyészetbe, így élőben tapasztalhatjuk meg a fajtára jellemző sajátosságokat. Fontos az is, hogy milyen karakterű a kutya és milyen a gazda. Ha például a gazda nagyon engedékeny és a kutya nagyon akaratos, az nem jó párosítás. Tehát nem csak a tanulási készség, motiválhatóság fontos a választásnál, hanem az együttműködési hajlam is.

Kutyakiállításokon is hasznos információkat gyűjthetünk és nem utolsósorban a fajta legszebb példányait is láthatjuk. Ezek a rendezvények kiválóan alkalmasak a kapcsolatépítésre is. A tenyésztő véleményét meghallgatni ugyanígy ajánlatos, főleg azzal kapcsolatban, hogy megismerve az életstílusunkat, beilleszthető-e az adott fajta tartása az életünkbe. Leendő kutyánknak igazodnia kell majd hozzánk, életkörülményeinkhez, családtagjainkhoz, napi ritmusunkhoz. Ahogy korábban írtuk, a gazdának is alkalmazkodnia kell az állathoz, de természetesen az alapadottságokat valószínűleg nem változtathatjuk meg, mint például a munkába járásunk idejét, vagy hogy lakásban vagy kertes házban lakunk-e, mi több, hogy már vannak-e más állataink.

A Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) – amelyben hazánkat a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Szövetség (MEOESZ) képviseli – háromszáznál több kutyafajtát ismer el. Választásunk szempontjait mindig körültekintően határozzuk meg! Ha például voltak korábbi jó tapasztalataink bizonyos fajtákkal, az megkönnyíti a döntésünket, de számoljunk az egyedi jellemzőkkel is! Ha pedig most leszünk először kutyatulajdonosok, inkább a könnyebben nevelhető fajtákat részesítsük előnyben, s az alomból is igyekezzünk stabil viselkedésű kölyköt választani. Figyeljünk megérzéseinkre is, de hallgassunk a tenyésztő tapasztalatára, s ha kifejezetten valamilyen célra választunk, bevonhatunk kölyköket rendszeresen tesztelő trénert is a döntésbe.

Lássunk néhány konkrét kérdést, amit mindenképpen válaszoljunk meg, mielőtt kutyát veszünk magunkhoz!

Mennyi időnk van a kutyával kapcsolatos tevékenységekre?

Ha életmódunk, munkánk miatt sokat vagyunk távol otthonunktól, a kutya és főként a kölyökkutya gondozása, nevelése nehéz lehet, különösen akkor, ha családunk egyik tagja sincs otthon huzamos ideig. Kutyánk társas lény, szüksége van kapcsolatokra, kommunikációra, mozgásra, ezért az életkörülmény sokat nyom a latban. A hosszú órákra magára hagyott kutya ugathat, nyüszíthet, bepisilhet, vagy akár rombolni is fog a lakásban.

Lakásban vagy kertben tartanánk a kutyát?

A gazda és a kutya igényeit is kielégítheti az a helyzet, amikor a lakás és a kert egy részét egyaránt megosztjuk az ebbel. A kertes ház, a környékbeli szabad területekkel, a legváltozatosabb elhelyezési és mozgási lehetőséget tartogathatja. Ha lakásban élünk, célszerű a kutya méretét és igényeit is eszerint választani. A városi lakásban, városi környezetben például egy agár vagy puli nem fogja magát jól érezni. Többen úgy vélik, hogy lakásba nem is való kutya, hiszen feladata elsősorban a ház őrzése, függetlenül a fajtától. Mások úgy gondolják, hogy a kutyának elsősorban az ember társaságára van szüksége, és a társas életet megvalósíthatják egy lakásban is, amely a kutya számára a nagyobb kényelem és a több együtt töltött idő lehetőségét nyújtja. Akár lakásban, akár kertben tartjuk az ebet, minden esetben gondoskodnunk kell az állat alapvető szükségleteiről. Olyan környezetet teremtsünk tehát, amelyben az eb biztonságban van, nem tud önmagában és másban kárt tenni (pl. nincs elérhető közelségben mérgező növény, vegyszer, gyógyszer, megrágható veszélyes tárgy vagy elektromos vezeték), és nem is tud megszökni. A szökésbiztos élettér kialakítása rendkívül fontos, főként a kertben tartott állatok esetében, ahonnan nemcsak megszökhetnek, hanem el is lophatják őket.

Tudunk-e megfelelő mozgási lehetőséget nyújtani?

