VI.fejezet: Egészségügyi alapismeretek

Ebben a fejezetben a kutya egészségének megőrzéséről lesz szó. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mekkora felelősséggel jár az állattartás. Mivel kedvenceink nem tudják elmondani mi a bajuk, a gazda csak a megváltozott viselkedésükből tud következtetni arra, hogy valami nincs rendben. Ez azonban azt feltételezi, hogy alaposan ismerjük kedvencünket, vagyis sokat foglalkozunk vele.  Nagyon fontos az állatorvos és a gazda közötti bizalmi kapcsolat, mert ez adja az alapját egy jó munkakapcsolatnak.

Állatorvos–gazda kapcsolat

Kutyánkkal, még ha egészséges is, rendszeresen meg kell majd látogatni állatorvosunkat. Sajnos sok kutya fél a rendelőtől, állatorvostól, de ennek nem kellene így alakulnia! Az állatorvosi hivatás bizalmi munka, hiszen a gazda féltett kedvencét bízza rá egy másik emberre. Lehetőség szerint válasszunk magunknak egy állandó orvost, akivel kedvencünkkel együtt közösen megismerjük egymást. Ha már a kezdetektől jó kapcsolatot tudunk építeni, akkor nem csak mi magunk, de kutyánk is bizalommal fordul az állatorvoshoz. Próbáljunk a találkozásokra felkészülni, legyünk összeszedettek, az esetleges kérdéseket írjuk össze előre, ne habozzunk kérdezni, hiszen a megelőzés, a kezelés kulcsa, ha a gazda is érti mit, miért kell tennie. Vigyünk magunkkal jutalomfalatot, játékot, hogy a rendelőhöz, állatorvoshoz jó élményt társítson kedvencünk. Ha lehetőség van rá, válasszunk olyan helyet, ahova időpontra érkezhetünk, így csökkenteni tudjuk a várakozással töltött időt. Ha lehet, a rendelőt mindig jó élménnyel hagyjuk el, a rendelőben, váróban, de akár távozáskor az utcán, jutalmazzunk egyszerű feladatra, vagy akár a kutya nyugodt viselkedésére. Ha a gazda tart a rendelőtől, orvosi beavatkozásoktól, esetleg a tűtől vagy szagoktól, kérjen segítséget, akár baráttól, akár trénertől, vagy az állatorvos asszisztensétől, hogy a kutya viselkedését segíteni tudjuk. Mindig próbáljunk nyugodtak, figyelmesek lenni kedvencünkkel és a kényes helyzetekben is maradjunk fegyelmezettek. Ne feledjük, hogy a hozzánk kötődő kutya számára viselkedésünk iránymutató lesz, támaszkodhat ránk! Természetesen kedvencünk fegyelmezése, tanítása, az egyes helyzetekben mutatott elvárható magatartás szintén kulcsfontosságú. A kutya neveléséről az V. fejezetben van szó.

Egészségvédelem és megelőzés

Minden gazda azt szeretné, hogy kutyája egészséges legyen, azonban elkerülhetetlen, hogy kedvencünk az élete során a legnagyobb gondoskodás ellenére is egyszer-egyszer megbetegedjen. A gyakorló állattartónak érdemes elsajátítani azokat az alapvető egészségügyi ismereteket, amelyek segítségével meg tudja ítélni az adott probléma nagyságát, el tudja dönteni, hogy mikor kell állatorvoshoz fordulni. Nagyon sokat segíthetünk az orvosnak azzal, ha pontosan el tudjuk mondani a betegség előzményeit, tüneteit, esetleg valamilyen hasznos mintát is szolgáltatunk. Ne veszítsük szem elől a megelőzés fontosságát és ismerjük meg a kötelező és az ajánlott oltások rendjét, a féreghajtás lehetőségeit, valamint az emberről állatra vagy állatról emberre terjedő betegségeket. E fejezetben kitérünk továbbá olyan hasznos ismeretekre, mint amilyen az elsősegélynyújtás baleset esetén, a gyógyszerbeadás fortélyai vagy éppen a kullancseltávolítás megfelelő módja.

Előzzük meg, amit lehet!

Rendszeres ellenőrzéssel már korai stádiumban felfedezhetünk egyes elváltozásokat, és komoly egészségi problémáknak vehetjük elejét. A kutya gazdája hatalmas szerepet játszhat abban, hogy a kutyája egészséges legyen. Váljon rendszeressé kutyánk kondíciójának, egészségének ellenőrzése az alábbiak szerint.

Általános ellenőrzés

Ellenőrizzük, hogy nincs-e szokatlan csomó vagy duzzanat a kutya testén. Legtöbbször simogatás, vakargatás közben véletlenül derül csak ki, hogy a kutya testfelületén valamilyen elváltozást észlelünk. Próbáljuk tudatosan végigsimogatni kedvencünk testét a következők szerint. Először a kutya fejére helyezzük a kezünket, és húzzuk végig az álláig. Ezután jöjjenek a mellső lábak, végig a hát, a csípő és a hátulsó lábak. Ellenőrizzük a kutya mancsait és ujjait, hogy észrevehessük rajtuk az esetleges sérüléseket (repedéseket, kimaródásokat, vagy vágásokat). Ha bármilyen szokatlan csomót vagy duzzanatot találunk a kutya testén, azonnal forduljunk állatorvoshoz.

Testtömeg-ellenőrzés

Figyeljünk oda a kutya testtömegére! Nem szükséges folyamatosan méregetni, de azért rendszeresen érdemes megtenni, főleg ha kedvencünk soványnak vagy kövérnek tűnik, illetve ha hirtelen változást tapasztalunk. A testtömegmérést jól kiegészíti a kondícióbecslés. Hajoljunk a kutya fölé, és nézzük meg az ágyékrészét. Ezután helyezzük mindkét kezünket a kutya bordáira. Ha megfelelő a súlya, ki tudjuk tapintani azokat, de kiállniuk nem szabad, kivétel egyes fajtáknál, pl. agaraknál, ahol ez nem jelent kóros soványságot. Ha a kutya túlsúlyos – tehát a bordák nehezen, vagy egyáltalán nem tapinthatók –, konzultáljunk állatorvossal az ok kiderítése érdekében. Ilyenkor egy általános kivizsgálás javasolt. Sokszor megtévesztő lehet a hosszabb szőrű egyedek testsúlyának megítélése, mert a nagy szőrzet elfedheti a valós kondíciót. Az esetek egy részében nem túletetés vagy mozgásszegény életmód okozza az elhízást, hanem valamilyen anyagcsere-betegség áll a háttérben, amely különféle labordiagnosztikai eljárásokkal mutatható ki. Az elhízás okát tehát tanácsos kivizsgálni, hogy kedvencünk a megfelelő terápiát kaphassa. Ha viszont a kutya túlsúlya a mozgásszegény életmódból vagy az állat túletetéséből adódik – és az esetek többségében így van –, akkor hagyjunk fel a jutalomfalatokkal, és a napi eledeladagot is csökkentsük, valamint lehetőség szerint osszuk el 2-3 alkalomra. A csökkentés mértékét, illetve a javasolt eledel fajtáját beszéljük meg az állatorvossal. Diétás tápok is kaphatóak erre a célra. Edzéstervet is kidolgozhatunk a kutyának: kezdjük először rövid feladatokkal, majd fokozatosan növeljük a mozgásra szánt idő mennyiségét.

Szőrzet és bőr

A szőrzetnek a kutya egész testén élettel telinek, fényesnek kell lennie. Külön nézzük meg a szem környékének szőrét. Ilyenkor azt is ellenőrizzük, nem bújtak-e meg élősködők a kutya szőrében. Erre leginkább alkalmas terület a ritkább, puhább szőrrel fedett hasi rész és a lábak hajlatai, ahol apró bolhaürülékre lelve bizonyosodhatunk meg a bolhásságról. Ha egy kutyának fénytelen, töredezett a szőre, az nem megfelelő táplálás, férgesség vagy betegség jele is lehet.

Szemek és fülek

Óvatosan húzzuk le az alsó szemhéjat, hogy ellenőrizni tudjuk, a szem kötőhártyája halvány rózsaszín színű-e. A szemhéjak alól szivárgó vagy a belső szemzugban összegyűlő beszáradt váladék kóros elváltozásra utalhat. A külső hallójáratoknak tisztának kell lenniük, és nem lehet bennük jelentős mennyiségű váladék, illetve nem lehet erős szaguk – ha mégis, akkor kivizsgálás javasolt. A fülzsír megnövekedett mennyisége és sötétebb színe is utalhat fertőzésre vagy akár élősködő jelenlétére is.

Fogak

Emeljük fel a kutya ajkát, és erősen nyomjuk meg az egyik felső fog fölötti ínyrészt. Ha elvesszük az ujjunkat, a nyomás helyén keletkezett fehér foltnak 1-2 másodpercen belül el kell tűnnie, az ínynek vissza kell nyernie eredeti színét. Nyissuk ki a kutya száját, és vizsgáljuk meg a fogait. Nézzük meg, hogy van-e fogköve, melynek színe a sárgától a sötétbarnáig változhat. A fogkő szájüregi elváltozásokhoz vezethet, amelyet állatorvosnak kell eltávolítania. A gazda feladata a megelőzés. Figyeljük meg az evés módját is: ha egyébként jó étvágy mellett is vonakodva kezd hozzá, vagy azt hirtelen abbahagyja, illetve csak féloldalasan rág, akkor az valamilyen szájüregi problémára utalhat.

Ha az ellenőrzések során elváltozást észlelünk az állaton, keressük fel az állatorvost, mert a korán felállított diagnózis nagyon fontos.  Az állat gazdája lesz az állatorvos szeme és füle, az orvosnál tett két látogatás között.

Az állatorvosi vizsgálat

Sokan házhoz hívják az állatorvost, ami praktikus megoldás lehet, főleg ha nagy testű, nehezen szállítható kutyáról van szó. Viszont a legtöbben inkább rendelőben keresik fel az állatorvost. Van azonban néhány alapvető illemszabály, amit tartsunk be!

• A váróteremben foglaljunk helyet, és ne hangoskodjunk!
• A mobiltelefont halkítsuk le vagy kapcsoljuk ki!
• Kérjük, a rendelést kopogással ne zavarják! – általában a rendelő ajtaján látható ez a felirat.
• Ha állatunk ideges, figyeljünk rá.
• A váróban úgy helyezkedjünk, hogy elkerülhessük az állatok egymással való intenzív érintkezését, illetve esetleges acsarkodását. Szükség esetén inkább kint várakozzunk.
• Gyerekkel egyedül ne engedjünk el kutyát a kezelésre!
• A kölyök állatokat mindenképpen ölben, kosárban vagy szállítódobozban tartsuk a váróteremben is, ne tegyük le őket a földre, és ne engedjük, hogy más állattal érintkezzenek! Ilyen korban még nagyon fogékonyak a fertőző betegségekre, ezért csak a fertőtlenített vizsgálóasztalra tegyük őket le.

