II. fejezet: Anatómiai és élettani alapismeretek
Bevezető
Természetesen nem lehet cél, hogy minden kutyatartó teljes részletességgel és pontossággal ismerje a kutyák anatómiai és élettani sajátosságait, viszont nem árt tisztában lenni nagy vonalakban ezekkel. Kutyatartóként találkozhatunk majd olyan helyzetekkel, amikor sokat segíthet egy-egy probléma megértéséhez, ha az alapvető ismeretekkel rendelkezünk ebben a témában is. Gondoljunk csak például a szuka kutyák tulajdonosait érintő ivarzási ciklusra vagy a nagytestű kutyák gyors növekedésére, ami a teljes vázizomzat kialakulására hatással lehet.
Az anatómia görög eredetű szó, jelentése bonctan. Ez a tudományterület az élőlények testfelépítésével foglalkozik. Az alábbiakban a csonttan és izomtan alapjaiba adunk betekintést.
Akármilyen kutyafajtáról legyen is szó, a testfelépítés hasonló. Természetesen a csontok hossza, nagysága és száma (csak a farokhossz miatt), a fejforma, az izomzat fejlettsége, a végtagok állása eltérhet, hiszen ezek a tulajdonságok is hozzájárulnak a fajtajelleg kialakulásához, de alapjaiban egységesen tárgyaljuk.
A kutyák testfelépítése
A kutya csontváza
A kutya csontváza az egyes testrészek csontjaiból, így a fej, törzs és végtagok csontjaiból áll. A csontokat szalagok és porcos, kötőszövetes ízületek kötik össze, amelyek a mozgás passzív szerveiként egységes rendszert, a szervezet szilárd vázát alkotják, meghatározzák a test formáját, védik a belső szerveket is. A csontokhoz tapadó izmok a mozgás aktív szerveiként pedig kiváltják a mozgást.
A csontok elsősorban csontszövetből állnak, szilárdságukat mészsó tartalmuk biztosítja. A legtöbb csont külső rétege a kéregállomány, belső része pedig a szivacsos állomány. A nagyobb csontokban velőüreg található, benne a csontvelővel, pl. a csöves csontoknál, ilyen a combcsont (lásd 1. ábra).
A csontszerkezet felépítésének köszönhetően a csont szilárd, de egyben rugalmas is. Alakjuk szerint megkülönböztetünk lapos, rövid és hosszú csontokat. A 2. ábra a kutya csontvázát mutatja be.
A fej csontjai
A koponyát az agykoponya és az arckoponyai részre bonthatjuk. Az agykoponyában található a koponyaüreg, ami az agyvelőt foglalja magában, az arckoponya csontjai az orr-, a száj-, és az orrmelléküregeket határolják. Az arckoponya csontjaiban a fogsorok helyezkednek el. Az orrüregben a szaglás szerve található, a szájüreg pedig az emésztés és a légzés szerveihez kapcsolódik funkcionálisan.
A kutya fogazata
A kutyák tejfogainak száma: 28, amely összesen 12 metszőfogból, 4 szemfogból és 12 előzápfogból áll.
A kiskutyák 3 hetes korában kezdődik a tejfogak kihasadása, elsőként általában a szemfogak bújnak elő. A tejmetszőfogak 4 hetes kor körül jelennek meg. A teljes tejfogazat körülbelül 8 hetes korra hasad ki. A tejfogak hegyesebbek, keskenyebbek, és kevésbé áttetszőek, mint a maradó fogak. A váltódás előtt a tejfogak között egyre nagyobb foghézagok jelennek meg, ahogy a kiskutya álla, állkapcsa nő.
A tejfogak maradó fogakra történő váltódása körülbelül 12 hetes életkorban kezdődik, általában a felső metszőfogakkal, középről a száj széle felé haladva. 6-10 hónapos korra kialakul a teljes maradó fogazat. A maradandó fogak száma az ún. farkasfogakkal együtt: 42, amely 12 metszőfogból, 4 szemfogból, 4 farkasfogból, 12 előzápfogból és 10 zápfogból áll. A 3. ábrán a kutya kifejlettkori fogazata látható.
A törzs csontjai
A gerincoszlop a nyak-, hát-, ágyék-, kereszt- és farokcsigolyákból áll. A gerincoszlopot alkotó csigolyák lyukai együttesen alkotják a gerinccsatornát, amelyben a gerincvelő helyezkedik el. A kutyák nyakcsigolyáinak száma 7. A csigolyák közti porckorongok a csigolyák rázkódását csökkentő összeköttetését biztosítják. A mellkas csontos vázát a hátcsigolyák bordákkal és szegycsonttal alkotott egysége adja.