Vajon ideális-e lakásunk és annak környezete ahhoz, hogy kutyánknak elegendő testmozgást biztosítsunk? Összeegyeztethetőek-e életmódunk és a kutya ezirányú igényei? Minden kutyának szüksége van mozgásra, fajtától, temperamentumtól függően többet vagy kevesebbet igényel, ám kulcsfontosságú tényező az állattartás szempontjából. Ez a kertben tartott kutyákra ugyanígy vonatkozik. Le kell kötnünk az energiáit és ingereket kell biztosítani számukra. Nagyobb testű kutya, vagy kistestű, de nagy aktivitású kutya lakásban tartása is megvalósítható, ha a gazdája figyelembe veszi az állat igényeit, pl. naponta többször leviszi hosszabb sétákra, vagy hetente beiktat a programba kirándulásokat, túrákat.

Keveréket vagy fajtatisztát?

Minden kutyának megvan a saját egyénisége, egyedisége, a fajtatiszta kutyáknál azonban megmutatkozik a jellemvonásaik közötti hasonlóság, és ezért már kölyökkorukban sejthetjük, hogy milyenek lesznek felnőttként. A keverék kölykök esetében nehéz előre látni, milyen méretűek, külsejűek és milyen természetűek lesznek. Az anyakutya, néha akár az apakutya ismeretében is, lehet némi támpontunk az eb jövőbeli küllemét illetően. Ma már olyan kutyákat is tudunk vásárolni, melyeket két fajtatiszta egyed keresztezésével, szándékosan tenyésztettek, ezek az ún. fajtahibridek. E kutyák a két fajtára jellemző küllemi és viselkedési tulajdonságokat hordozzák, ilyenek például a labradoodlek, amelyekben labrador retrievert és uszkárt kereszteznek.

Még egy fontos szempontot érdemes megfontolni, ha fajtatiszta kutyát akarunk tartani. A kutyafajták többségét egy adott célra tenyésztették, és ez vérmérsékletükben, igényeikben a mai napig jelentkezik. Egy energikus, agilis vadászkutya nem illik össze egy alapvetően otthonülő gazdival, és a border collie, akit eredetileg állatok terelésére használtak, könnyen kedvét veszti, unatkozni kezd, ha nincs feladata, társasága. Javasolható, hogy a gazda biztosítson az eb eredendő természetéhez illő életmódot. Ezzel elkerüljük bizonyos viselkedési problémák kialakulását is, és gazdaként sem fog frusztrálni minket, hogy nem adtunk meg mindent kutyánknak.

Hosszú szőr? Rövid szőr?

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a rövid szőrzet kevesebb odafigyelést igényel, mint a hosszú, és egyszerűbb dolgunk van az ápolásával (gondolhatunk például arra, mit kell tennünk egy kiadós eső után). A hosszú szőrzet az eb egészsége és szépsége érdekében több és rendszeres gondozásra szorul, a gazdának több időt és energiát és esetenként pénzt kell fordítania a szőr gondozására. Bizonyos fajtákkal a kutyakozmetikust is rendszeresen látogatni kell (például schnauzer, ír szetter, yorkshire terrier stb). Ha lakásban tartjuk az ebet, számíthatunk arra, hogy nem szezonálisan vedlik. A szőrzet hossza és a szőrhullás intenzitása között nincs egyenes arányosság, az az adott fajta jellegzetessége. Vannak azonban olyan kutyafajták is, akiknek nem hullik a szőrük.

Sajnos sok embert érint a kutyaszőr-allergia, amit leggyakrabban nem is a szőr, hanem a szőrre tapadó elhalt hámsejtek okoznak.  Ha kutya közelében tüsszögést, szemviszketést, orrfolyást, torokkaparást tapasztalunk, érdemes szakemberhez fordulni, hogy kiderüljön, valóban allergia áll-e a háttérben.

Kölyök- vagy felnőtt kutyát válasszunk?

Kölyökkutyát az emberek többnyire abból a megfontolásból szeretnének, hogy már a lehető legfiatalabb életkortól kezdve a saját elképzeléseik szerint neveljék, szocializálják, és így alakíthassák ki közös életük szokásait. Fontos tudnunk, hogy a vonatkozó előírások alapján a kölyköket leghamarabb 8 hetesen szabad elválasztani az anyjuktól, ez kiemelt jelentőségű az egészséges fejlődés szempontjából. Egy kölyökkutyának jó esetben még nem volt része kellemetlen vagy akár traumatikus élményekben, amelyek emberhez (például korábbi gazdához) köthetők. Ugyanakkor a kölyök nevelése, gondozása rendkívül sok időt és türelmet követel. Ha a család egyik tagja sincs otthon napközben, mert dolgozik, iskolába jár, nehezen lehet megvalósítani a kölyök igényei szerinti többszöri etetését. S akkor még nem is említettük a szobatisztaságra szoktatást, hiszen etetések után ki kellene vinni, hogy üríthessen, vagy a használati tárgyaink épségére való odafigyelést. Ráadásul a hosszú egyedüllét miatt jelentkezhet szorongás, unatkozás. Összegezve tehát: ha kölyökkutyát veszünk magunkhoz, az első pár hétben meg kell tudunk oldani, hogy ne legyen hosszabb időt egyedül, rendszeresen lehessen kivinni, sokat tudjunk foglalkozni vele.