• Ha állatunk beteg, az otthoni megfigyelés alapján minél részletesebben mondjuk el a tüneteket az állatorvosnak (hőmérséklet, széklet, étvágy stb.)!
• Ha tartunk a beavatkozás látványától, inkább a váróban foglaljunk helyet a kezelés alatt.
• Ha kezelés alatt bent maradunk az állattal, és segíteni akarunk pl. az állat megfogásában, akkor azt az állatorvos utasításai alapján tegyük! Az állatot lehet nyugtatgatni, de a beavatkozások alatt ne puszilgassuk, ne tegyük a kezünket a szájához, mert az esetleges fájdalmak esetén még a legszelídebb állat is ösztönösen haraphat!
• Mindenképpen tilos a kezelő állatorvos háta mögé állni, mert egy váratlan támadás esetén, hátra kell tudnia ugrani.
• Ha esetleg nem értjük a szakkifejezéseket, amiket az állatorvos mond, kérdezzünk vissza és kérjük, hogy a gyógyszerek adagolását is vezesse rá az állat beteglapjára!
• Minden állatorvosi szolgáltatás térítésköteles. Ha nem tudunk eligazodni az árlistán, akkor még a kezelés megkezdése előtt kérdezzünk rá erre, ne érjen meglepetésként a végösszeg. A díjszabás kihelyezése minden rendelőben kötelező.
• Ha tervezetten megyünk állatorvoshoz, és lehetőség van telefonos időpont-egyeztetésre, akkor éljünk vele!
• Előfordulhat, hogy hasonlóan, mint a humán egészségügyben, itt is az ellátás sürgőssége, nem pedig az érkezés időpontja határozza meg a behívás sorrendjét.
• Ha mód van rá, a gyerekeket ne vigyük magunkkal a komolyabbnak minősülő beavatkozásokra! Az állatorvosnál történő látogatás alapvetően nem szórakoztatásnak szánt családi program.
• Ha oltásra visszük az állatot, vagy útlevelet szeretnénk készíttetni neki, időzítsük olyan időpontra, amikor nem zsúfolt a rendelő, semmiképpen ne ügyeleti időben menjünk.

A tünetek pontos elmondása nagyban segítheti a diagnózis felállítását

A helyes viselkedés hozzásegíti az állatorvosokat ahhoz, hogy a kedvenceknek minél színvonalasabb, gyorsabb és precízebb szolgáltatásokat nyújthassanak. Bár az állatorvosok többsége használ a beteg állatok és kórelőzményeik vezetéséhez számítógépes programokat, azért a kutya oltási könyvét lehetőség szerint vigyük magunkkal. Vihetünk mintát székletből, vizeletből, alaposan kimosott, vegyszermaradékokat nem tartalmazó edényben. Az orvos a diagnózis felállításához a betegvizsgálat adatain kívül a kórelőzményre támaszkodik, amit minél pontosabban próbáljunk elmondani (ismert orvosi szállóige, hogy a részletes kórelőzmény = fél diagnózis!). Fontos lehet, hogy mikor kezdődött a betegség, milyen elváltozásokat tapasztaltunk, volt-e korábban hasonló betegsége? Van-e az állatnak étvágya, iszik-e, hányt-e, milyen a testhőmérséklete, a viselkedése, normális-e a széklete, a vizelete, hányszor és mennyit ürít, az milyen színű, állagú? Használjuk ki a modern kor adta lehetőségeket: mobiltelefonunk segítségével olyan tüneteket is rögzíthetünk, amit nem biztos, hogy az állat a rendelőben is produkál (pl. görcsrohamok). Fontos lehet továbbá az eledel, az állat környezete, ártalmas anyagokkal való érintkezés lehetősége (vegyszerek, mérgek). Előnyös, ha az a személy viszi orvoshoz az állatot, aki a legtöbb időt tölti vele, és látta a tüneteket.

Egyre általánosabb jelenség, hogy valamilyen egészségügyi probléma jelentkezésekor a tulajdonos először „dr. Internethez” fordul segítségért, de az így megszerezhető felületes – és sokszor egymásnak is ellentmondó – információk, legtöbbször csak a rendelőbe való eljutás idejét nyújtja meg, illetve késlelteti a pontos diagnózis felállítását.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

Az orvos először az állat általános állapotáról szerez benyomást. Belenéz a szemébe, megnézi a nyálkahártya színét, állapotát, áttapintja a hasát, a hátát, a végtagokat, megállapítja, hogy jelez-e fájdalmat az állat. Meghallgatja a szívhangokat, a légzést és megméri a testhőmérsékletet. Ha szükséges, további vizsgálatokat rendel vagy végez el, amelyek laboratóriumi (vér-, vizelet-, széklet-) vagy műszeres vizsgálatokból (röntgen, ultrahang stb.) állhatnak. Ha szükségesnek ítéli, gyógyszert ad be, többnyire injekció formájában.

A védőoltásokról

Védőoltásokkal egyes, a kutyákra veszélyes, főleg vírusok okozta megbetegedések ellen tudunk hatékonyan védekezni. A vakcinázás során legyengített vagy elölt vírusokat tartalmazó oltóanyagot juttatnak az egészséges állat szervezetébe, amelynek hatására az immunrendszer aktivizálódik, és a képződött ellenanyagok egy esetleges fertőzés esetén már le tudják győzni a kórokozókat. A kutya gazdája rendszerint már az első állatorvosi vizit alkalmával megismerkedik az oltások fajtájával és sorrendjével. Mivel a kutyakölykök első oltásukat már 6-8 hetesen megkapják, így azt gyakran már a tenyésztő beadatja a kiskutyáknak. A gazda a kapott oltási könyvből tájékozódhat az oltás dátumáról, amihez az új gazda állatorvosa igazítani tudja az ismétlő és a további oltások idejét. Az aktuális következő alkalom időpontjáról az állatorvos mindig tájékoztatja a tulajdonosokat.

Kötelező védőoltás

Veszettség elleni védőoltás

A kutyák veszettség elleni védőoltása jogszabályilag előírt, kötelező oltás. Valamennyi három hónapos kort betöltött ebet egy hónapon belül, tehát négy hónapos koráig be kell oltani veszettség ellen, és az oltást hat hónapon belül meg kell ismételni, ezután csak évente szükséges az ismétlés. Fontos, hogy beoltani csak olyan kutyát szabad, amely mikrochippel megjelölt. Ha ez az állat négy hónapos koráig nem történt meg, az első veszettség oltás beadása előtt pótolni kell!

A veszettség gyógyíthatatlan betegség, ami állatról emberre terjedhet, így fontos, hogy minden állattartó ismerje e betegség tüneteit, a fertőződés lehetőségeit, illetve a kutyaharapás utáni teendőket. A különböző állatfajoknál a veszettség eltérő viselkedésformákat eredményez, ezért nem árt, ha ezekkel is tisztában vagyunk: macska esetében dühöngő veszettség (ok nélkül támad, harap), rókánál csendes veszettség (feltűnően szelíd, nem kerüli az ember közelségét), kutyánál mindkét forma kialakulhat. A veszettséget vírus okozza, amely állatokban és emberben egyaránt megjelenhet, és ritka kivételektől eltekintve halálos lefolyású. Az EU-ban szerencsére ritkán, de főként a róka, illetve más húsevő ragadozók közvetítette erdei veszettség fordul elő. A vadon élő állatok a betegség kezdeti szakaszában elveszítik természetes menekülési és rejtőzködési ösztönüket. A barátságosan viselkedő róka ebből a szempontból mindig gyanús! A vírus a beteg állatok nyálában különösen nagy mennyiségben van jelen, és harapás, marás útján terjed. Jellemzően nem jut sem a véráramba, sem a nyirokrendszerbe, hanem az idegek mentén éri el központi idegrendszert. A fertőzés és a tünetek jelentkezése között eltelt lappangási idő tág határok között mozoghat, de átlagosan 2–8 hét, attól függően, hogy melyik testrészt érte a veszett állat harapása. Minél közelebb van a harapás az agyhoz, annál rövidebb a lappangási idő, hiszen a vírusnak nem kell olyan nagy utat megtennie.

A veszettség tünetei kutyán igen jellegzetesek. A betegséget pár napig tartó kedvetlenség, bágyadtság, étvágytalanság vezeti be. Ezután következik a dühöngésig fokozódó nyugtalanság, amikor az állat támadóvá válik, a közelében található tárgyakat széttépi, és ha teheti, elkóborol. Ezután jelentkeznek azok a tipikus bénulások, amelyek tovább valószínűsítik a diagnózist: a gégeizmok bénulása következtében a kutya ugatása rekedtté válik, a szemmozgató izmok működésképtelensége miatt kialakul a kancsalság, a rágóizmok és a torok izmainak bénulása miatt lóg az állkapocs, az állat nem tud nyelni, emiatt folyik a nyála. A beteg állat nem eszik és nem iszik, majd néhány nap múlva elfekszik, és a légzőizmok bénulása miatt rövidesen elpusztul. Főleg a lakásban tartott és idomított kutyák között fordul elő a csendes veszettség, melynek során kimarad a dühöngési szakasz, és a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át. Mind az emlősállatokon, mind az emberen a tünetekben megnyilvánuló veszettség következetesen halálos kimenetelű, a betegségből való felgyógyulás a kivételes ritkaságok közé tartozik. A veszett állatokat a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében le kell ölni. A veszett állat által megmart kutya elaltatásától a tulajdonos kérésére el lehet tekinteni, ha a marás olyan kutyát ért, amelyik egy éven belül igazoltan be volt oltva veszettség ellen, és a kutya 90 napos megfigyelése biztonságosan megoldható. Ha a kutya ez idő alatt tünetmentes marad, indokolt ismételten beoltani veszettség ellen. A betegség megelőzése érdekében a rókákat rendszeresen immunizálják, a kutyák oltása kötelező, a macskák és vadászgörények oltása ajánlott. Ha egy kutya embert mart, az esetet feltétlenül be kell jelenteni a hatósági állatorvosnak. Ő a kutyát a 14 napos megfigyelési idő alatt többször megvizsgálja, hogy egészséges-e, nem jöttek-e ki rajta a veszettség tünetei. Ez azért szükséges, mert ha ez bekövetkezne, a megmart embert veszettség ellen mindenképpen be kell oltani.

Látható tehát, hogy egy halálos betegségről van szó, így minden felelős gazdától elvárható, hogy a veszettség elleni oltás rendszeresen, a jogszabályban előírt protokoll szerint megtörténjen.

A veszettsegmentesites.hu weboldalon további hasznos információ található a betegség megelőzésével kapcsolatban.

Ajánlott védőoltások

Az ajánlott védőoltások olyan betegségekkel szemben nyújtanak védelmet az állatnak, amelyek leginkább a saját egészségüket veszélyeztetik, azok emberre nem veszélyesek.