A végtagok csontjai
Kutyák esetében elülső és hátulsó végtagokat különböztetünk meg, amelyek lehetővé teszik a helyváltoztatást. A végtagok két részből állnak, a kapcsolóövből és a szabad végtagokból.
Elülső végtagok
Az elülső végtagok kapcsolóövét kutyáknál a lapocka alkotja. A karcsonton erednek az alkar hajlító, nyújtó és forgató izmai is. Az alkar csontjai az orsó- és könyökcsont, az ezeken húzódó izmok a lábtő és a lábvég mozgatását végzik. Az alkar után következik a lábtő, a lábközép és az ujjak. Az elülső lábközépnek öt csontja van. Az első ujj vázát kettő, a többit három ujjperccsont adja.
Hátulsó végtagok
A hátulsó végtag kapcsolóöve a két medencecsontból létrejött medence. A medencecsontot a csípő-, szemérem- és ülőcsont alkotja. A medencecsont ízületi vápájához a csípőízületben kapcsolódik a combcsont. A combcsont, a térdkalácscsont és a szár csontjai együtt alkotják a térdízületet.
A szár csontjai a sípcsont és a szárkapocscsont. A jól tapintható sarokcsonthoz tapad például az Achilles-ín, amely a térd egyik hajlítójának és a lábtő nyújtójának az ina. A hátulsó végtagon 4 lábközépcsont van, és általában az egyes ujj hiányzik. Amikor mégis megjelenik egy-egy egyednél, azt farkaskaromnak hívjuk, de ajánlatos a születés után pár nappal eltávolítani, a későbbi balesetek (leszakadhat) elkerülése végett.
A kutyák izomzata
A kutya tömegének kb. egyharmad része izomzat. Ez jelenti a mozgás aktív szerveit, de részben a kutya testalakját, formáját is adja.
Háromféle izomszövetet ismerünk: sima-, harántcsíkolt és szívizom.
Simaizomból állnak a belső szervekben és az erek falában található izmok. Akaratunktól függetlenül működnek és a zsigeri szervek életfenntartó mozgását végzik pl. gyomor, bélmozgások.
Harántcsíkolt izmok a bőrizmok, a vázizmok és egyes zsigeri szervek izmai is (pl. a nyelv és a garat izmai), amely ideg által az izomhoz vezetett ingerület hatására húzódik össze, egysége az izomrost. A harmadik izomszövettípus a szívizom. Ez egyedülálló olyan módon, hogy csak a szív izomzatát képezi és gyakorlatilag a sima és a harántcsíkolt izomzat egyes tulajdonságai egyaránt jellemzik, összehúzódásra és ingerületvezetésre egyaránt képes sejtek hálózatából áll, amely akaratunktól függetlenül működik. Sajátosan módosult sejtcsoportja önálló ingerületképzésre képes.
A harántcsíkolt izomzat külön csoportját alkotják a bőr izmai, melyek a csontos váztól függetlenül erednek és tapadnak.
A vázizmok többsége izomhasból és ínból áll, amelyeknél az izomhas összehúzódását az ín továbbítja a tapadási pontra, kiváltva így a mozdulatot, illetve a mozgást.
Éber állapotban a központi idegrendszer épsége biztosítja a koordinált mozgást.
A kutya izomzatát a 4. ábra mutatja be.
Élettani ismeretek (szervrendszerek, szaporodás)
Az egyes szervrendszereket a közös funkciót szolgáló szervek képezik. Az alábbiakban az élethez nélkülözhetetlen szerveket és működésüket mutatjuk be.
Emésztőrendszer
A kutya emésztőrendszere a táplálékok felvételét, továbbítását, lebontását, felszívását és kiürítését végzi.