Ha felnőtt kutyát választunk, neki is szüksége van a gazdájával vagy fajtársaival való kapcsolatra – ez nagyon fontos szempont a leendő gazdának. A felnőtt eb ugyanolyan jó társ lehet, mint aki kölyökként kerül a családba. Őt már jó esetben szocializálták, látható a természete, és kinőtt a romboló-rágó korszakából, de sajnos viselkedési problémák azért jelentkezhetnek. Kutyának és gazdának közös érdeke az is, hogy a gazda lehetőség szerint minél többet megismerjen a kiválasztott kutya előéletéről, hátteréről, szokásairól, ezek sokat segíthetnek a későbbi közös életük során.

A kutyatartás költségei

A felelős gazdi számol a költségekkel, amelyek között vannak egyszeri és rendszeres, illetve tervezhető és előre nem látható kiadások is. Előfordulhat olyan élethelyzet, amikor előzetes becslés alapján kiderül, hogy a családi vagy egyéni kasszába nem illeszthetők be biztonsággal az örökbe fogadni vagy megvásárolni kívánt állat gondozásának költségei. Ilyenkor tartsuk szem előtt, hogy a kutya élete végéig rá lesz utalva gazdája gondoskodására, amelynek folyamatos anyagi vonzatai is lesznek.

Egyszeri és így tervezhető kiadást jelent a vételár vagy az ivartalanítás költsége. A rendszeres kiadások közé számíthatjuk a takarmányozás, a kötelező és ajánlott oltások költségeit, csakúgy, mint a rendszeres féregtelenítés és külső parazita elleni védekezés költségét. Használati eszközökre és játékokra is szükségünk lesz, s természetesen ezeket bizonyos időközönként cserélni kell (etető- és itatótál, fekhely, póráz, nyakörv, szájkosár, kutyaház, boksz vagy belső kennel). A kutyaiskola, a kutyakiképzés költségét tekinthetjük befektetésnek: nem kötelező iskolába járatni kedvencünket, de hosszú távon a kutyának és gazdájának is megkönnyíti az életét. Fontos és előre nem látható költség keletkezik akkor, amikor baleset vagy valamilyen sérülés, betegség miatt állatorvosi segítségre szorul kedvencünk, és a szükséges gyógyszereket vagy a kórházi ellátást és utókezelést is ki kell fizetnünk.

Ami fontos még a kutya egészsége szempontjából, hogy bizonyos betegségek megelőzésére, az élősködők elriasztására, irtására is ajánlatos költeni (gyógyszerkészítmények, samponok). Utoljára hagytuk a felsorolásban az utazási költségek, a kutyapanziós ellátás, illetve a kutyakozmetika költségét, amelyekkel a gazda és az eb igényei szerint kell számolni. Láthatjuk, hogy egy kutya 10-15 éves várható élettartama során a gazdának jelentős összeget kell kedvencére fordítani, ha szeretné megőrizni annak testi-lelki egészségét.

Együttélés több háziállattal

Ha több kedvenccel osztjuk meg a lakásunkat, házunkat, vagy a meglévők mellé szeretnénk másikat, fontos feltétel, hogy legyen megfelelő területünk ahhoz, hogy elkülöníthessük egymástól az egymásra veszélyt jelentő fajokat/egyedeket. Minden állat esetében gondoskodunk kell egyéni igényeik kielégítéséről. A kellő mozgástér biztosítása elsőrendű követelmény. Ha például folyamatosan kennelben tartanánk egy kutyát, viselkedési problémákat, egészségügyi károsodást okozhatnánk az állatnak. Ezzel ugyanis megfosztjuk őt a szocializáció lehetőségétől, az emberi és a fajtársi környezetbe való beilleszkedéstől, a szabad aktivitástól. A szűk mozgástér gyakran monoton mozgásokra készteti az állatot, ami akár szervi elváltozásokhoz is vezethet. Figyelem! A vonatkozó jogszabályok szerint az ebet tartósan kikötve tartani tilos. Erről, valamint a tartás feltételeiről részletesen a tananyag VII. fejezetében esik szó.