Parvovírusos bélgyulladás

Terjedés, tünetek: Bármely korú kutya fogékony lehet, de a betegség leginkább a fiatal és az idős, legyengült állatokat veszélyeztetheti. A betegséget nem macskától, hanem más, a betegséggel fertőzött kutyától lehet elkapni. Emberre nem veszélyes. A beteg kutyák a bélsarukkal ürítik a vírust. 2-4 napos lappangási idő után hirtelen jelentkező hányás, véressé váló, bűzös, hasmenés, nagyfokú elesettség, következményes kiszáradás és elhullás alakulhat ki.

Gyógykezelés: Ellenszérum segítségével lehetséges. Emellett fontos a folyadék- és elektrolitpótlás infúzióval, a bakteriális fertőzés gyógyszeres megelőzése, indokolt esetben a hányás csillapítása, és a bélnyálkahártya bevonószeres védelme. Az állatot hiába próbáljuk itatni, az általunk beadott folyadék nem, vagy csak nagyon kis mértékben szívódik fel.

Megelőzés: megfelelő védőoltással, a személyes és a környezeti higiénia szigorú betartásával.

Szopornyica

Terjedés, tünetek: A szopornyica a kutyák hevenyen lezajló, néha elhúzódó, lázas betegsége, amely főként a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, valamint idegrendszeri, ritkábban bőrkiütéses tünetekben nyilvánul meg. Korábban széles körben előfordult, manapság – hála a védőoltások elterjedésének – egyre ritkábban, inkább csak menhelyi, talált, illetve nem kellőképpen oltott állatoknál fordul elő. A betegség emberre nem veszélyes. A vírus a levegő közvetítésével jut be a szervezetbe, de állataink megfertőződhetnek orrváladék, illetve vizelet révén is. A betegségnek három szakasza van, az előrehaladottságnak megfelelően. A lappangási idő többnyire 3–7 nap.

Az első szakasz a megfertőződéstől az 1. hétig terjedő időszak. Ilyenkor a vírus a felvétel után a toroktájéki nyirokszövetekben szaporodik el, majd a vérbe kerül, és nagyon magas, akár 40-41 °C lázat okoz. A betegségre úgynevezett kettős lázcsipke jellemző, ami azt jelenti, hogy az első lázas állapot után két-három lázmentes nap következik, majd az állat újra belázasodik. Bár a szervezet a vírus ellen ellenanyagokat termel, és elméletileg van lehetőség a gyógyulásra, ez a tapasztalatok alapján mégsem szokott sűrűn előfordulni. A magas láz nagyfokú levertséggel, bágyadtsággal és az ellenálló képesség csökkenésével jár. Egyéb tünetként kötőhártya-gyulladás, és savós orrfolyás figyelhető meg.

A második szakasz az 1–2. hétre tehető, amikor a legyengült szervezetet egyéb kórokozók (főleg gennykeltő baktériumok) támadják meg, ez pedig szövődmények kialakulásával jár. Az elváltozások érintik a szemet (szaruhártyahomály, gennyes kötőhártya-gyulladás), a felső és az alsó légutakat (hurutos-gennyes orrfolyás, hurutos tüdőgyulladás) a gyomor- és bélcsatornát (hurutos gyomor- és bélgyulladás), a bőrt, ami az e betegséget átvészelt állatokon egy életre megmarad.

A harmadik szakasz a 2–6. hétre tehető, amikor már az idegrendszeri elváltozások dominálnak: ferde fejtartás, remegés, fogcsattogtatás, az egész testre kiterjedő görcsök, főleg a hátsó lábakon kialakuló bénulás, úszó-kúszó mozgás. A betegség agyvelőgyulladás kialakulásához vezethet, és ennek idegrendszeri tünetei az állatok 95%-át elpusztítják. A túlélő 5%-ba tartozó egyedekben nagyon gyakran alakul ki idegrángás, illetve elbutulás, és nem gyógykezelhető. A gyakran előforduló tudatzavar miatt az állat a gyerekekre is veszélyes lehet, megharaphatja őket, ezért – a tünetek függvényében – az állat további sorsa, és a végleges elaltatás is megfontolandó.

Terjesztésében a fertőzött kutyának van döntő szerepe, amely már a lappangási idő alatt ürítheti a vírust különféle váladékaival, elsősorban az orrváladékkal és a vizelettel. A fertőzés közvetlen érintkezéssel vagy takarmány, ivóvíz, eszközök közvetítésével terjed. Városi településeken a sűrű érintkezési lehetőségek miatt a kutyák fiatalabb korban fertőződnek. A betegség egyes vidékeken három-négy évenként kifejezett járványokat okoz.

Gyógykezelés: Az 1–4. nap között intravénásan beadott ellenszérum hatására a gyógyulási esély kedvező. A később beadott szérum már nem hatékony, mert a vírus ekkorra már az egész szervezetben elszaporodik. A másodlagos fertőzések megelőzésére antibiotikum, az egyéb tünetekre (kötőhártya-, illetve orrgyulladás) pedig szem- és orrcseppek, nyálkaoldók és hörgőtágítók lehetnek szükségesek. A harmadik szakasz prognózisa nagyon rossz. Ilyenkor meg lehet kísérelni görcsoldók, gyulladáscsökkentők és B₁-vitamin adását.

Megelőzés: A kutyák rendszeres vakcinázása kombinált oltóanyaggal. Mivel még a betegséget átvészelt állatokban sem alakul ki életre szóló immunitás, ezért felnőtt és idősebb állatok esetében is fontos a szopornyica elleni emlékeztető kombinált oltások évenkénti beadatása!

Leptospirózis

Kórokozó: Baktériumok, amelyek hosszú, vékony, csavart fonal alakú mikrobák. Leginkább vadon élő rágcsálók veséjében élnek, és a vizelettel kerülnek a külvilágba, ahol megfertőzhetik a háziállatokat és az embert is.

Terjedés, tünetek: A fertőződés szájon át, közvetlenül vizeletből, gyakran ivóvíz közvetítésével történik meg, de létrejöhet a felázott vagy sérült bőrön keresztül is. A behatolást követően a kórokozók a véráramba törnek, és mindaddig ott maradnak (kb. 1-2 hét), amíg a szervezet által termelt ellenanyagok ki nem szorítják onnan. Ezután a vesében telepednek meg, ahol károsítják a vese állományát, és a vizelettel tartósan ürülve fertőzik a környezetet.

A fertőzés sokszor tünetmentes marad. Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirózis többnyire egy-két évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, míg felnőttekben a betegség idült formája jelenik meg. A betegség lappangási ideje 1–3 hét. Heveny lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoz. Súlyos esetben a vizelet barnás színűvé válhat, és hányás, hasmenés jelentkezhet. Néhány hónapos kutyakölykök a betegség heveny szakaszában elhullhatnak. Az idősebb kutyák idült, elhúzódó betegsége kedvetlenséggel és kifejezett levertséggel kezdődik. Az állatok sokat vizelnek, étvágytalanok, ismételten hánynak, esetleg hasmenésük van. A száj nyálkahártyáján fekélyek képződnek, ennek következtében az állat lehelete bűzössé válik. Sok esetben az elváltozások egy-két héten belül az állat elhullásához vezetnek.

Gyógykezelés: Mindenképpen állatorvosi segítség szükséges! A betegség heveny formája – több napig tartó antibiotikumos kezeléssel – legtöbbször gyógyítható. Az idült formát mutató kutyák – a kezelés ellenére – legtöbbször néhány hét alatt elpusztulnak.

Megelőzés: Kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre. A vakcinát már kölyökkortól be lehet adatni. Vizsgálatok arra utalnak, hogy a kutyákban megtelepedő leptospira típusok csak ritkán betegítik meg az embert.

Fertőző májgyulladás (hepatitis, Rubarth-kór)

Kórokozó: Vírus okozza. Minden korcsoport fogékony rá, de főleg fiatal állatokon jár klinikai tünetekkel.

Terjedés, tünetek: A lappangási idő általában 2–5 nap. A gyógyult és a fertőzésen tünetmentesen átesett állatok is kb. fél évig vírushordozók maradhatnak. A betegség a kutyák közvetlen érintkezésével, nyál és vizelet útján, de táplálék, ivóvíz és ragályfogó tárgyak közvetítésével is terjed. A 3–12 hónapos kor közötti kutyák különösen érzékenyek. Heveny esetekben 40-41 °C hőmérséklet mellett az állatok levertek, étvágytalanok, szomjasak, ismételten hánynak. A gyógyulási szakban a vizenyő miatt kékes színű lesz a kutyák szaruhártyája. A betegek szájnyálkahártyáján vérzések jelennek meg, és később sárgaság is kialakul. Az állatorvos jellemzően hasi fájdalmat, máj- és lépnagyobbodást állapít meg.

Gyógykezelés: A szervezet működését támogató és tüneti kezelés.

Megelőzés: A betegség megelőzésére – kombinált formában – különböző vakcinák állnak rendelkezésre. Minden kutyát ajánlott a májgyulladás ellen beoltatni.

Parainfluenza

Kórokozó: Vírus.

Terjedés, tünetek: A légutakat támadja meg, legtöbbször száraz, heves köhögéshez vezet, amely kezdetben csattanó és száraz, és úgy hangzik, mint az ugatás. A megbetegedést étvágytalanság is kísérheti. A legtöbb kutya egy-két héten belül meggyógyul. Ritkán tüdőgyulladás is kialakul, ilyenkor nedvessé válik a köhögés. Nagyon ragályos betegség, az együtt tartott állatokat gyorsan megbetegíti. Leginkább a többkutyás háztartásokban és a tenyészetekben élő, valamint a kiállításokra, panziókba, vagy kennelekbe kerülő kutyákat veszélyezteti, ahol nagyobb az egyedsűrűség. Ezért is nevezik néhány másik vírus és baktérium okozta betegséggel együtt kennelköhögésnek.

Gyógykezelés: Támogató és tüneti kezelés.

Megelőzés: Kombinált vakcina segítségével évente.

Az oltások rendje

A kölyökkutyák oltásait 6-8 hetes korban tanácsos elkezdeni. Az anyai ellenanyagok szintje ettől az életkortól radikálisan csökken, és a kis állat fokozottan fogékonnyá válik a betegségekre, ezért ebben az időszakban kockázatos a kölyökállatot az utcára vinni. Az utcai sétáltatást tanácsos az alap immunizálás után elkezdeni. Hogy ennek pontosan mikor jön el az ideje azt az állatorvossal mindenképpen egyeztetni érdemes.

Az oltások ideje, sorrendje és az oltóanyag fajtája területenként, a betegségek előfordulási gyakorisága, valamint az egyes állatorvosok eltérő szakmai szemléletének függvényében változhat. Konzultáljunk az állatorvossal!