A fogak aprítják a táplálékot, a nyál enzime pedig kisebb molekulákra bontja a szénhidrátokat, a nedvesítés hatására pedig könnyen tud továbbhaladni a falat a nyelőcsövön keresztül a gyomorba. Ez a szerv viszonylag nagy és tágulékony, ezért érdemes elkerülni a túletetést. A gyomorban a táplálék fehérjetartalmának hatékony bontása kezdődik. A kutyák ragadozók, de rendszertani nevükkel ellentétben nem húsevők, és a növényi táplálék egyes részeit is képesek megemészteni. A bélcsatornájuk viszonylag rövid, arányaiban kb. fele az emberének. A gyomor után a vékonybélben folytatódik a tápanyagok bontása, először a vékonybél elülső szakaszán az epe segítségével a zsírok bontása történik, majd a hasnyálmirigy által termelt enzimek segítségével folytatódik a zsírok, a fehérjék emésztése, és folytatódik a szénhidrátok bontása is a hasnyálmirigy által termelt amilázenzim hatására. A bélcsatornában továbbhaladva a táplálék lebontását a bélbaktériumok is segítik, ahol a perisztaltika (rendszeresen összehúzódó és továbbhaladó mozgás) révén halad előre a béltartalom, egészen az utóbélig. Az utóbélben a folyadék visszaszívása történik, és így alakul ki tulajdonképpen a bélsár, amely a végbélnyíláson keresztül ürül ki.
Kutyáknál az emésztési folyamat átlagosan 20-35 órát vesz igénybe, ennyi időt tartózkodik a táplálék az állat szervezetében a táplálék felvételétől a kiürítéséig. A bélsárral legfőképp az emészthetetlen táplálék-összetevők ürülnek ki, így mennyisége függ a táplálék összetételétől. Minél koncentráltabb az eledel és minél kevesebb ballasztot (kitöltőanyagot) tartalmaz, annál kevesebb lesz a mennyisége.
Sok kutyatulajdonost érint, így ejtsünk pár szót a kutyák végbélnyílásánál kétoldalt található végbélzacskóról, közismert nevén bűzmirigyről. Ezek kivezető nyílása a végbélnyílásnál van és igencsak bűzös szagú mirigyváladékot termel, amely normál esetben folyékony halmazállapotú. Gyakran okoz problémát a gyulladása, ha nem tud rendszeresen ürülni, ilyenkor az állatorvos mechanikusan kinyomja és a gyulladást okozó váladék távozik.
A kutyák emésztésének sajátsága, hogy könnyen hánynak. Ha levertséggel vagy más tünetekkel párosul, akkor feltétlenül forduljunk állatorvoshoz.
Az 5. ábrán a kutya emésztőrendszere látható.
A légzés szervei
A légcsere, ami az oxigénnel dús levegő felvételét és a széndioxiddal telt levegő kilégzését jelenti, a légzőszervek segítségével valósul meg. A gázcsere a tüdőben zajlik, ahová az orrnyíláson keresztül érkező levegő a garaton és a gégén át jut a légcsőbe, majd a hörgőkbe és hörgőcskékbe.
Maga a külső gázcsere a léghólyagocskákon keresztül történik.
Amikor a kutya intenzív mozgást végez, nő az oxigénfelvétel is, ezért gyorsul a légzés, több légvétel történik egységnyi idő alatt. A kutyák lihegése lehet normális jelenség, főként meleg időben vagy intenzív mozgást követően, hiszen kedvencünk csak így tud párologtatni, amely a felesleges hőtől való megszabadulás egyik formája.
Húgy- és ivarszervek
A kutya egyik kiválasztó szerve a vese, amely sima felszínű, vöröses színű, bab alakú szerv. A homeosztázis (belső környezet állandósága) fenntartásában a vízháztartás szabályozása révén kiemelt jelentőségű feladatot lát ez a páros szerv. Nemcsak a szervezet folyadéktereinek mennyiségét, hanem összetételét is befolyásolja. Részt vesz a folyamatban, amely szabályozza a szervezet sav-bázis egyensúlyát (pH-értékét), a vérnyomást, a vér oxigénszállító képességét és egyes hormonok termelését is.
A vese választja ki a vérből a felesleges vizet, egyes szervetlen sókat és a fehérjék nitrogéntartalmú bomlástermékeit. Ezek a vegyületek alkotják a vizelet nagy részét. A kiválasztott vizeletet a vizeletelvezető rendszer gyűjti, majd elvezeti. Ide tartozik a vesemedence, húgyvezető, húgyhólyag és a húgycső. A veséből a húgyvezetékeken keresztül jut el a húgyhólyagba, ahonnan pedig a húgycsövön keresztül időszakosan ürül ki. A kiválasztás mechanizmusa akarattól független módon történik, az ürítés azonban már akaratlagos.
A húgycső hím állatok esetében is a nemi szervekkel is kapcsolatos, hiszen a húgycső kezdeti szakaszába nyílnak az ondóvezetők és a járulékos nemi mirigy is, a dülmirigy.