Tudnivalók a kutyák örökbefogadásáról

Ha örökbefogadás mellett dönt a leendő gazda, néhány fontos részlettel érdemes megismerkedni! Kézenfekvő megoldás lehet, ha a helyi gyepmesteri teleppel, a lakóhelyünkhöz közeli, vagy számunkra rokonszenves menhelyekkel, fajtamentő szervezetekkel kapcsolatba lépünk, és tőlük választunk egy gazdára váró kutyát. Ezzel két életet is megmenthetünk, hiszen ezek a létesítmények gyakran férőhelyhiánnyal küzdenek – a nálunk otthonra találó kutya helye felszabadul. A kiszemelt kutyával való megismerkedéshez jó alkalom, ha sétálni visszük, vagy valamilyen módon önkénteskedünk a menhelyen, amennyiben erre lehetőség nyílik. Ezek a tevékenységek azért is fontosak, mert ha még soha nem volt kutyánk, ízelítőt kaphatunk az állatok gondozásának gyakorlatából, és szembesülhetünk azzal, hogy mennyire gondoljuk komolyan egy kutya örökbefogadását. Az ismerkedős sétáltatás közben lehetőségünk nyílik megfigyelni leendő kutyánk viselkedését. Például, félős-e, jól viseli-e a pórázt, figyel-e ránk, hallgat-e a nevére, szeret-e játszani labdával vagy bottal, hogyan viselkedik a fajtársaival és a számára idegen emberekkel. Ilyenkor már megmutatkozhatnak azok a problémák, amelyek később, a kutyával való együttéléskor is jelen lesznek, s amelyek megoldása a gazdára várnak. Természetesen lesznek olyan tulajdonságok, amelyek csak hosszabb idő elteltével derülnek ki számunkra, például azért, mert még soha nem látott új impulzust jelentenek a kutyának (gondolhatunk pl. használati tárgyakra, különböző hangokra, szagokra, ismeretlen emberekre). A kutya kiválasztásának idején gyűjtsük a tapasztalatokat, hiszen egy élőlényt szeretnénk magunkhoz venni, aki azután ránk vagy a családunkra lesz utalva.

Fontos tehát, hogy ne legyünk türelmetlenek és főleg, ne hagyjuk, hogy nyomást gyakoroljanak ránk az örökbefogadás sürgetésével.

Érdemes a fajtamentő egyesületeknél is érdeklődni, ahol fajtatiszta vagy az adott fajtához nagyon hasonló egyedeket is találunk. A talált állatok egy része ideiglenes befogadóknál van elhelyezve, így a befogadó gazda már sok hasznos információval tud szolgálni a kutya tulajdonságaival és viselkedésével kapcsolatban.

Ha pedig úgy gondoljuk, hogy előbb szeretnénk megtapasztalni, mekkora életmódváltással jár számunkra egy állatról való gondoskodás, mi is lehetünk először ideiglenes gazdik.

Szerződés az örökbeadó szervezettel

A menhelyek, szervezetek számára fontos, hogy védencüket jó kezekbe adják. Sajnos a körültekintés ellenére a kutyák egy része visszakerül a menhelyre, mert csak a gyakorlatban derül ki, hogy nem illik bele a család vagy az örökbefogadó életébe. Általánosan elfogadott, hogy a menhely és az örökbefogadó részletes szerződést kötnek, amelyben kitérnek az ivartalanítási kötelezettségtől kezdve a kapcsolattartás módjáig szinte mindenre. A visszakerülési arány ismeretében ez egyáltalán nem túlzott óvatosság. Javasoljuk, hogy a család minden tagjával egyeztessük, mire készülünk, mielőtt egy kutyát hazavinnénk! A családtagokat is készítsük fel az új jövevénnyel való együttélésre!

A felelős állatmenhelyek általában ivartalanítva, oltva és a parazitamentesítést követően adják ki gazdához az állatot. Természetesen ilyenkor már a kötelező mikrochippel is el van látva. Ha kölyökről van szó, akinek az oltási programja már elkezdődött, az örökbefogadó gazdát kötelezik a program befejezésére, és az állat ivartalanítására. Az egyre gyakoribb szívféreg-megbetegedések miatt érdemes rákérdezni, hogy végeztek-e szívféregszűrést a menhelyen. Ha a kutya félévesnél idősebb, a szűrést mindenképpen ajánlatos elvégezni.

A gazda proaktív módon meg is keresheti az örökbefogadási feltételekre vonatkozó információkat az adott menhely honlapján. Sok hasznos tanácsot is találhat, amit a leendő gazdának érdemes megfogadni, hogy később se őt, se a kutyát ne érje csalódás.