Féregtelenítés

A bélparaziták okozta fertőzéssel – hétköznapi nyelven: férgességgel –, annak tüneteivel és kezelésével minden állattulajdonosnak fontos tisztában lennie. Ez azért is lényeges, mert a paraziták egy része az emberekben is megtelepedhet és kellemetlen, veszélyes tüneteket okozhat, főként kisgyermekeknél. A fertőződött állat szervezetét is gyengítik, csökkentik az ellenálló képességét, és számos szövődményes betegség forrásai lehetnek. Magyarországon az évenkénti veszettség elleni oltással egyidejűleg kötelező a kutyák széles spektrumú féreghajtó szerrel való kezelése is! Ha jó gazdák akarunk lenni, akkor évenként nem csupán egyszer, hanem többször is féregtelenítünk. Ha a családban kisgyermek is van, aki gyakorta elfelejt kezet mosni, akkor a negyedévenkénti féregtelenítés javasolt. Ha a féregtelenítést követően bélférgeket látunk a székletben, akkor célszerű 2 hét múlva megismételni a féregtelenítést. Felnőtt kutyáknál kialakult bélférgesség következtében az állat lesoványodik, szőre fénytelenné válik, súlyos esetekben hányás és hasmenés is jelentkezhet. A kölyökkutyák a bélférgességre érzékenyebbek (közel 100%-uk orsóférgekkel fertőzött), így náluk fokozottan oda kell figyelni a féregtelenítésre. A fertőzés legtöbb esetben a tünetmentes szukától származik, ezért a vemhesség előtt azok rendszeres féregtelenítése is javasolt. Egyes férgek jelenlétét a bélsárban a gazda szabad szemmel is láthatja, de a legtöbb bélféreg jelenlétét csak mikroszkopikus bélsárvizsgálattal lehet megállapítani. Ilyen esetekben az állatorvos feladata a férgesség diagnosztizálása és a megfelelő kezelés előírása. A bélférgesség diagnosztizálásához az állatorvos a fertőzött (vagy arra gyanús) állattól bélsármintát vesz, majd ezt laboratóriumba küldi, ahol a mintát speciális módszerekkel (felszíndúsítás, mikroszkópos vizsgálat) megvizsgálják. Fontos tudni, hogy a vizsgálat negatív eredménye nem jelent parazitamentességet, csupán azt, hogy az adott időben adott állattól levett, adott bélsárminta nem tartalmazott bélférgeket vagy azok fejlődési alakjait. Egyes férgek vizsgálatakor 3 egymást követő napon vett bélsárminta negatív eredménye szükséges a gyógyuláshoz.

Milyen tünetek utalhatnak a kutyák féregfertőzöttségére?

A legjellemzőbb tünet a kutyák rossz takarmányhasznosítása, lesoványodása, kedvetlenség jelentkezése, bizonyos esetekben a végbéltájék viszketése, amit az állat harapdálással és fenekének földön húzásával próbál enyhíteni. A fénytelen szőr és a puffadt has, a hányás és a hasmenés, esetenként a vérfogyottság is utalhat férgességre. Az alábbiakban a kutyákban leggyakrabban előforduló belső élősködőket ismertetjük.

Orsóférgek

Az orsóférgek a kutyák vékonybelében gyakran megtalálhatók. Elterjedésük, gyakoriságuk miatt szinte minden kutyakölyök fertőzöttnek tekinthető. A parazita hossza 8–12 cm, szélessége 2–3 mm. Az orsóférgek a kölykök 3-4 hónapos koráig okoznak megbetegedést, idősebb korban immunitás alakul ki velük szemben. Ha a szukában megtalálhatók a féreglárvák, a kölykök már az anya méhében vagy szopáskor fertőződhetnek. Fontos, hogy a kiskölyköket 14 napos kortól kezdve kéthetente folyamatosan féregtelenítsük, hogy a még lárva stádiumú vagy nem ivarérett férgekből később kialakuló kifejlett férgeket el tudjuk távolítani szervezetükből.

Egészséges felnőtt kutyákban a szájon át bekerülő lárvák általában nem fejlődnek ivarérett férgeké, hanem a vérárammal testszerte a különböző szervekbe és izmokba sodródnak, ahol évekig is életképesek maradnak. Tüneteket csak aktiválódásukat követően okoznak. Ezek a szunnyadó lárvák beteg, idős vagy vemhes kutyáknál aktivizálódhatnak, és a keringésen keresztül jutnak el a bélcsatornába, ahol kifejlett férgekké alakulva kezdik el szaporodásukat. Az ember a kutya orsóférgek petéit és lárváit is felveheti a környezetből. Bár a férgek nem tudnak teljesen kifejlődni, mégis megtelepedhetnek az emberi szervezetben. Gyakran semmilyen tünet nem jelentkezik, ám ha a szembe vagy az agyba jutnak, komoly klinikai elváltozásokat okozhatnak.

Galandférgek

A galandférgek fejlődéséhez közti gazda szükséges. A férgek a fejükön található szívókával, horgokkal rögzítik magukat a vékonybél falán, és ízeket képeznek.

Az uborkamagképű galandféreg a kutyák leggyakoribb galandférge. Közti gazdája a bolha, ezért a féreghajtás mellett a bolhák távoltartásáról is szükséges gondoskodni. A kutya a bolhák szétrágásával fertőződhet meg. A kifejlett férgek akár 50 cm hosszúak is lehetnek.

A kutyák ritkább galandférgei, főként nyers húsok elfogyasztásával jutnak a húsevőkbe, és akár az 1–2 méteres nagyságot is elérhetik. A közti gazdában úgynevezett „hólyagot” fejlesztenek, melynek elfogyasztásakor fertőződhetnek meg a kutyák, kutyafélék. A közti gazdák lehetnek növényevő állatok, például a szarvasmarha és a rágcsálók is.

A háromtagú galandféreg a kutya nehezen diagnosztizálható galandférge, amely fejlődésének közti gazdái a különböző házi és vadon élő emlősök (köztük az ember is), amelyek különböző szerveiben több centiméter nagyságú hólyagokat hozhat létre, amelyben a fertőző lárvák száma megsokszorozódik. Ezek elfogyasztásával fertőződik a kutya, amelyben később kialakulnak az érett galandférgek. Maguk a bélben levő kifejlett férgek csak ritkán okoznak klinikai tüneteket, méretük mindössze 1-2 cm.

A galandférgesség megelőzése érdekében soha ne adjunk a kutyának nyers húst!

Kampósférgek

A kampósférgek a vékonybélben telepszenek meg és vért szívnak. A kutyák szájon át, vagy a bőrön keresztül fertőződhetnek meg. Bőrön keresztül az emberek is megbetegedhetnek. A fertőzöttség jellemző tünete a vérszegénység, a nyálkahártyák sápadtsága, amit általános gyengeség kísér. A beteg kutyák lemaradnak a fejlődésben, lesoványodnak, kedvetlenek lesznek, szőrük fénytelenné válik.

Ostorférgek

Sárgásfehér színű, 2–8 cm hosszú fonálféreg. Ezek a férgek a vastagbélben, annak falához erősen kapaszkodva élősködnek. A kutyák szájon keresztül fertőződnek. A súlyosan fertőzött állat tünetei között szerepel a véres bélsár, vérszegénység és az állat lesoványodása. Előfordulásuk hazánkban sajnos elég gyakori.

Coccidiumok

A coccidiumok olyan egysejtű bélparaziták, amelyek a bélben megtelepedve vérzést okozhatnak, amelynek hatására véres hasmenés jelentkezik, főleg fiatal állatoknál. A beteg kiskutyák érzékenyebbé válnak más, a bélcsatornát érintő bakteriális vagy vírusos fertőzéssel szemben. A kölykök, illetve a kifejlett állatok a betegség átvészelését követően immunissá válhatnak úgy, hogy az élősködők a későbbiekben semmilyen tünetet nem okoznak, habár kimutatható a jelenlétük. Az állatok fertőzött bélsárból vehetik fel a kórokozót, így a higiéniának fontos szerepe van e parazitafertőzés megelőzésében. A megelőzéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a hagyományos féregtelenítők nem hatékonyak ellenük. A fertőzött kölykök ellátása mindenképpen állatorvosi beavatkozást igényel.

Szívférgesség

Az utóbbi években – a klímaváltozásnak is köszönhetően – egy új, szúnyogok által közvetített parazitózis jelent meg hazánkban. Előidézője egy fonálféreg, amelynek fejlődése részben a szúnyogokban történik, amik azután vérszívásuk során fertőzik az arra fogékony kutyákat. Az ily módon szervezetbe jutó fiatal férgek főleg a tüdőbe, szívbe és a környező erekbe vándorolnak, ahol akár 20-30 cm hosszúságúra is növekedhetnek, az ennek

megfelelő, sokszor súlyos klinikai tüneteket okozva. A fertőzés mértékétől függően jelentkezhet köhögés, fáradékonyság, nehezített légzés, amely tünetek a rendszeresen intenzíven mozgatott kutyákon súlyosabb fokban jelentkezhetnek. A betegség diagnózisa a vérből történik, amelyek egy részét az állatorvos a rendelőben is el tud végezni (mikroszkópos vizsgálat, gyorsteszt). A gyógykezelést lehetőleg minél előbb meg kell kezdeni, mert egyrészt annál jobbak a gyógyulási esélyek, másrészről pedig a fertőzött egyedekről a szúnyogok továbbvihetik a fertőzést a többi kutyára. A kezelés elsődleges célja a szervezetben már megtelepedett férgek elpusztítása, illetve az általuk okozott klinikai tünetek kezelése, amely sokszor nem is veszélytelen eljárás. A betegség megelőzése kettős, egyrészről a közvetítésben szerepet játszó szúnyogok távoltartására szolgáló szerekkel (pl. sprék, nyakörvek) történhet, illetve a már esetleges megfertőződést követően, a még fiatal lárvák elpusztítására irányul (cseppentők, tabletták), amelyek rendszeres alkalmazása (különösen a tavasztól őszig tartó „szúnyogszezonban”) a megelőzést is szolgálhatja. Fontos kiemelni, hogy a kutyák akár éveken át is tünetmentesek lehetnek, ezért is érdemes rendszeres gyakorisággal (pl. az éves veszettség oltás alkalmával) egy pár csepp vérből történő gyorstesztet végeztetni állatorvosunkkal, a fertőzöttség ellenőrzésére.

Hogyan előzhetjük meg a férgességet?

Mivel a féregfertőzések közül több az emberek egészségét is veszélyeztetheti, ezért a megelőzést három módon javasolt megvalósítani. Egyrészt a kutyákat rendszeresen, megfelelő gyógyszerekkel kell féregteleníteni. Másrészt a közti gazdáktól kell megóvnunk kedvenceinket. Ezek leggyakrabban a bolhák és a mezei rágcsálók, de sok állatfaj nyers húsa és zsigerei is veszélyforrást jelenthetnek. Harmadrészt a kutya és a vele kapcsolatban lévő személyek alapvető higiéniai szerepe szintén nem elhanyagolandó feltétele a féregmentes és boldog kutyatartásnak. Manapság az állatorvosi vényre kapható féregtelenítő készítmények kombinált hatóanyag-tartalmúak, így a legtöbb féreg ellen kiválóan használhatók.