A nőnemű egyedek húgycsöve rövidebb, a hüvely és a hüvelytornác határán nyílik, majd közös kivezetőnyílásba futnak a nemi szervekkel.
Ivari működés
A kutyák alapösztöne a fajfenntartás. Mindkét ivarnál külső és belső nemi szervekről beszélünk.
Szukáknál a petefészkek és petevezetékek, a méh, a hüvely és a szeméremtestek együttese alkotja a nemi szerveket. Hímek esetében a herék, a mellékherék, az ondóvezetékek, a dülmirigy, a herezacskó és a hímvessző jelentik a nemi szerveket.
Hímek
A herék (páros szerv) és mellékherék a herezacskóban helyezkednek el. A herék fejlődése a hasüregben kezdődik, és a magzati kor vége felé ereszkednek csak le a herezacskóba. Itt képződnek a hímivarsejtek, amiket a mellékhere tárol, és az ondóvezetőn keresztül a húgycsőbe jutnak. A dülmirigy által termelt váladék az ivarsejtekkel együtt alkotják az ondót. Érdekesség, hogy a kutya hímvesszőjében csont is található.
A kan kutya az év bármely időszakában képes lehet párzásra, ezért sokszor szöknek meg és tesznek meg akár nagy távolságokat is a cél érdekében. Tenyészérettségről egyéves kor körül beszélhetünk, bár az ivarérettség már korábban kialakul.
Szukák ivari ciklusa
A szukák nemi működésének alapja a petesejtek termelése, majd a megtermékenyülés után az embrió fejlődésének biztosítása, és a kifejlett utódok világrahozatala.
A női ivarsejtek, a petesejtek a petefészek tüszőiben termelődnek és ovulációkor (amikor megérik és tüszőrepedés következik be) a petevezetőn keresztül a méhszarvakba jutnak. Ha megtermékenyítés történik, akkor a petevezetőben egyesül a petesejt az ondósejttel, majd a méhben ágyazódik be és fejlődik tovább. A szuka kutya méhe a hasüregben helyezkedik el. A méh közvetlenül csatlakozik a hüvelyhez, amin keresztül fialáskor a kiskutyák világra jönnek.
A szukák általában 6-9 hónapos korukban válnak ivaréretté, és utána évente kétszer ivarzanak, amely időszak átlagosan 20-25 napig tart. Ilyenkor a külső nemi szervek megduzzadnak, és véres váladék ürül belőlük. Az ivarzó állat étvágya általában megnövekszik, gyakrabban, kevesebbet vizel, nyugtalanabb lehet. A 7–9. napig nem engedik magukhoz a kanokat, sőt kifejezetten elutasítóak lehetnek. A 9–13. nap között, ami az optimális fedeztetési idő, a legtöbb szuka jellegzetes viselkedéssel tudatja párzásra való hajlandóságát: dörgölődzik, farkát félrecsapja, megáll a kannak. Ekkorra a véres váladékképződés csökken, a váladék színe átlátszóvá válik. Ebben az időszakban vemhesülnek legnagyobb valószínűséggel. A tüzelés vége felé a váladékozás teljesen megszűnik, és a nemi szervek visszanyerik eredeti formájukat.
A szuka petefészkében egyszerre kb. 20 petesejt is megérik, amely meghatározza az utódok maximális számát. A kedvtelésből tartott, nem tenyésztésbe vont kutyák esetében mindenképpen ajánlatos az ivartalanítás elvégzése, így meggátolható a nemkívánatos szaporodás, és néhány később kialakuló betegség is megelőzhető.
A 6. ábra a kóbor kutyák szaporodását mutatja meg számokban.
A keringés szervei
A szív biztosítja a vér keringését. Erek hálózatával alkotja a vérrendszert. A véráram a szívből indul és az ereken keresztül a szervekhez jut, majd ismét ereken át a szívbe ér vissza. Ezt nevezzük vérkörnek. Kis és nagy vérkörük van. A szív négyüregű. A kis vérkör a jobb kamrából a tüdőartérián át szállítja a vért a tüdőbe, ahonnan az oxigénnel telítődött vér a tüdővénákon át jut vissza a bal pitvarba. A nagy vérkör pedig a bal kamrából az aortán keresztül indul és jut el a test különböző részeiben található hajszálerekig. Végül a szétáramlott vér a vénákban gyűlik össze, és azok visszaszállítják a szív jobb pitvarába.
A szív működését az alábbi 7. ábra mutatja meg.