Ezek a szerek általában tabletták, melyek a könnyebb beadás érdekében lehetnek akár ízesítettek is. A féreghajtók másik formája a szuszpenzió vagy a paszta, melyet a kölyköknek javasolnak az állatorvosok. Hatóanyagaik a fonálférgek ellen hatnak. Rendszeres alkalmazásuk – a tablettás beadáshoz képest – a fiatal állatok esetében könnyebben megoldható. Új alkalmazási formája a féregtelenítőknek a spot on, ami a bőrre cseppentve alkalmazandó. A rácseppentő oldatok egy része nemcsak fonálféreg-ellenes, hanem bolhaellenes hatással is rendelkezik. Havi rendszerességgel alkalmazható fiatal és felnőtt állaton egyaránt. Európa bizonyos országaiban kötelezővé tették a galandféreg-ellenes kezelést is minden beutazó kutya számára. A kezelés elvégzését és érvényességét a kutya útlevelében az állatorvosnak hivatalosan kell igazolnia. A felelősen gondolkodó kutyatartó nemcsak kutyájáról gondoskodik felelősen, hanem környezetével kapcsolatban és embertársaival szemben is felelősen viselkedik. A kutyapiszok eltávolításának elmaradása nemcsak parkjaink, játszótereink, utcáink és tereink látványát rontja, hanem kedvenceink és saját magunk egészségét is veszélybe sodorhatja.

Ha beteg a kutya

 Elsősegély kutyáknak

Az alábbi információk segítenek, ha elsősegélyben kell részesítenünk kedvencünket. Az itt leírt tanácsok természetesen nem helyettesíthetik az állatorvos szakértelmét, de hasznosak lehetnek, amíg ebünk állatorvoshoz kerül. Állatorvosunk telefonszámát, illetve a legközelebbi non-stop állatkórház vagy állatmentő elérhetőségét feltétlenül tápláljuk be a telefonunkba, hiszen sosem lehet tudni, mikor lesz szükségünk rá.

 Balesetek

Baleset bármikor, bárkivel előfordulhat, nemigen lehet felkészülni rá. Leggyakrabban a kutyák gázolása fordul elő. Ilyenkor a kutyát először is biztonságba kell helyezni, és meg kell próbálni stabilizálni a helyzetét. Törekedni kell arra, hogy a lehetőségekhez képest nyugodt maradjon. Ha másképp nem megy, óvatosan fogjuk le. Ha jól látható vérző sérülést észlelünk, tiszta ruhával szorítsuk el és kössük le sebet. Amint lehet, hívjunk segítséget és értesítsük az állatorvost, aki majd kellő tanácsokkal lát el minket! A balesetek kimenetelét illetően nagyon sokat jelenthet az azonnali intézkedés. Fontos, hogy balesetet követően mindenképpen vigyük orvoshoz a kutyánkat akkor is, ha nem látható rajta semmilyen külső sérülés, mert pl. a belső vérzés az állat elhullásához vezethet.

Vágás a mancson

Séta közben – de akár otthoni körülmények között is – üvegszilánk vagy egyéb éles tárgy megsebezheti a kutya mancsát, ami hirtelen vérezni kezdhet. Ha a vérzés erős, kössük be a mancsot tiszta ruhával és próbáljuk kissé elszorítani. A kutyát vigyük állatorvoshoz, aki kellőképpen ellátja a sérülést. Ha kezelés nélkül is eláll a vérzés, fertőtlenítsük le a területet. Bekötni azért szükséges, nehogy a talajból apró kavicsok szoruljanak bele a sebbe, illetve azért, hogy megelőzzük a további fertőződést. Ha rugalmas ragasztószalagot, vagy kötözőszert használunk, arra mindenképpen vigyázzunk, nehogy túl szorosan kössük be vele a végtagot, mert elszoríthatja azt, és a sebbe is beleragadhat. Sokszor találkozhatunk a mozgólépcsők által okozott, súlyosan roncsolt lábvégsérülésekkel. Ezek elkerülésére –amennyiben lehetséges – az ilyen helyeken mindig felemelve és kezünkben tartva szállítsuk állatunkat.

Szemsérülés

Ha a kutya szeme sérült, gondosan vizsgáljuk meg, nincs-e a szemben valamilyen idegen test. Ha a szembe került idegen anyagokat (pl. toklász) állatunk nem engedi kiszedni, akkor az állatorvosnak bódításban vagy altatásban kell azt eltávolítani, a további sérülések elkerülése érdekében. Akadályozzuk meg, hogy a kutya a sérült szemet mancsával vagy más módon piszkálja, és azonnal vigyük állatorvoshoz!

Csípések

A rovarcsípések hirtelen fájdalommal, duzzadással, néha a bőr elszíneződésével járnak. Ha a kutyát a torkán érte a csípés, (vagy a rovart bekapta) a légzés nehezített lehet. Tartsuk a kutyát hűvösben, és kerüljük a mozgást. Ha a duzzadás tartósan megmarad, vagy a csípés a pofa közelében van, vigyük orvoshoz. Súlyosabb esetben úgynevezett „vízilófej” alakulhat ki. Ha a nyaki részen a duzzanat a légcsövet is összenyomja, akkor az állat megfulladhat.

Görcsök és rohamok

Ha a kutyánál hirtelen, nem kontrollált mozgást veszünk észre, amely gyakran fogcsikorgatással és nyáladzással, vizeléssel és székeléssel jár, akkor a kutyának rohama vagy görcse lehet. Ilyenkor a kutya elveszítheti az eszméletét is. Távolítsuk el a nyakörvet, és vigyük biztos helyre a kutyát, távol asztaltól, széktől, illetve más kiálló tárgyaktól, nehogy a roham során kárt tegyen magában. Bizonyosodjunk meg arról, hogy lélegzik-e, de semmiképpen ne nyúljunk a szájába! Az állatot hagyjuk ilyenkor békén, a legtöbb roham gyorsan elmúlik. Készítsünk pontos jegyzeteket a történtekről, és értesítsük az állatorvost! A rohamokat okozhatja epilepszia – amely veleszületett vagy szerzett is lehet –, de okozhatja mérgezés is, ezért ezek elkülönítéséhez mindenképpen jegyezzük fel a kórelőzményi adatokat.

Fülfájás

A kutya ilyenkor vakarja a fülét, és gyakran egyik oldalra hajtja a fejét. Emellett rázhatja a fejét, megpróbálhatja megakadályozni, hogy megérintsék. Ha mindez hirtelen következik be, akkor lehet, hogy valamilyen idegen test (sokszor toklász) került a fülébe. Ilyenkor ne kísérletezzünk, ne próbáljuk kipiszkálni az idegen anyagot, ne próbáljunk bármit is a fülbe önteni, hanem keressük fel az állatorvost!

Mérgezés

Ha észrevesszük, hogy a kutyánk mérgező anyagot nyelt le, azonnal hívjuk az állatorvost, és vigyünk mintát az anyagból. Hirtelen fellépő ismeretlen eredetű, minden előzmény nélküli hányásnál, nyálzásnál, vérzéseknél gondolnunk kell a mérgezésre. Ilyenkor a hányadékból próbáljunk mintát nyerni, hiszen a méreganyag ismerete nagyban segíti az állatorvos munkáját (vagy amennyiben megvan a megevett anyag csomagolása, azon legtöbbször fel van tüntetve annak összetétele vagy a hatóanyag, ami fontos információ lehet a későbbi gyógykezeléshez az állatorvos számára). Kutyáknál gyakran okoz mérgezést az autók fagyálló folyadékának (etilén-glikol) elfogyasztása, amelyet édeskés íze miatt szívesen megkóstolnak az ebek. A méregtől hánytatással tudjuk megszabadítani az állatot, de ezt bízzuk állatorvosra. A mérgezések nagyon gyakori okai a különféle rágcsálóirtók, amelyeknek hatóanyaga véralvadási zavart okoz, aminek következtében testszerte vérzések alakulnak ki. Ennek egyik jellegzetes tünete a látható nyálkahártyák kifehéredése. Ellenszere a K-vitamin, amelyet időben adva a folyamat megállítható, de véradás is szükségessé válhat.

Fulladás

Ha valamilyen idegen test elzárja a kutya légcsövét, a kutya nem vagy csak nagyon nehezen tud levegőt venni. Általában a kutya is megpróbálja kivenni a szájából a zavaró tárgyat a mancsával, de mi is próbáljuk kinyitni a száját és eltávolítani az elakadt tárgyat. Ha az elakadt tárgy például egy teniszlabda, ami (méreténél fogva) éppen elzárhatja a levegő útját, vigyázzunk, nehogy eltávolítás közben még lejjebb nyomjuk a kutya légcsövén: két kézzel próbáljuk felfelé kipattintani. Nézzük meg az állat szájpadlását is, mert csontok vagy fadarabok ott is fennakadhatnak. Néhány esetben csak altatásban lehet biztonságosan eltávolítani az idegen testet, de ha mi magunk ki is vettük azt, érdemes megmutatni a kutyát az állatorvosnak.

Ájulás

Ebben az esetben azonnal forduljunk állatorvoshoz! Tegyük a kutyát nyugodt helyre és biztosítsuk a szabad légzést!

Felfúvódás

Ha a kutya szemmel láthatóan rosszul érzi magát, és a hasa felfúvódott, azonnal vigyük állatorvoshoz a gyomorcsavarodás veszélye miatt. Itt minden perc számíthat, mert ha halogatjuk a dolgot, a sikeres helyreállító műtétet követően is nagy a veszélye az erek megcsavarodásából származó keringési zavarnak, ami még pár napon belül is az állat elhullását okozhatja. Megelőzésként az etetéseket követően az állatot (főleg a nagytestűeket) ne hagyjuk se futni, se hemperegni!

Hányás

Mivel a kutyák könnyen hánynak, ezért önmagában a hányás nem feltétlenül jelez betegséget. Viszont ha a kutya rövid időn belül többször hány, arra oda kell figyelni. Ne adjunk enni a kutyának 12 órán keresztül, majd ha jobban van, egy napig kevés, könnyű ételt adjunk neki, majd fokozatosan térjünk vissza az eredeti étrendhez. Ha a kutya állapota nem javul, forduljunk állatorvoshoz, és figyeljük meg, hogy hányszor és mit hány ki, hogy részletesen beszámolhassunk a szakembernek. Nem mindegy, hogy a megevett ennivalót rövid időn belül, emésztetlenül, egyben, vagy részben megemésztve, hosszabb idő után adja vissza.

Hasmenés

Laza széklet, mely véres, vagy nyálkás is lehet. Néha a hasmenést hányás kíséri, és számos betegség egyik tünete lehet. Ha a kutya egyébként jól van, és a széklet nem véres, megpróbálhatjuk otthon kezelni. 12 órán át ne adjunk neki enni, csak vizet kapjon, esetleg gyenge húslevest. Ezután könnyű ételt (főtt baromfihús rizzsel) kapjon egy napig, majd lassan térjünk vissza a normál étrendhez. Ha a kutya állapota nem javul, vagy az állat gyenge és levert, vigyük állatorvoshoz!

Nem tervezett párzás

Szigorúan véve ez nem sürgős helyzet, de a vemhességet gyakran megakadályozhatjuk a megfelelő módszerekkel. Az állatorvos a nem kívánt párzás után injekciót adhat, amely megszünteti a vemhességet. Érdemes 1-2 napon belül felkeresni az állatorvost. Mielőtt beadatjuk az „antibébi” injekciót, tudnunk kell, hogy ezek jelentős része hormontartalmú készítmény. A kutya hormonális rendszerébe nem jó beavatkozni, mert ennek a későbbiekben nem kívánatos mellékhatásai lehetnek. A hormontartalmú injekció meghosszabbíthatja a tüzelést, ezért hosszabb ideig kell vigyázni a szukára. Az injekció beadását követő újbóli párosodás semmissé teheti az injekció hatását!

A kutya szállítása vészhelyzetben

Általában tanácsos a kutyát bevinni az állatorvosi rendelőbe, ha szállítható állapotban van, nem pedig az állatorvost a helyszínre hívni. A rendelőben ott van mindaz a speciális felszerelés és gyakorlott személyzet, amelyre vészhelyzetben szükség van. Ne adjunk a kutyának enni és inni, hanem helyezzük egy takaróra a földön. Két ember ezután a kutyát már a takaróval együtt beteheti az autóba. Ha tudunk, vigyünk magunkkal kísérőt, aki az autóban a kutya mellett marad. Végül értesítsük az állatorvost, hogy úton vagyunk, hogy fel tudjon készülni az állat fogadására.

Hogyan adjunk be gyógyszert kedvencünknek?

Aki állatot tart, biztos kerül olyan helyzetbe, hogy gyógyszert vagy valamilyen táplálékkiegészítőt kell beadni a kutyájának. A gyógyszerbeadás módja sokszor fejtörést okoz a gazdiknak, hiszen kedvenceink nagyon ügyesen tudnak túljárni az eszünkön, ha gyógyszerbevételről van szó.

Vannak olyan egészségi problémák, amelyek utókezelését otthon végezhetjük el. Természetesen ilyenkor is az állatorvos utasításai szerint kell eljárni. Amennyiben az állatorvosunk nem ad külön útmutatót az adott készítményhez, mindig a gyógyszer dobozán található tájékoztatást vegyük figyelembe. Ha mégis valami nem egyértelmű számunkra, forduljunk bizalommal az állatpatikákban dolgozó szakemberekhez. A gyógyszereket megpróbálhatjuk finom falatokba (májkrém, kockasajt) rejtve odaadni a kutyának, amivel együtt le tudja nyelni a gyógyszert is, de ez nem mindig sikerül. Ilyenkor kénytelenek vagyunk határozottabb módszerhez folyamodni. Egyik kézzel átfogjuk a kutya orrhátát, és a pofa oldalsó lágy részeit ujjainkkal benyomjuk az alsó és felső fogsor közé, ezáltal a kutya szája kinyílik. Ha ez megtörtént, másik kezünkbe vesszük a gyógyszereket, és a nyelv tövére helyezzük azokat, olyan mélyre, amennyire csak tudjuk, így nyelési reflexet váltunk ki. Ilyenkor a szájrést elengedjük, és a kutya összecsukja a száját. A kutya nyelés után mindig megnyalja az orrát, így ha ez megtörténik, nagy valószínűséggel a kutya lenyelte a torkában elhelyezett gyógyszert. Célszerű egyszerre csak 1 tablettát beadni, így nagyobb eséllyel sikerül megetetnünk a kutyával. A gyógyszert könnyebben és mélyebbre be tudjuk adni, ha azt kinyújtott mutató- és középső ujjunk közé fogjuk. Azonban ha az orrnyalás elmarad, szinte biztos, hogy nem nyelte le a gyógyszert. Ilyenkor meg kell várni, hogy kiköpje azt – ez csak idő kérdése –, és csak azután ismételjük meg a beadást újra. A kiköpött tablettákat, kapszulákat nyugodtan odaadhatjuk ismét az állatnak. A beadás esélyét növeli, ha a beadandó tabletta felszínét vékonyan bekenjük pl. egy kis vajjal, vagy ha előzetesen a kutya által kedvelt ételféleség vagy konzerv szaftjába mártjuk. Ha folyadékot kell beadnunk az állatnak – mely legtöbbször kellemetlen ízű –, mindenekelőtt kérjünk meg egy családtagot, barátot, hogy segítsen. A gyakran előforduló székrekedésnél esetenként paraffinolajat kell a kutya szájába juttatni. Ilyenkor ültessük le a kutyát, és az orrát megfogva, emeljük fel a fejét. A segítő egy (tű nélküli) fecskendőbe felszívja a folyadékot, és az egyik ujjával a szájzugot kihúzva, a pofa és a fogak közötti térbe nyomja. Célszerű a szemfog mögötti úgynevezett „foghíjas szélt” használni erre a célra. Itt egy kis rés található, amelyen keresztül a száj kinyitása nélkül is bejuttathatjuk a folyadékot. Mindig várjuk meg, hogy a kutya nyeljen, és csak utána adagoljuk tovább a folyadékot. Az adagolást lassan végezzük, nehogy félrenyeljen.

Fecskendők a gyógyszertárakban beszerezhetők, de kanállal is megoldható a folyékony gyógyszerek beadása, bár kissé nehézkesebb. A folyékony készítmények másik fajtáját a kutyák ivóvizébe kell keverni, amit jó esetben meg is isznak. Ha mégsem, akkor marad a fent említett fecskendős módszer. Az is előfordulhat, hogy végbélkúpot kell beadnunk a kutyánknak. Ha erre kerül a sor, mindig húzzunk gumikesztyűt. Fektessük le a kutyát, és húzzuk félre a farkát. A hőmérőzéshez hasonlóan helyezzük a végbélnyílásba az előzetesen hűtőben tartott kúpot. (A hűtés azért fontos, mert az olvadozó, lágy kúpokat sokkal nehezebb fölhelyezni: könnyen elkenődnek.) Fontos, hogy a gyógyszerbeadás alatt beszéljünk a kutyához, és amikor tudjuk, simogassuk is meg. A sikeres gyógyszerbeadás után jutalmazzuk meg kedvencünket. Ha a próbálkozások ellenére sem tudunk zöld ágra vergődni a kutyánkkal a gyógyszerbeadást illetően, kérjük állatorvosunk segítségét. Kicsit fáradságosabb ugyan, de ha a gyógyszerbeadás időpontjában elvisszük az állatot az állatorvosi rendelőbe, biztosan szakszerű segítséget kapunk!

Ha kullancs ment a kutyába

A kullancsok főként füves, bokros területeken, vízpartok közelében fordulnak elő. Gyakorlatilag egész évben megtalálhatók. Legaktívabb időszakuk kora tavasztól ősz végéig tart. Fák repedéseiben vagy az avarban telelnek át. A hőmérséklet emelkedésével aktívabbá válnak. A bokrok leveleiről, vagy a fűszálakról másznak át az emberre, illetve az állatokra. Mivel a kullancscsípés nem fáj vagy viszket, legtöbbször már csak akkor vesszük észre kedvencünkben, amikor megszívta magát vérrel és jól kitapintható, látható. Ilyenkor a kullancs mérete elérheti az 1 cm-t is. Ez általában 2-3 napot is igénybe vesz. Fontos tudni, hogy nemcsak a kifejlett kullancs szív vért, hanem fiatalabb és kisebb fejlődési alakjai. Ezek szabad szemmel alig láthatók. A kifejlett kullancsok közül a nősténynek a peterakás miatt nagyobb mennyiségű vérre van szüksége. Ha kullancsot találunk az állatban, azonnal el kell távolítanunk, mivel a kullancs más betegségek kórokozóit is hordozhatja. A fertőzött kullancs átolthatja a kórokozót, emiatt súlyos betegség alakulhat ki kedvencünkben. Ezzel kapcsolatban érdemes eloszlatni azt a tévhitet, hogy krémmel vagy olajjal kell bekennünk a kullancsot! Ilyenkor a kullancs megfullad, és fuldoklás közben az esetlegesen fertőző váladékát biztosan kiüríti a szervezetbe. Az sem igaz, hogy a kullancs „jobb- vagy balmenetes”, tehát valamelyik irányba kell kicsavarnunk. Jobb megoldás, ha nem tekerjük, hanem két körmünkkel vagy egy szemöldökcsipesszel a bőr közelében megfogva függőlegesen húzzuk ki úgy, hogy nem nyomjuk össze a potrohát. Ilyenkor ugyanis kipréselhetjük belőle a fertőző nedvet.

Ajánlatos kullancseltávolító kanállal végezni a műveletet, ami egy magyar állatorvos szabadalma. Az eszköz patikákban beszerezhető. Az eltávolítás után a kullancs helyét fertőtlenítsük. Amennyiben nem vagyunk kellően felkészülve a kullancs eltávolítására, vagy valamilyen szerencsétlenség következtében a kullancs beszakadna, vegyük igénybe szakember segítségét. A kullancscsípést követő időszakban figyeljük intenzívebben a kutyánk viselkedését. Amennyiben valamilyen szokatlan elváltozást észlelünk (bágyadtság, étvágytalanság, láz, sötét színű vizelet, sárgaság), haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz.

Minden séta után érdemes átsimogatni kedvencünk szőrét, így a kullancsokat még a vérszívás előtt eltávolíthatjuk. Ez azért is olyan fontos, mert a kullancsnak általában 1 napra van szüksége ahhoz, hogy megkapaszkodjon a bőrben, és a fertőző anyagokat az állatba juttassa. A gyógyszergyártó cégek különböző kullancsirtó készítményeket fejlesztettek ki (nyakörv, spray, cseppek, újabban tabletták). Ezek között vannak olyanok, amelyek a kullancsokat csak a vérszívást követően ölik meg. Ilyenkor a betegségek kórokozóinak az átjutása nem akadályozható meg, annak ellenére, hogy a kullancs végül a későbbiekben elpusztul.

Más szerek kontakt-repellens hatással rendelkeznek, és még a csípést megelőzően kifejtik kullancsellenes hatásukat. Ebben az esetben a szőrzettel érintkezve jut a hatóanyag a kullancsba. Először megakadályozza a kullancs megtapadását, majd meg is öli azt. Ennek köszönhetően a kullancs nem telepszik meg, nem szív vért, és nem fertőzheti meg áldozatát. Az Európai Unió bizonyos országaiban a beutazó kutyákat kötelezik a kullancsellenes kezelésre. Ennek meglétét az állat útlevelében igazolhatja az állatorvos.