Szabályozó szervek
A szervezet működését az idegrendszer és a hormonrendszer együttesen szabályozza.
A keletkezett ingerület közvetlenül vagy idegsejteken át az izomsejtekhez vagy a mirigysejtekhez jut. A keletkezett hormonok általában a vérárammal jutnak el az érintett sejtekhez, ahol elvégzik szabályozó feladatukat.
Az emlősök szervezetének szabályozórendszere rendkívül összetett, ezért az alábbiakban csak nagy vonalakban mutatjuk meg – az összefüggések megértése érdekében – a részt vevő területeket és alapfeladataikat.
Idegrendszer
Az idegrendszer esetében központi, környéki (perifériás) és vegetatív idegrendszerről beszélhetünk. A központi idegrendszer része az agy- és a gerincvelő. A környéki idegrendszer pedig az agy- és gerincvelői idegrendszerhez kapcsolódó agyvelőidegekből és a gerincvelői idegekből áll. A környéki idegrendszer alkalmas az ingerek közvetlen felvételére és továbbítására úgy, hogy az ingerületet a központi idegrendszerhez juttatja. Általa alakul ki az ingerületre adott válasz, pl. mozgatás.
Az idegrendszer idegsejtekből, támasztósejtekből, védő és segítő sejtekből áll. Az idegsejtek nyúlványokkal rendelkeznek, behálózzák az egész testet.
Az izmok működésénél már szó volt a vegetatív (vagy autonóm) idegrendszerről, amely akarattól függetlenül, automatikusan működik. A vegetatív idegrendszer a szervezet önfenntartását, növekedését és a szaporodást szabályozó szerveket irányítja. Az állat pszichés állapota a szervek kettős vegetatív beidegzésén keresztül hat. A szimpatikus rendszer segíti az éberséget és a veszély elhárítását (menekülés, támadás), a paraszimpatikus irányítás a nyugalmat, pihenést és helyreállítást szolgálja. Ez az akarattól független idegrendszer az érzeteken (éhség, szomjúság, fázás stb.) keresztül vissza is hat a pszichére (félelem, öröm, szomorúság stb.).
Belső elválasztású szervek
Az állat belső elválasztású mirigyei által termelt vegyületek a hormonok, amelyek a szervezet különböző szabályozási folyamataiban vesznek részt. Az egyes mirigyek által termelt vegyületek a mirigy hajszálerein át közvetlenül a vérbe jutnak és fejtik ki hatásukat.
A legfontosabb belső elválasztású mirigyek az agyalapi mirigy, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvesék, ivarmirigyek (petefészkek, herék). Megfelelő működésük nélkülözhetetlen az élőlények számára, hiszen számos anyagcsere-folyamatot és élettani funkciót szabályoznak.
A hormonrendszer szabályozásában kiemelt szerep jut az agyalapi mirigynek, amely hormonok termelésével közvetíti a központi idegrendszeri impulzusokat a többi belső elválasztású mirigyhez, így serkentve azok megfelelő működését.
Érzékszervek
Az idegrendszerrel szoros összefüggésben beszélhetünk az érzékszervekről is. A kutyák a külső környezetből érkező ingereket észlelhetik és reagálhatnak is rájuk.
Az inger fajtája határozza meg, hogy az állat melyik érzékszerve kapcsolódik be az érzékelési folyamatba. A kémiai ingereket egyrészt a szaglás szervének receptorai, a szaglósejtek (szaglóhám), és az ízlelés szervének receptorai, az ízlelőbimbók érzékelik, előbbi a gáznemű anyagokat, utóbbi a folyékony, illetve nyálban oldható anyagokat. Ezenkívül a látás, valamit a hallás és az egyensúlyérzékelés képezik kiemelten fontos részét a kutyák érzékelésének.
A kutyák legfejlettebb érzékelési területe a szaglás, de szintén kiváló a hallásuk. A látásuk a legkevésbé kifinomult a fő érzékelések közül. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul látnak, hanem azt, hogy elsősorban a szaglásra és a hallásra támaszkodnak. Korábban azt gondolták, hogy a kutyák nem látják a színeket. Mára ez a nézet megdőlt, viszont a kutatások azt mutatják, hogy kevésbé élénken látják a színeket.
Az állat érzékszervei kiegészítik, segítik egymást. Mindig a legerősebb hatást kiváltó inger határozza meg, hogy mely érzékszervre támaszkodik leginkább.