Mivel a kullancsok által terjesztett betegségek súlyos kimenetelűek is lehetnek, ezért minden kutyatartónak érdemes ismernie ezek tüneteit.

Babesiosis

A babesiosis a házi kedvenceknél a leggyakrabban előforduló, kullancs terjesztette betegség.

Kórokozó: Egysejtű parazita, átvivője állatainkra egy kullancsfaj. A kórokozó a vörösvértesteket károsítja, és azok széteséséhez vezet.

Tünetek: magas (40-41 °C) láz, bágyadtság, elesettség, tompultság, sárgaság, „vérfestékvizelés” (kávébarna színű vizelet), veseműködés leállása, vérszegénység, idegrendszeri tünetek és bénulás.

Gyógykezelés: A kezelés fontos elemei az időben elkezdett babéziaellenes kezelés alkalmazása. Későn megkezdett gyógykezelés esetén vagy kezelés hiányában az állat rövid időn belül elpusztulhat.

A betegség előfordulhat egész évben, de a tavaszi (május-június) és az őszi (október-november) időszakban gyakoribbak a megbetegedések.

Ha a kullancsot nem vesszük észre idejében, a betegség gyanúját nem ismerjük fel, vagy nem visszük időben állatorvoshoz, a kutya elpusztulhat.

Lyme-kór

Kórokozó: Baktérium okozza a kullancsok közvetítésével. A betegség világszerte előfordul. Iránta fogékonyak az emberek, a vadon élő állatok és a háziállatok is.

A kórokozó természetes gazdái apró rágcsálók, madarak, vektorai pedig (amelyek a betegséget átviszik) a kullancsok. A kullancs mindhárom fejlődési alakjában képes fertőződni. A kórokozó a kullancs gyomor- és bélcsatornájában szaporodik, onnan pedig eljut annak valamennyi szervébe. A kórokozó a kullancs bélsarával, sőt vérszívás közben is ürülhet. A bélsárban lévő kórokozó a bőrön keresztül is bejuthat. A csípés környékén elszaporodik, bejut a nyirokrendszerbe, onnan a vérbe, majd a különböző szervekbe, ízületekbe, a szívbe és a központi idegrendszerbe.

A kórokozó hatására a szervezetben ellenanyagok keletkeznek, melyek hatására a baktérium eltűnik a vérből olyan szervekbe, ahol nem érik el az ellenanyagok. Az ellenanyagok perzisztálnak (helyben maradnak), belőlük úgynevezett immunkomplexek keletkeznek, amelyek lerakódhatnak a szemben, az ízületekben és a vesében.

A betegség lappangási ideje 1–4 hét, gyakori a tünetmentes fertőzés. Emberben magas láz, körkörösen tovaterjedő bőrpír, izomfájdalom, idült esetekben idegrendszeri bénulás, ízületi gyulladás alakul ki.

Olykor előfordulhat szívizomgyulladás, ízületi gyulladással vagy anélkül. Jellegzetes tünet a magas, 40 fok feletti láz és a lépmegnagyobbodás. Nincs adat, hogy a betegség állatról emberre terjedne, de nem lehet teljes határozottsággal kizárni a fertőzést.

Tünetek: Sántaság, ami nem korlátozódik csupán egy lábra, esetenként valamennyi lábon megjelenhet, illetve felváltva hol az egyikre, hol a másikra kiterjedhet. Ezenkívül enyhe láz, bőrpír, ízületi gyulladás, étvágytalanság, lesoványodás, idegrendszeri elváltozások, szívpanaszok, vese-, és szemtünetek, valamint nyirokcsomó-duzzanat fordulhat elő. A tünetek csak rövid ideig tartanak, de a jelenség visszatérhet, ismétlődhet.

Gyógykezelés: Hetekig, akár hónapokig tartó antibiotikumos kezelés.

Megelőzés:

Sétáltatás után alaposan vizsgáljuk át állatainkat. Amennyiben kullancsot találunk, azt kullancseltávolító kanállal szedjük ki! Ezzel anélkül tudjuk kiszedni a kullancsot, hogy annak feje beszakadna. Létezik olyan nyakörv, amely kutyák esetében mind bolha, mind kullancs ellen 7 hónapig – azaz a teljes szezonban – hatásos. A felhelyezést követően a nyakörvet az állatnak folyamatosan kell hordania, akár fürdés közben is, mivel a nyakörv vízálló. A nyakörv körben érjen hozzá az állat nyakához, de ne legyen se túl szoros, se túl laza. A kullancsok távoltartására spot on (csöpögtetős) készítmények is használhatók, érdeklődjünk állatorvosunknál.

Toklászkisokos

A toklász egy vadon élő fűféle, az egérárpa kalásza. A növény az egyik legelterjedtebb gyom, amely júniustól érlel kalászt. Leggyakrabban árokpartok, kertek, rézsűk és bozótosok növénytársulásaiban fordul elő. Különösen a kutyatulajdonosoknak szokott sok gondot okozni. Kalásza (egyben vagy darabjaira hullva) megakad, megtapad a hosszú szőrben, majd az állat mozgása révén kúszik előre (passzív mozgás). Később hegyes végével beszúródik, horgaival pedig állataink szőrében, bőrében kapaszkodik meg, de befurakodik a szemhéj alá, a lábujjak közé, a fülbe, gyakorlatilag bejuthat bármelyik testnyílásba ahol idegen testként fájdalmas gyulladást, illetve gennyes elváltozást okoz. Előfordulását tekintve főleg hosszú szőrű állatoknál (szetter, spániel, foxterrier stb.) gyakori, de rövidszőrűekben is előfordul.

Az általa okozott tünetek változatosak, annak függvényében, hogy hová furakodott be a toklász.

Ha a fülbe került, akkor állandó, egyik pillanatról a másikra kialakuló heves, múlni nem akaró fejrázás, egyoldali ferde fejtartás alakul ki. Általában abban a fülben van a toklász, amelyik oldalra a fejét dönti a kutya, ennek ellenére mindkét fület meg kell vizsgáltatni állatorvossal. Ő, ha az állat nyugodt, belenéz az állat fülébe, majd idegentest-kutató csipesz segítségével kiveszi a toklászt. Ha a kutya nem tűri a beavatkozást, akkor bódításra vagy altatásra is sor kerülhet.

A szembe (általában az alsó szemhéj alá) furakodott toklász esetén a kötőhártya kipirul, erezetesen belövelltté, gyulladttá, pirossá válik, a gyógyszeres kezelés pedig hatástalan. A szemhéj alól időnként kikandikál a toklász vége. Ha a szaruhártya is sérül, akkor annak felszíne homályossá válik. Minden esetben óvatosan húzzuk le az alsó szemhéjat, és alaposan vizsgáljuk meg a kötőhártyát, nincs-e rajta valamilyen elváltozás, illetve nem látjuk-e magát a toklászt.

A toklász leggyakrabban a lábujjak közé furakodik be. Ilyenkor a bemeneti hely – amely gyorsan beheged – megduzzad, kipirosodik, azt a kutya állandóan nyalogatja, a duzzanat ki is fakadhat. A toklász sokszor – átfúrva magát az ujjközi bőrön és szöveteken – az ellenkező oldalon, a talppárnák felől bukkan elő. Alulról fúródik be a talp bőre alá, ahol a bemeneti nyílás gyorsan beheged, majd onnan elvándorolva pár nap múltán felül, a lábujjak között jelentkezik egy gyulladt duzzanat, rajta később váladékozó feltörési nyílással. Előfordulhat az is – és ez a ritkább eset –, hogy a toklász egy kötőszövetes burokkal elhatárolódik a többi szövettől. De az is előfordulhat, hogy a toklász a befurakodás helyétől távolabbra (akár több centiméterre) is eljut a láb szövetei között vándorolva, okozva ezzel ott a későbbiekben egy ismeretlen előzményű gyulladásos problémát. Az állatorvos a duzzanatot helyileg érzésteleníti, majd szikével felvágja. Mivel a toklász nem steril, körülötte gennyes góc képződik, ami jól körülhatárolja az elváltozást. A megnyitott sebből sokszor tetemes mennyiségű genny is kifolyhat. Ilyenkor válik láthatóvá minden baj okozója, a toklász, amit idegentest-eltávolító csipesszel el lehet távolítani. Ha a toklász még sincs meg, érdemes párakötést felhelyezni a lábra, és azt 3-4 nap múlva újra megvizsgálni. A sebhintőport mindenképpen mellőzni kell, különben a seb beragad, és nehéz kitisztítani.

Az orrüregbe jutott toklász állandó fejrázást, szűnni nem akaró tüsszögést okoz, akár órákon át, az állat mellső végtagjaival az orrát dörzsöli, mivel szeretne megszabadulni a kellemetlenséget okozó toklásztól. Később rendszerint idült savós-gennyes orrfolyás alakul ki, ilyen esetben háttérokként gondolni kell idegen test (toklász) lehetőségére is. Ennek eltávolítása mindenképpen altatásban, endoszkóp segítségével történik, ami az állatorvos számára is kemény feladat.

Megelőzésként lehetőleg még kalászbontás előtt vágjuk le, gyűjtsük össze a füvet, és a későbbiekben is rendszeresen – hetente, tíznaponta – nyírjuk a gyepet. Főleg spánieleknél, de a többieknél is fontos a séta utáni rendszeres bőr- és szőrátvizsgálás. Kutyánkat vigyük gyakrabban kutyakozmetikushoz, illetve a szőrét vágassuk jó rövidre (kb. 3 mm) a kritikus helyeken, tehát a fülkagylók belső felületén és a lábujjak között. Ha nem visszük kiállításra, akkor akár teljesen kopaszra is nyírathatjuk: a szőr havonta 1 cm-t nő, így a hidegebb idők beálltáig még van idő a szőrnövekedéshez. Ne felejtsünk el időben bejelentkezni a kozmetikushoz, mert a nyári dömping miatt akár 2-3 hetet is várni kell az előjegyzésre.

Fontos! A toklász nem ad röntgenárnyékot, így annak megtalálása és kivétele – kiváltképp, ha már befúródott – néha még az állatorvosnak is komoly feladat, ezért ne várjunk: az idő nagyon fontos tényező. Minél hamarabb észrevesszük, és minél hamarabb orvosoljuk a problémát, annál könnyebben átvészeljük azt.

A fogkövesség

A kutya szocializálódásával párhuzamosan az ősi étkezési szokása is megváltozott. A konyhai maradékok, a lágy táplálékok nem kényszerítik a kutyát kellő rágásra, így a fogakon lerakódó lepedékből idővel fogkő képződik. A 3 évesnél idősebb kutyák jelentős része szenved enyhébb vagy súlyosabb fogmedri elváltozásban.

A betegség alattomosan kezdődik, első lépésben a fog felszínén plakkfelrakódás alakul ki. Amennyiben a plakk képződését nem akadályozzuk meg, a folyamat fokozatosan súlyosbodik, és akár visszafordíthatatlan elváltozást is okozhat.

Megfelelő kezeléssel azonban a fogmeder megbetegedése megelőzhető, illetve gyógyítható.

Enyhébb esetekben ínygyulladást tapasztalunk. Később az íny elválik a fognyaktól, és kis ínytasak képződik, amelyben baktériumok szaporodnak el. A szervezet helyi gyulladásos reakcióval próbál védekezni, amely ráterjed a fogmedri rostokra, a fog gyökerére, valamint esetenként a csontra is.

A fogmeder gyulladása – a fog tartószerkezetének meglazulása révén – a fog elvesztéséhez vezethet. A tiszta fogak felületén a plakkok képződése természetes körülmények között is megkezdődik a táplálékfelvételt követő néhány órán belül. A nyálból kiváló és a fogzománc állományához tapadó fehérjetermészetű anyagok képezik ezt a lepedéket, amely ideális táptalaj egyes baktériumoknak. Ezek a baktériumok anyagcseretermékeik révén károsítják a fogmeder állományát.

Fogkőről akkor beszélünk, ha a nyálból kalciumsók válnak ki a plakkban, ezáltal a lepedék szilárddá válik, és barnás-feketés felrakódásként jól látható a fogak nyakán. Nagyfokú fogkövesség esetén a kutya étvágytalan, a rágás fájdalmas lehet.

A gazdának legtöbbször a kutya bűzös lehelete tűnik fel. Ha a fogkövességet nem kezelik, a folyamat kiterjedhet, a baktériumok testszerte eljutva elváltozásokat okozhatnak, ezért a fogmedri betegségek megelőzése rendkívül fontos a kutya általános egészségi állapotának fenntartásában.

Kezelés: A lágy lepedékek, plakkok eltávolítása otthon, a tulajdonos által is lehetséges, de az ezekből másodlagosan kialakuló kemény, a foghoz masszívan kötődő fogkő eltávolítása már orvosi feladat. A kezelésnek a fennálló fogkövesség megszüntetésére és további plakkképződés elkerülésére kell irányulnia. Az állatorvos mechanikusan eltávolítja a fogkövet, kezeli a károsodott foggyökeret, és sok esetben rákényszerül a beteg fog eltávolítására is. A későbbi fogkőképződés elkerülése érdekében fontos szerep jut az otthoni gondozásnak is.

Otthoni fogápolás: A kutyáknak éppúgy szükségük van rendszeres fogápolásra, mint az embereknek. A kereskedelemben kapható speciálisan kutyáknak gyártott fogkrém és fogkefe, azonban a kutyák fogának megmosása még a gyakorlott kutyatartóknak sem egyszerű feladat. (Az emberi használatra gyártott fogkrémek ízük és habzási tulajdonságuk miatt nem alkalmasak.) Kaphatók azonban olyan – táplálkozási szakemberek által kifejlesztett – kettős hatású műcsontok, amelyek ízletes csemegék és fogtisztítók egyben. (Vagy ennek helyettesítésére – szivacsos szerkezete miatt – a közönséges, közepesre sütött pirítós kenyér is megfelelő.)

A rágás, a lepedék mechanikai eltávolítása mellett, a fokozott nyáltermelődés révén képes semlegesíteni a lepedék baktériumflórája által termelt káros anyagok jelentős részét is, ezzel elősegítve a kutya szájhigiéniájának fenntartását. Kutyánknak ajánlatos naponta adni ilyen műcsontot, amivel nemcsak megjutalmazhatjuk, hanem kedvencünk egészségének megóvásához is hozzájárulhatunk.

Az ivartalanítás

A beavatkozás előnyei

Az ivartalanításnak számos előnye van. Az ivartalanított állatok és gazdáik élete várhatóan kevesebb kellemetlenséggel is jár, mint nem ivartalanított társaiké. A szaporodás ösztönös kényszere miatt kialakuló elkószálás, a rivalizálás során szerzett sérülések, a nem kívánt szaporulat mind-mind elkerülhetők az ivartalanítással. A rutinműtéttel számos ivarszervi megbetegedés kialakulását előzhetjük meg (pl. emlődaganatok, petefészek- és méhelváltozások, heredaganatok, prosztataproblémák stb.). Az ivartalanítás tehát az állat és a társadalom számára egyaránt előnyökkel jár. Sok szuka hajlamos az ún. álvemhességre, ami azt jelenti, hogy kb. két hónappal a tüzelések után nagyon hasonló hormonális és következményes élettani és pszichés állapotba kerül,mintha valóban ellett volna (a megduzzadt emlőkből megindul a tejelválasztás, a játékait kölykeiként maga alá gyűjti stb.). Az ilyen egyedek esetében különösen javasolt az ivartalanítás, mert a pangó tej miatt könnyen alakul ki emlőgyulladás, illetve a későbbiekben az ilyen állatoknál gyakoribb az emlődaganat előfordulása is, nem beszélve az állapottal járó pszichés megterhelésről.

Kifogások és tévhitek

„Túl drága”

Gyakori érvnek számít, hogy a beavatkozás drága. Az ivartalanítás költségével azonban előre számol egy felelős állattartó. Az ivartalanítási műtét költsége hozzátartozik a felelős állattartó vállalandó kiadásaihoz. Maga a beavatkozás egyszeri költség, amellyel örökre megszabadulunk számtalan problémától. Az állatorvosi praxisok – főleg a tavaszi időszakban – rendszeresen hirdetnek, illetve szerveznek kedvezményes árú ivartalanítási akciókat.

„A műtét kockázatos”

A modern állatorvosi gyakorlatban használt altatószerek biztonságosak, és az ivartalanításon átesett állatok a műtét után pár órával teljesen magukhoz térnek. A műtét utáni komplikációk ritkák, és az ivartalanítás utáni 8-10 nap elteltével a műtéti terület rendszerint begyógyul.

„Túl fiatal még az ivartalanításhoz”

Kétféle szakmai gyakorlat is létezik a beavatkozás elvégzésének ajánlott idejét illetően. Egyes állatorvosok már egészen fiatalon, akár pár hónapos korban is ivartalanítják a kiskutyákat. Vannak azonban szakemberek, akik azt  vallják, hogy csak kifejlett, ivarérett korban javasolt az ivartalanítást elvégezni. Mindenképpen konzultáljunk tehát állatorvosunkkal az ivartalanítás időpontjával kapcsolatban!

„Meg fog hízni és ellustul”

Az állatok elhízása a nem megfelelő táplálás és a mozgáshiány következménye. Az ivartalanított állatok energiaigénye alacsonyabb, a mozgásigényük azonban változatlan. Az ivartalanítást követően a megváltozott anyagcsere miatt sok állat hajlamossá válhat a hízásra, de megfelelő táplálással és életmóddal ez kontrollálható, illetve megelőzhető.

 „Figyelek a kutyámra, nem lesz alkalma párzani”

A tüzelő állat megleli a módját, hogy párt találjon magának. Ez a veszély kutyák esetében évente kétszer, több héten át áll fenn. A legéberebb gazdi sem képes folyamatosan őrködni felettük.

„Egy ellésre szükség van ivartalanítás előtt”

Az állatok számára nem okoz pszichés problémákat, ha nem születnek utódaik. Az ellés fájdalommal és stresszel jár, legrosszabb esetben akár az anyaállat életébe is kerülhet. A párzás pusztán a nemi hormonok hatásának következménye.

„Nem akarok felesleges fájdalmat okozni a kedvencemnek”

Az ivartalanítást altatásban végzik, a műtétet követően az állat fájdalomcsillapításban részesül. Az ellés okozta fájdalom és stressz összességében jóval nagyobb megterhelés az állat szervezete számára, mint a megelőző beavatkozás.

„Meg akartam csináltatni a műtétet, de…”

A döntés csakis a mi kezünkben van: ne halogassuk az ivartalanítás elvégzését. Sőt, a műtét akkor is elvégezhető, ha már megtörtént a baj és vemhesült az állat. Az ivartalanított állat kiegyensúlyozottabb, és élete során nem kell számolni azokkal a betegségekkel, amelyek a műtét elmaradása esetén kialakulhatnak.

A kutyák hatalmas szaporodási potenciállal rendelkeznek, két nem ivartalanított eb és szaporulatai 6 év alatt elvileg akár 67 000 kutyát is eredményezhetnek. A kóborállat-állományok kezelése komoly kihívást jelent. A megelőzés, azaz az ivartalanítás a probléma kezelésének leghatékonyabb és egyetlen, biztosan sikeres módszere. Ez a nem kívánt szaporulat megelőzésének leghumánusabb és világszerte alkalmazott módja.

Az ivartalanítás műtéti megoldásai

Az ivartalanítási műtétek gyakori sebészeti eljárások, amelyek mint minden altatásos beavatkozás, bizonyos előkészületeket igényelnek a gazda részéről is (pl. előtte koplaltatás). A műtét elvileg bármikor (akár már vemhesen is) elvégezhető, de orvosi szempontból a legideálisabb időpontnak a két tüzelés közötti, hormonálisan nyugalmi fázis tekinthető.

Maga a műtét nőstény kutyákon – a hasüreg megnyitása miatt – valamivel nagyobb beavatkozás, mint a kanok esetében, bár léteznek modernebb megoldások is, amikor a több ujjnyi vágás helyett csupán néhány, egy-két centiméteres nyílás ejtése szükséges a hasfalon.

A közbeszédben gyakran használják az „elköttetés” szót is az ivartalanítás szinonimájaként, ami a beavatkozás lényegét tekintve helytelen, mert nem pusztán a petevezető elkötése történik (aminek nem is lenne igazán értelme, hisz a későbbiekben továbbra is tüzelne a szuka), hanem a petefészkek teljes eltávolítása, illetve amennyiben az orvosilag indokolt, akkor a méhhel együttesen.

Hím kutyák ivartalanításakor a herék eltávolítása történik – normál esetben – a herezacskóból. Ritkán előfordul, hogy fiatal korban a here a hasüregből nem száll le a lágyékcsatornán át a herezacskóba, hanem ún. rejtett hereként fennmarad. Ugyan ez már a hasfal megnyitásával járó komplikáltabb beavatkozást igényli, de az ilyen hasűri, vagy félig leszállt herék eltávolítása is mindenképpen javasolt, mert a nem optimális élettani környezet, a későbbiekben akár azok rosszindulatú elfajulásához is vezethet.

A műtét utáni tennivalók (ébredezés, sebvédelem, fájdalomcsillapítás stb.) megegyeznek a hasonló jellegű sebészeti beavatkozásokkal, a lábadozási idő kb. a varratszedésig (7-10 nap) tart.

Érdemes még megemlíteni, hogy a nemi hormonok szintjének ivartalanítást követő csökkenése a szervezetben fokozatosan megy végbe, ezért az azokhoz köthető jellegzetes (és sokszor nemkívánatos) ivari viselkedési formák is egyes esetekben csak lassan változnak.