A szaglás esetében a szaglóidegek rostjai a szaglósejteken végződnek. Ezek nagy száma, kb. 300 millió receptor biztosítja a kiváló szimatot. Ezek a receptorok a kutya orrjáratának nyálkahártyájában, az orrüregben találhatók. Segítségükkel már nagyon kis koncentrációban is képesek egyes szagokat beazonosítani. Gondoljunk csak a kábítószer-kereső kutyákra, vagy a cukorbetegeket segítő kutyákra. Bár minden fajtának a legerősebb érzékszerve az orra, mégis jelentős különbségek vannak az egyes fajták között. A kutyák kommunikációjának alapját ezért a szagok képzik, pl. az ismerkedésnél, a saját terület jelölésénél, vagy a szaporodásnál.
A hallás szintén kifinomult érzékszerve a kutyának, akár a 70 ezer másodpercenkénti rezgésszámot is meghallhatja. Ez a tartomány már ultrahangot jelent, az emberi fül számára nem fogható. A belső fülben található a halláson kívül az egyensúlyérzékelésért is felelős érzékszerv. A hallás fajtánként is eltérő képesség, idősebb életkorban jelentősen romlik.
A látás szerve a szem, amely a koponya szemüregében, a járulékos szervei (pólyák és izmok) által rögzítetten, és mozgathatóan helyeződik el. A fény átlátszó anyagú rétegeken át vetül a látóhártyára, közülük háromnál az irányát is megváltoztatja (fénytörés): szaruhártya elülső, a szemlencse elülső és hátulsó felszínén. Az eredmény egy fordított kép, melynek élessége a lencse domborúságának szabályozhatósága miatt jöhet létre. A látóhártya receptorai a fényességet és a színt külön érzékelik. Az így keletkező ingerületet a látóideg vezeti az agy látásért felelős központjába. A látás különlegesen bonyolult irányításában a 12 pár agyideg fele vesz részt, háromnak kizárólag a mozgatás a feladata. Érdekesség, hogy kutyák esetében az alsó és felső szemhéjakon kívül egy harmadik szemhéj is kifejlődött. Ez egyes fajtáknál problémát okozhat, amely műtéti megoldást igényelhet.
Érdemes pár szót ejteni a mechanikus ingerekről is. A kutya szervezetében a kívülről érkező mechanikus ingerekre, az állat bőrének tapintószervei reagálnak. A tapintás a kutya számára érzelmileg is fontos, gondoljunk csak a simogatásra. A bőr felszínének közelében található receptorok érzékelik a gyengébb ingereket, a tapintást, a mélyebb rétegekben elhelyezkedők pedig az erősebb behatásokat. A fejen különösen sűrűn helyeződnek, pl. az orrnál vagy a pofaszőröknél, a szem környékén is, ami amellett, hogy érzékennyé teszi az adott területet, a gyors reagálás miatt meg is védheti a külső behatásoktól. Ezek a szőrök vastagabbak, mélyebben gyökereznek, mint a fedőszőrzethez tartozók. A tájékozódást is segítik, ezért a bajuszt sose vágjuk le!
Köztakaró
A köztakaró részt vesz az érzékelésben, a hőszabályozásban, egyes anyagok kiválasztásában és egyben védelmi funkciót is ellát.
Három részét különböztetjük meg: hámréteg, irha és bőr alatti kötőszövet. A felszíni rész, amely többrétegű elszarusodott laphámból áll, az elhalt sejtek leválásával, lehullásával (korpa) védi az alatta lévő rétegeket. A következő az irha, ami erős kötőszövetből áll, itt találhatók az erek, idegek. Különböző testrészeken a vastagsága eltérő, például a hason vékonyabb, a háton pedig vastagabb. A bőr alatti kötőszövet lágy, tágulékony, és itt található az esetlegesen lerakódó zsírréteg is.
A kutya bőrében is találhatók külső elválasztású mirigyek. A szőrtüszőkbe nyíló faggyúmirigyek váladéka zsírozza a bőrt és a szőrök felszínét. Nagyon kevés a verejtékmirigy, ezért a talppárnáján és a nyelvén keresztül párologtatva szabadul meg a felesleges hőtől. A 8. ábrán látható a kutya köztakarójának metszeti képe.
A testet úgynevezett fedőszőrök és a köztük lévő piheszőrök borítják, az orr, ajak és szem környékén tapintószőrök és a szemhéjak külső peremén pillaszőrők találhatók.
A karmok, talp- és ujjpárnák elszarusodott, módosult bőrképletek.